„…ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.” (1Kor 3,9) Ilyenkor, a tavasz leheletét érezve magunkon még a földművelést elkerülő emberekként is csodálattal tekintünk a megújuló földre: mennyi lehetőség van benne! Lelki szemeink előtt már látjuk a csodás ültetvényeket, szánkban érezzük a frissen szedett zöldségek és gyümölcsök zamatát, talán a valóságtól elrugaszkodva már egy kis borház teraszát is elképzeljük, ahol esténként békésen olvasgathatunk a fárasztó napok után… Nagyszerű elképzelés ez, és habár tudjuk, hogy rengeteg izzasztó munkával járna, ha mindezt tényleg el akarnánk érni , ilyenkor azért még bódít minket kicsit a sok lehetőség lehetősége. Mikor elolvastam, hogy „ti pedig Isten szántóföldje…

– Ajándék vagy, köszönöm! – mondta a munkatársam, és kivette a kezemből a tányérokkal megpakolt tálcát. – Tudom – húztam meg a vállam mosolyogva, s már fordultam is a következő adagért. – És ráadásul még szerény is – hallottam a hátam mögül, mielőtt becsapódott mögöttem az ajtó. Igen, ajándéknak tartom magam, de ennek semmi köze nincs az egómhoz. Hiszen az ajándék sem önmagától értékes. Nem az ő teljesítménye a tökéletes gyártás, a megvásárlás, a csomagolás vagy a célba juttatás. Legtöbbször nem is az alapértéke miatt válik becsessé. Az ajándékozó szándékának megtestesülése csupán – eszköz, amelyen keresztül azt üzenik: szeretlek, örömöt…

A békesség a Biblia egyik gazdag értelmű kifejezése. Olyan összetett életérzést foglal össze, amelyet röviden talán úgy fogalmazhatunk meg: minden rendben van. Minden rendben van az Istennel való kapcsolatomban, minden rendben van a saját kis belső lelkivilágomban, és egyébként a családommal, a barátaimmal, a szomszédaimmal is rendben vagyok. Tényleg nincs min dolgozni, nincs min javítani. Ezzel az életérzéssel szemben, ha megkérdezem a másikat, hogy van, akkor vagy felszínes választ kapok, vagy elkezdődik a feszültségek, a fájdalmak listázása, amely rávilágít, mennyi békétlenség van beszélgetőtársam életében. Ugyanis békességre vágyik minden ember, a washingtoni Fehér Háztól egészen a beregszászi cigánytelepig. Arra vágyik, hogy…

Egy ember jegyet foglalt egy hajóútra az Atlanti-óceánon. Annyi pénze volt csupán, amennyi éppen elég volt a jegyre, ezen kívül mindössze némi kekszre és egy darab sajtra futotta. Az utazás első néhány napján még jól esett a keksz és a sajt, ám később egyre állottabbá és unalmasabbá vált. Emberünk gyomra irgalmatlanul korgott, különösen amikor azt látta, hogy a felszolgálók sült húsokat – rákokat, csirkéket – és egyéb finom ételeket visznek a többi vendégnek. Egyszer aztán nem bírta tovább, megragadta az egyik felszolgálót, és azt mondta neki: „Bármit megteszek, ha kaphatok egy darab sült húst, mosogatok, szobát takarítok, még a fedélzetet…

Hetedik éve indult útjára a blogunk. Még ízlelgetni kell ezt a számot, hiszen úgy tűnhet, hogy egy pillanat alatt elsuhant, mégis olyan sok tapasztalatot, élményt, emléket őriz, hogy tízszer annyinak is érződhet. A Bibliában a hetes szám mindig valami többet rejt magában, a teljességet jelképezi. Így érezzük mi magunk is: az eddig megtett úton mi is a teljesedés felé haladtunk. Örömben és együtt sírásban. Mély, emberileg kibeszélhetetlen völgyeken keresztül és a hálaadás magaslatain. A fájdalmak, az elengedés, a halál és a találkozás, a reménység, a szeretet útjain. Egyéni életeinkben is rengeteg külső körülmény változott, de a TeSó mindannyiunk számára az…

Timothy Keller neve egyre ismertebb Magyarországon, egyik könyve kapcsán pedig már a TeSó blogon is találkozhattatok vele. Ő az a keresztény író, aki az evangélium üzenetét úgy hozza közelebb az olvasóihoz, hogy közben írásaiba néhány létfontosságú pszichológiai és önismeretei alapelvet is belecsempész. Az önmagunkról való megfeledkezés szabadsága című rövid, de annál alaposabb könyvében az egészséges önbecsülés és önértékelés felállításában segít. https://www.teso.blog/2017/05/23/szerelemrol-es-hazassagrol-oszinten-es-jol/ Az önértékelés és az önbizalom témájával a modern coaching, valamint számtalan motivációs előadó és rengeteg pszichológiai blog is foglalkozik. Az ezek által megfogalmazott alapelvek hasznos támpontokat nyújtanak számunkra, de az önértékelésünk és az önbecsülésünk akkor lesz egészséges – a…

A reménytelenség állapotát sokan megéltük már hívő életünkben. Jómagam is. Tétlenül szemléltem, ahogy Isten egy tollvonással átírja a terveimet. De az sem ismeretlen tapasztalat, amikor épp a türelmünket teszi próbára, és csak várat hónapokig, évekig, míg megadja a szívünk legféltettebb kívánságát. Én ebben az állapotban, amikor a türelmem és a reményem is egyre inkább fogyatkozott, csak egy megoldást láttam: az imát. Így hát böjtöltem, imádkoztam egy fénysugárért, hogy meglássam azt a jövőt, amelyet Isten készített el az életemben. Némi motivációra vágytam, de végül nem úgy kaptam, ahogyan kértem. Pedig néha csak egy képfoszlányra lenne szükség, hogy tudjam, merre induljak, vagy…

Nem lehet nem észrevenni, hogy ismét itt a házaság hete: tele van a közösségi médiás üzenőfalam régi esküvői fotókkal, megjelentek a cuki képkeretek, és sorjáznak a romantikus visszaemlékezések. Van valami bája ezeknek a vattacukros napoknak. Akár házas az ember, akár nem, jó látni, hogy vannak döntések, amelyeket nem kezd ki az idő vasfoga. Nézem a képeket, és önkéntelenül is felidéződnek bennem az én nagy igenjeim. Amikor főiskolákat és szakirányokat választottam. Amikor beálltam a munkahelyeimre, a gyülekezeti szolgálataimba. Amikor barátokat választottam. Amikor elindultam a nagy ismeretlenek felé. Amikor lakást választottam. Nem mindre mondanék most is igent, habár kétségtelen, hogy általuk váltam…