,,A pásztorok együtt indulnak.” (Lk 2,15–16) A betlehemi történet egyik legszebb része, ahogy az angyalok a pásztorokat szólítják meg. Azokat, akik a társadalom peremén éltek, nem voltak tekintélyes, megbecsült emberek. Éppen ezért különösen beszédes, hogy Isten elsőként nekik jelenti ki a Fiának születését. Nem tökéletességük, hanem nyitottságuk tette őket alkalmassá arra, hogy meghallják és befogadják Isten szavát. Amikor az angyalok elhallgatnak, a pásztorok nem maradnak magukra az élményeikkel. Nem külön-külön indulnak útnak, nem vitatkoznak, nem halogatnak – együtt lépnek bele az ismeretlenbe, együtt mondják ki: „Menjünk el Betlehembe.”. A jászolnál is együtt állnak meg. Ez a pillanat már nem csak…
„Aki befogadta Őt…” (Jn 1,12) Nem mi indulunk Isten felé – Ő jön hozzánk. A befogadás nem azt jelenti, hogy valaki távolit hozunk közel, hanem azt, hogy felismerjük: Isten már a küszöbön áll és régóta vár. A hit lényege ez az egyszerű felismerés: Uram, te itt vagy… befogadlak. A világ nem lesz halkabb, de a szív lehet csendesebb. Advent nem a sietségé, hanem a lassulásé. A befogadás ott kezdődik, amikor a lélek végre megáll, és teret enged a Szentléleknek, hogy formáljon, átjárjon és új életre hívjon. Aki befogadja Krisztust, az nem a körülményeiben talál békét, hanem a jelenlétében. Ma arra…
„Bement hozzá az angyal, és ezt mondta neki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te…” (Lk 1,28) Mária hétköznapi mindennapjaiba lépett be az angyal, és ugyanígy lép be Isten ma a mi zsúfolt, fáradt és sokszor bizonytalan életünkbe. Az ünnepre készülve engedd, hogy ez az egyszerű mondat járja át a szívedet: az Úr veled van. Nem holnap, nem ha jobban sikerül valami, hanem most, ebben a pillanatban. Ma ez az üzenet neked is szól: kegyelembe fogadott vagy. Nem azért, amit teszel, hanem mert szeret az Isten, mert az Övé vagy. Ebben a szeretetben lehet megpihenni, elcsendesedni és…
„Magasztalja lelkem az Urat, és ujjong az én lelkem megtartó Istenemben, mert rátekintett szolgálóleányának megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék, mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve!” (Lk 1,46–49) Amikor meghallom, hogy a kislányom énekli azokat az énekeket, amelyeket valamikor kislányként én is énekeltem, mindig megható számomra. Egyszersmind meg is állít, kicsit megremegteti a lelkem. Hiszen nem is olyan rég volt, hogy kislányként a társaimmal végigkántáltuk a falut. Most pedig már az én gyermekem énekel. Élesen adja elém ez az idő múlását, kicsit félelemmel is eltölt az elmulasztott pillanatok miatt. S amikor előttünk…
„Felment József is Galileából, Názáret városából Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mivelhogy a Dávid házából és nemzetségéből származott, hogy bejegyezzék jegyesével, Máriával, aki várandós volt.” (Lk 2, 4–5) Az időjárástól és útviszonyoktól függően 5-7 napot utazhatott József és Mária Betlehem városáig. 150 km gyalog vagy szamárháton, 9 hónapos várandósan… Mindez azért történt, mert a nagy terv fontos része volt, hogy Dávid városában szülessen meg a világ Megváltója. Talán kihúzhatták volna magukat a népszámlálás alól, hiszen Mária állapota miatt a hosszú út veszélyes is lehetett volna a magzatra. De nem tették, mert engedelmesek voltak, és ez megnyitotta az utat a…
Béke – millió ember vágya. Legyen béke a világban, az országunkban, a kapcsolatokban. Mi, akik Ukrajnában élünk, immár csaknem négy éve a háború árnyékában, különösen érezzük ennek a szónak a súlyát. Nap mint nap sóvárgunk a békéért – a külsőért is, de még inkább azért a békéért, amely a lelkünket töltheti be. A világ békét ígér: külső nyugalmat, felületes megoldásokat, pillanatnyi csendet. Milyen jó lenne, ha ebben az adventben valóban eljönne ez a fajta béke is…. Sokunk szíve vágyik rá. Mégis, ez a világ adta béke olyan, mint a hópehely: amint megérinted, elolvad. Az angyalok üzenete egészen más békéről szól.…
Advent csendjében különös fényben áll Mária és Erzsébet találkozása (Lk 1,39–56).Két asszony, két élethelyzet, két ígéret – és egy mozdulat, amely mindent összeköt: a szeretetből fakadó szolgálat. Mária nem kötelességből indul útnak. Nem várja el tőle senki. Egyszerűen érzi, hogy a szolgálat gyakran nem látványos tettekben mutatkozik meg, hanem abban, hogy jelen vagyunk valaki mellett – figyelemmel, türelemmel, szívből fakadó odafordulással. Erzsébet pedig azért tud örömben kiteljesedni, mert felismeri Máriában az Isten munkáját.Nem hasonlítgat, nem kérdőjelez meg, nem verseng, hanem áldást mond. Így lesz az ő jelenléte is szolgálattá. Sokszor, amikor a szolgálat szót halljuk, nagy tettekre, hősies jótékonykodásra gondolunk.…
Adventben élni – várakozásban élni. Lehet ezt sokféleképpen: csendben vagy zajosan, felgyorsulva vagy épp lelassulva, örömben vagy nehézségekkel a lelkünkben, hiánnyal a szívünkben. Várakozásunk valódi oka mégis mindent felülír. Állj meg egy percre, kérlek! Figyelmesen, minden zavaró gondolatot kizárva olvasd el, mit üzen neked ma Isten. Az angyal hangja most is megszólít, nekünk is szól, nem csak kétezer évvel ezelőtt a pásztoroknak: „És az angyal így szólt: Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely minden nép öröme lesz.” (Lk 2,10) Ez az öröm nem hangos, nem feltűnő. Nem a körülményeinkből fakad, hanem abból, hogy Isten Fia a földre…
„Amikor azonban ezt végiggondolta magában, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: József, Dávid fia, ne félj feleségül venni Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, te pedig majd Jézusnak nevezed, mert ő fogja megszabadítani népét bűneiből. Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: „Íme, a szűz fogan méhében, és fiút szül, és Immánuélnak nevezik majd” – ami azt jelenti: Velünk az Isten.József pedig, amikor felébredt álmából, úgy tett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki, és feleségül vette őt.” (Mt 1, 20-24) József szerette jegyesét, Máriát, így mikor kiderült,…
„És mindazt, amit imádságban hittel kértek, megkapjátok.” (Mt 21,22) Nyitott szív kell a csoda várásához és befogadásához. Máriáé bizonyára az volt. Angyali módon beharangozott, Isteni rendezésben megvalósított, látszólag káosz és rendezetlenség közepette érkezett a világra a békesség fejedelme. Az anya ígérete beteljesedett. A hite igazolást nyert. Mária szívében kezdődött a csoda és a szíve alatt folytatódott. Bizonyára a te életednek is van olyan területe, ahol jól jönne egy csoda. A mai napon kezdheted a helyet készíteni, a szívedet kipakolni, megüresíteni, hogy elférjen benne. Hittel várni. A fölösleges külcsín elengedésével, hogy a csoda ott, a szívedben elkezdődve, az egész életedet betölthesse.…
Két választásom volt: a reggeli sietségben átveszem az irányítást, és felrántom a kisfiam kabátján a cipzárt, vagy türelmesen megvárom, amíg apró ujjaival összeilleszti, majd kissé ügyetlen mozdulattal felhúzza a nyakáig – hogy napról napra ügyesebb és önállóbb legyen. Ahhoz, hogy ilyenkor jól döntsek, meg kell értenem: a türelem nem tétlenség. Nemcsak passzívan lehet várakozni, hanem tanítva, tanulva, kitartva. Ugyanakkor a türelem nem lemondás, beletörődés, hanem bizakodás, valami csodásnak a reményteljes várása. Legyen ez akár egy pici sikerélmény, egy ajándék, valamilyen jó hír, vagy a mi örök várakozásunknak tárgya, földi életünk végső értelme: Urunk Jézus eljövetele – a második. Készüljünk erre…
Vannak a hívő életnek olyan ajándékai, amik érthetetlenek és elfogadhatatlanok azok számára, akik még Jézus nélkül élnek. Az egyik ilyen ajándék a remény. Számunkra a reménység a hit erős horgonya, ami belekapaszkodik az ígéretekbe (Zsid 6,19), ami nem szégyenít meg, amiben nem csalódunk (Róm 5,5). Lehet most még nem látjuk, fogalmunk sincs mikor, de tudjuk: a remélt dolgok biztosan bekövetkeznek. Csak kitartóan várni kell a megfelelő időre, amikorra az Úr elkészítette azokat nekünk. Így ír erről a római levél: Mert üdvösségünk reménységre szól. Viszont az a reménység, amelyet már látunk, nem is reménység, hiszen amit lát valaki, azt miért kellene…