Még egy e-mail; túlóra; ez a szombat is belefér; most húzzuk meg, jövőre könnyebb lesz! – röviden így néztek ki az elmúlt adventjeim, és egyből le is lövöm a poént: nem lett könnyebb. Sőt. Hiába ígértem meg magamnak, aztán a családomnak, majd a barátaimnak, hogy végre másképp lesz – minden évben csak rosszabb lett. Általában is úgy érzem, hogy csak az a teljesítmény ér elismerést, amelybe kicsit belehal az ember, de decemberben erre még aggatok néhány égősort is, és feltekerem a fordulatszámot. És ez a feszített tempó pont elegendő ahhoz, hogy ne halljam meg a halk, sőt még a hangosabb…
