Számomra az egyik legszebb és nagyon tanulságos történet a Bibliából az, amikor Jézus a vízen jár, és Péter is kiszáll a csónakból, hogy kövesse Őt. Amíg Jézusra nézett, Péter is tudott járni a vízen, de amint a hullámokra és a félelmeire figyelt, süllyedni kezdett. Ez a kép tökéletesen szemlélteti a házasság életét is. Sajnos a válások száma világszerte drasztikusan nő, a Sátán célba veszi az emberi kapcsolatokat, és az Istennel kötött szövetségek sem kivételek számára. Nem létezik viharoktól, problémáktól, nehézségektől mentes házasság. És amikor a pár a problémákra, a hullámokra koncentrál, könnyen elbizonytalanodik, megtörik a bizalom, elhalványul a szeretet, és…

Egy csésze forró tea, csend, és ez a könyv – így kezdődött néhány éve életem egyik legmeghatározóbb önismereti utazása. Nem sejtettem akkor még, hogy egy könyv ennyire pontosan tud majd szavakat adni olyan érzésekhez és működésekhez, amelyek addig csak bennem léteztek, kimondatlanul. Oldalról oldalra egyre ismerősebbé váltak a történetek, a leírások, és lassan összeállt a kép: sok minden, amit erősségnek hittem, valójában túlélési stratégia volt. Ez az olvasás nemcsak megértést hozott, hanem irányt is – afelé, hogy lehet másképp élni, kevesebb teherrel, nagyobb szabadságban. Ajánlom mindazoknak: Ha magadra ismertél, ez a könyv neked szól. A parentifikáció azt a jelenséget írja…

Mindannyian szeretjük, ha rendezett, letisztult és kívül-belül rendben van a templomunk. Hálát adunk egy felújított épületért. Az istentiszteletek légköre is fontos számunkra. Belépve Isten házába, megérint a gyönyörű orgonaszó, az Őt magasztaló énekek segítenek elcsendesedni, és vágyjuk hallani az igét, amely éltet és táplál bennünket. De miközben ilyen gondosan ügyelünk Isten házának külső és belső rendjére, figyelemmel vagyunk-e arra: milyen állapotban van az a ”templom”, ahol Isten Szentlelke bennünk él? Sokszor óvatoskodunk, kerülgetjük ezt az igazságot: a Szentlélek nem egy elvont erő, hanem élő, isteni személy, akit az Atya küldött el, és aki minden megtért emberben ott él. A Biblia…

Jézus megjelent. Jézus tanít. Másként tanít, másként beszél, mint a többi rabbi. Jézus azt mondja, hogy ő a mennyből szállt le. Jézus azt mondja, hogy ő az élet kenyere. Hogyan mondhatja ezt, talán Ő a megígért próféta, Ő a Krisztus? Jézus csodát tesz, borrá változtatja a vizet, meggyógyít egy gyermeket, egy bénát a Bethesdánál. Jézust hallgatják az emberek, és ő enni ad nekik, többezer embernek. Jézus jár a tengeren. Erővel tanít és cselekszik. Ő az. Ő a Messiás. De akkor miért nem cselekszik hatalommal? Miért nem akar király lenni? Miért nem taszítja le a rómaiakat? Annyi minden van, amit el…

Egy évzáró vacsorán voltunk együtt testvéri közösségben, hogy visszatekintve az évünkre hálát adjunk, és élőre nézve elkérjük Istentől mindazt, amit a következő érve elkészített. Az este egy pontján lehetőség volt rá, hogy mindenki húzzon egy igés kártyát magának. Én nagyon szurkoltam magamban: „Uram, kérlek adj egy olyan igét, ami feltölt! Ami átsegít mindazon a nehézségen, amit 2025 magával hozott. Ami lelkesít 2026-ra. Egy vezérigét, ami bátorít, vezet, előre mutat.” Ugye értitek, valami igazán nagyon jóra vágytam, gyógyírre a megfáradt lelkemnek. És amit kaptam, ez volt: „Menj el tőlem, Uram, mert bűnös ember vagyok.” (Lk 5,8) Őszinte leszek, nem erre számítottam.…

Minden novemberben elhatározom, hogy ez az advent egészen más lesz, másra kerül majd a hangsúly. Aztán kisebb-nagyobb sikerekkel eltelik az advent, eljön a karácsony, aztán az új év megérkezésével számot vetek, mi hogyan sikerült. S mindig van, ami elmarad, mindig van, ami félbeszakad. Jó ötletnek tartom, hogy advent idején naponként olvassuk a Lukács evangéliumát, s akkor az ünnepre épp a végére érünk, újra végigvesszük Jézus életét, s ráadásul az ünnep nem csak a csecsemőjézussal lesz tele, de ott lesz majd erőteljesen az, miért is született meg – hogy meghaljon és feltámadjon. Most is nekikezdtünk, nagy lendülettel olvastuk, örültem, mert a…

Így januárban, meg az azt megelőző időszakban az ember orrvérzésig hall arról, hogy mennyi lehetőséget tartogathat számára az új év, és hogyha ma elkezd valamit, akkor azért nagyon hálás lesz az egy évvel későbbi énje. Meg persze ott van a rengeteg cikk, videó, ami mind arról beszél, hogy hogy legyenek olyan újévi fogadalmaink, amiket tényleg megtartunk. Persze, valahol érhető ez a bennünk lévő emberi vágy arra, hogy változzunk, hogy növekedjünk. És miért is ne lenne tökéletes időpont ennek az elkezdésére az az időszak, amikor még a naptárunk is fordul egyet? De szerintem abban is megegyezhetünk, hogy néha ezek a nagy…

A január eleje valamiért a nagy újrakezdés időpontjává vált sokak számára. Egy új év kezdődik, ami még bárhogy is alakulhat – lehet-e jobb időszak arra, hogy az ember változtasson az életén? Vannak sikeres emberek, akik határozottan tudják, mit akarnak, megfeszítik az erejüket, megacélozzák az akaratukat, kihasználják a lehetőségeiket, és addig mennek, míg el nem érik a céljukat. Minden tisztelet megilleti őket, de valljuk be: a legtöbbünk nem így van összerakva. Mi, átlagemberek, nagyokat álmodunk, többé-kevésbé tudjuk, hogy hogyan kellene éreznünk, gondolkodnunk, cselekednünk. El is határozzuk, hogy ezúttal tényleg más lesz: kevesebb cukor, több zöldség; kevesebb internet, több személyes kapcsolat; sorozatnézés…

Az év végéhez közeledve legtöbbünket elővesz az a szándék, hogy értékeljük, megmérjük a mögöttünk lévő évet. De hogyan lehet egy évet mérni és minősíteni? Mi a megfelelő mértékegység? Számoljuk ki a rossz és a jó idők, a betegségben vagy egészségben, háborúságban vagy békében eltöltött órák számát, és amelyik nagyobb, az alapján nyilvánítsuk az évet jónak vagy rossznak? Vagy talán ragadjunk le az unalomig ismert közhelynél, hogy ez az év is kihívásokkal volt tele? Tudjátok mit, nem tudom. Azaz tudom, hogy így nem értékelhető az életünk órával mérhető ideje ezen a földön. Nézőpontváltásra van szükség, ha szeretnénk az életünk kisebb vagy…

„Íme, a szűz fogan méhében, és fiút szül, és Immánuélnak nevezik majd – ami azt jelenti: Velünk az Isten.” (Mt 1,23) Unalomig ismételt közhely, hogy az ember társas lény. Szeret közösségben lenni. És mi keresztyének azt is tudjuk, hogy nem jó az embernek egyedül lennie (1Móz 2,18). Nem csoda hát, a legtöbb ember közösségre, társaságra vágyik. Közösségben jó ünnepelni, ilyenkor vidámabb a hangulat. Szerencsés, akit az ünnepen barátok vesznek körül, vagy a családdal együtt bontogatják az ajándékokat. Azonban nem csak az emberi közösség utáni vágy van mélyen belénk kódolva. A Biblia azt mondja, hogy valamikor Isten és ember között is…

Karácsonykor millióan próbáljuk megfogalmazni, mi is ennek az ünnepnek a lényege. Faljuk a legjobb idézeteket, osztjuk a neten, ami tetszik, próbáljuk előhívni azt a bizonyos karácsonyi feelinget. Valahogy úgy rágörcsölünk az egészre. Magam is így vagyok ezzel, s amikor írom ezt a rövid szösszenetet, ugyancsak felfedezem magamban azt a belső kényszert, hogy valami újat, valami igazit kell mondjak. Mintha a karácsonyi ünneplést valami kényszeresség jellemezné: muszáj jól érezzem magam, tökéletes kell legyen, az érzés is meg kell jöjjön. Ezen még tolnak egyet a filmek, a reklámok a maguk mesterkélt hangulatával. (Bár megmondom őszintén némelyik nagyon eltalálja a lényeget, sokszor jobban,…

A világ Megváltója olyan helyre érkezett, ahová bárki beléphetett. Nem volt tökéletes, nem volt illatos, nem volt díszes. De nyitva volt. Isten nem palotát választott, hanem egy állatoknak szánt vályút. Mintha azt mondaná: „Nem fényűzést keresek, hanem egy nyitott szívet.”. Az adventi időszak sokszor inkább kusza, mint rendezett. Több a kérdés, mint a válasz. De Isten pont ilyen helyre szeret érkezni. Nem a kész, hibátlan emberhez, hanem ahhoz, aki megengedi, hogy belépjen. Van hely a szívedben, az idődben, a döntéseidben? Van hely a csendnek a zajaid között? Isten akaratának a terveid között? A bizalomnak a félelmeid mögött? Adj teret a…