Pünkösdig hosszú út vezet. A csodák nem adatnak könnyen. A Szentlélek, minden ajándékával és kegyelmével együtt nem hullik csak úgy a nyakunkba. Az ablakokat kicsapó szélvihar ugyanis csak a bezárt szoba nyomott levegője számára felüdítő. A lángnyelvek csak a sötétségben vacogóknak jelent újat, megmagyarázhatatlant, fényt. A nyelveken beszélés azoknak lesz csoda, akik régóta képtelenek már szólni – magukhoz, másokhoz, Istenhez. Az első pünkösd története csak akkor lesz a mi történetünkké, ha látjuk, érezzük és éljük a mélységet, a csalódottságot, a félelmet és kilátástalanságot, amibe beköszönt az áldott Lélek. Pünkösdig hosszú út vezet. Az ösvény valahol ott veszi kezdetét, hogy kilépünk…
