Szerző

Kacsó Géza

Szerző

32 éves vagyok. Nős, három kislány apja. Református lelkipásztor Bátyúban.
Gáton születtem és itt kezdtem a sulit. Majd a nagyberegi líceumba jártam 3 hosszú éven át. Debrecenben jártam teológiára, ami életem egyik legszebb időszaka volt.
Egyetem után ösztöndíjas diák voltam Amerikában.
Kárpátaljára hazatérve voltam: segédlelkész Bátyúban és környékén, főiskolai lelkész Beregszászban, vallástanár a nagyberegi líceumban, óraadó tanár a főiskolán (vallástöri) és a KRISZ alelnöke…
Majd újra külföld: Angliában szolgáltam 2,5 évig.
Aztán ismét hazajöttem. Bátyúban lettem lelkész.
Azóta itt élek és szolgálok a kárpátaljai valóságban.

“Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes.” (Mt 5,48) Jézus Krisztus felszólítása ez felénk, minden kor tanítványai felé. De hát mit kezdjünk ezzel a felhívással, amikor másutt Jézus maga is elutasítja, hogy bárki jó lehetne az egy Istenen kívül: „Miért mondasz engem jónak? – kérdezte Jézus. – Senki sem jó, csak egy: az Isten.” (Mt 10,18) Pál is kimondja az emberi életünket vizsgálva: „Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem.” (Róm 3,12) És még nagyon sok hasonló szakaszt idézhetnénk. A Biblia tehát többször és egybehangzóan arról beszél, hogy az ember a bűneset…

„Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek” (Máté 7,7) Ebben az igeversben óriási lehetőséget tár elénk a mi Urunk: beszélgethetünk a világ Teremtőjével, Aki szavával alkotta meg a fényt, a sötétséget, a szárazföldet, a tengert és az életet. Megszólíthatjuk a Mindenható Istent, Aki most is fenntartja és megőrzi a világ rendjét és benne minket, embereket is. Jézus arra biztat, hogy kérhetünk ettől a hatalmas Istentől. Sőt, parancsolja, hogy kérjünk. És ha ez nem lenne elég, azt is megígéri, hogy az Atya teljesíteni is fogja a kéréseinket. Hát nem csodálatos lehetőség ez? Krisztus arra biztat, hogy bátran…

Valahol olvastam, hogy az Y-generációsok beszélgetései 90%-ban arról szólnak, hogy az egyik fél beszámol arról, hogy épp milyen sorozatot néz, mire a másik bólogat, hogy „igen, igen, abba már én is bele akartam kezdeni…”. Valahogy így vagyunk a könyvekkel is: akinek épp meghatározó könyvélményben van része, általában alig bírja magában tartani, pedig nem mindig ez a legjobb téma azok számára, akik nem ismerik az adott kötetet. Év elején viszont már hagyomány nálunk, hogy nem fogjuk vissza magunkat, és szerzőink az előző évben olvasott könyveik közül választanak egyet, amit szívesen ajánlanak a TeSó blog olvasóinak. Szóval, ha épp az olvasási listádat…

„Légy hű mindhalálig és neked adom az élet koronáját.” (Jelenések 2,10b) A leghűségesebb gyülekezeti tagunk volt. És ma temetjük. 85 évesen is rendszeresen ott volt a gyülekezetben. Nemcsak vasárnaponként, hanem hétköznap is. Gyermeki hittel imádkozott az imaközösségi alkalmakon. Múlt vasárnap még együtt úrvacsoráztunk a templomban, most vasárnap pedig már üres lesz a helye. Ő már egy másik, sokkal szebb istentiszteleten vesz részt. Amikor rá gondolok, egy szó jár a fejemben: hűség. Kitartás valaki vagy valami mellett, akkor is, ha az nehéz. Manapság ez ritka erény. Sokan vannak a gyülekezetünkben fiatalabbak, jobb egészségi állapotban, jobb erőben, akik fele ennyire sem hűségesek.…

„Felfuvalkodtál, és ezt mondtad: Isten vagyok én, Isten lakóhelyén lakom, a tenger közepén! Pedig csak ember vagy, nem Isten, csak te tartod magad olyan okosnak, mint amilyen Isten.”  (Ez 28,2 UFO) A fenti igében Tírusz város királyát ítéli meg Isten azért, mert önmagát istennek gondolja. Az ókorban sok uralkodó istenek leszármazottjának, földre szállt istennek tartotta magát. Az egyiptomi fáraók például a napisten leszármazottjaiként „a felkelő és lenyugvó nap” címet viselték. A római birodalomban is császárkultusz volt egy időben. Ha egy nép uralkodója istennek tekinti magát, akkor ez azzal jár, hogy ő bármit megtehet, nem áll fölötte senki, és nem tartozik…

Kedves férfitársam! Először is hadd gratuláljak nektek. A pároddal nagy ajándékot kaptatok Istentől, amikor gyereket bízott a gondjaitokra („Bizony, az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom.” Zsoltárok 127,3). Nagy ajándék… Igen, hát, nem is tudom… Az a 3000 gramm körüli kicsi ember, akit félsz megfogni, nehogy az erős karjaiddal valami kárt tegyél benne, igazából nem is olyan nagy. Sőt, egészen kicsi ajándék. De ahhoz képest, hogy milyen kicsi, óriási részt foglal el a lakásban. A hálószobába például kiságyat kellett beállítani (ha befért). Meg pelenkázót is. A fürdőbe saját kiskádat. A konyhában is lesz etetőszék. A nappaliban meg hempergő,…

Az év elején ajánlott számos lista – például számadások az elmúlt évről és tervek az ideire – elkészítése mellett talán érdemes megfontolnunk egy olvasási lista összeállítását is. Már csak azért is, hogy a gyakori „idén szeretnék többet olvasni” pontot az újévi fogadalmaink között konkrét tervekkel is megtámogassuk. Épp ezért a TeSó blog állandó szerzői közül néhányan megosztják az elmúlt évük legmeghatározóbb könyvélményét, kedvcsináló gyanánt. Ezek nem minden esetben kifejezetten „lelki” tartalmú kötetek, ellenben olyanok, amelyekből sokat tanultunk, önreflexióra sarkalltak, esetleg megráztak, meghatottak bennünket, vagy épp tágították világlátásunkat és hitértelmezésünket. Cserébe szívesen vesszük, ha hozzászólásban kiegészítitek a listát a saját legkedvesebb…

„Hit által ragadtatott el Énók, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mivel elragadta őt Isten. Elragadtatása előtt azonban bizonyságot nyert arról, hogy Isten szemében kedves. Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istenhez járul, annak hinnie kell, hogy ő van, és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.” (Zsid 11,5–6) Kedves olvasó, be kell vallanom, ezt a témát úgy kaptam a szerkesztőtől, és kicsit bajban voltam vele. Növekedni az Isten előtt való kedvességben? Hát nem mindenki egyformán kedves Isten előtt? Hiszen mind az Ő gyermekei vagyunk! És minden szülőnek kedves a saját gyermeke. Sőt, mindegyikük…

Nem értem, miért kértek fel ennek a cikknek a megírására. Én nem vagyok őscsillagpontos mint a többiek, akik ebbe a sorozatba írtak. Nem voltam ott a kezdeteknél, és nem követtem végig a Csillagpont fejlődését. Nem mondhatom el magamról, hogy mindegyik találkozón részt vettem. Sőt, csak a 2019-es Csillagponton voltam ott. Akkor is csak péntek délutántól szombat délig. Akik előttem írtak, azok barátokat, szerelmeket, lelki élményeket kaptak a Csillagponton. De mit kaptam én? Először is hadd mondjam el, hogy miért nem vettem részt korábban és többször ezen az ifjúsági találkozón. Már majdnem negyvenéves vagyok, és úgy gondoltam, hogy kinőttem ebből a…

„Elküldtek hozzá (Jézushoz) a farizeusok és a Heródes-pártiak közül néhányat, hogy egy kérdéssel csalják tőrbe. Odamentek tehát, és így szóltak hozzá: Mester, tudjuk, hogy igaz ember vagy, és nem törődsz azzal, hogy ki mit mond, mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét, hanem az igazsághoz ragaszkodva tanítod az Isten útját. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy sem? Fizessük-e vagy ne fizessük? Ő pedig ismerve képmutatásukat, ezt mondta nekik: Miért kísértetek engem? Hozzatok nekem egy dénárt, hadd lássam! Azok pedig hoztak egyet, és ő megkérdezte: Kié ez a kép és ez a felirat? Ők pedig így feleltek: A császáré.  Jézus ezt mondta nekik: Adjátok…