Bevallom, mindig zavarba jövök, amikor arra kapok felszólítást, hogy ismertessem meg Krisztust a világgal. Valahogy megnyugodtam abban, hogy nekem Isten népe felé van elhívásom, erősítem a lankadt kezeket, szilárdítom a tántorgó térdeket, bátorítom a remegő szívűeket. Az utcákra meg menjen ki az, aki erre kapott mandátumot. Csak hát vannak azok a félre nem érthető helyzetek, amikor nem számít, kinek mire van elhívása – egyedül az a kérdés, kinek mire van hite… Két történetet hadd meséljek el ezzel kapcsolatban. A hajléktalan ellátóban épp előttem tántorgott az egyik ellátott, mögötte hosszú, tömött sorban várakoztak a többiek, nem túl türelmesen. „Miben segíthetek, Gábor?”…

„Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene az egész fogoly néphez, amelyet fogságba vittek Jeruzsálemből Babilóniába: Építsetek házakat, és lakjatok bennük! Ültessetek kerteket, és egyétek azok gyümölcsét! Házasodjatok, szülessenek fiaitok és leányaitok! Házasítsátok meg fiaitokat, és adjátok férjhez leányaitokat! Szüljenek azok fiúkat és lányokat! Szaporodjatok, és ne fogyjatok! Fáradozzatok annak a városnak békességén, ahová fogságba vitettelek benneteket, és imádkozzatok érte az Úrhoz, mert annak békességétől függ a ti békességetek is! Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ne engedjétek, hogy rászedjenek benneteket a próféták és a jósok, akik köztetek vannak, és ne hallgassatok az álmodók álmaira! Mert hazugságot prófétálnak nektek…

Ragyogó napsütés, szabadság, ünneplések, s mindezekkel szemben szürke, egyforma, sokszor félelemben eltöltött napok. A család és a barátok egy része közel, más része fizikálisan távol van – és sokszor lelkileg is. Azt hiszem nem ez lesz a kedvenc nyaram… Talán te is épp így érzel, kedves TeSó. Isten most mégis eszembe juttat egy jól ismert igét, amire sokszor támaszkodtam már: „A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig lásd be, hogy ezt is, amazt is Isten készítette azért, hogy az ember ne találja ki, mi következik.” (Préd 7,14). És egy olyat is, amit nemrég vésett a szívembe: „Ne…

Mosom a padlót, dúdolgatok. Váratlanul megcsendül bennem egy ének: „Saját Fiadat küldted el, hogy tisztára moss…” És egyszerre egészen különleges módon tárul fel előttem ez a „megmosatás”. Micsoda kép! Nem viseltes ruha a lélek, amit csak meg kell forgatni a gépben és tiszta lesz. Piszkos padló, amire rákerül egy rakás szenny és mocsok a különböző utakat bejárt cipőtalpakról, hullik rá a por és a szemét. Van olyan rész, amit egyszer kell áttörölni, és akad, amit rendesen sikálni kell. Vannak elrejtett zúgok, amik nincsenek annyira szem előtt, hogy feltűnést keltenének. A felmosó nyomában azonban mindenhol tisztaság és jó illat jár, mintha…

A keresztyén életnek megvan az az elvitathatatlan erőssége, hogy bármilyen nehézség vagy akár tragédia éri is a hívő embert, van kihez fordulnia, van reménysége legalább a vigasztalódásra és arra, hogy ez életének – bárhogy is alakuljon – mindig lesz értelme. Így tehát a keresztyének valamivel jobbak a nem hívőknél abban, hogy a nehézségek után felálljanak, vagy hogy meglássák a dolgok jó oldalát. Hiszen, ha elhiszem, hogy Isten céllal teremtett a Földre, akkor nem adom fel. Nem fordulok el saját magamtól és nem fordulok el az Úrtól sem. Mennyivel könnyebb azonban egy keresztyén (vagy akár nem keresztyén) közösségtől elfordulni! Én például…

“Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig.” (ApCsel 1,8) Túl vagyunk a pünkösdi ünneplésen, túl azon, hogy erőt kaptunk és kitöltetett a Szentlélek. Most tanúk leszünk. Szépen kigondolt terv, és biztosan működik, ahogyan Isten tervei mindig. Mégis, ha belegondolok, hogy nekem tanúnak kell lennem egészen a föld végső határáig… Kétségeim vannak efelől. Nem mondom, hogy megnyugtató, de a tanítványok éppúgy tele voltak kétségekkel, mint én most. Nem értették pontosan, mi a terv. „Amikor együtt voltak, megkérdezték tőle: Uram, nem ebben az időben állítod helyre Izráel…

„Mit tanítanál meg a gyerekeknek Jákób története kapcsán az elsőszülöttségi jogról és az atyai áldásról?” – hangzik a kérdés egy tanfolyamzáró vizsgán. „A csalással megszerzett dolgok nem tesznek boldoggá, hiszen, ha tovább olvassuk a történetet, látjuk, Jákób mennyi bajt hozott a fejére” – jön rövid gondolkodás után a válasz. És ez annyira tipikus. Igen, Jákób tényleg nem tudott sokáig örülni a szerzeményének. Ahhoz sem fér kétség, hogy nem épp a legkedvesebb módszereket választotta. És nem, nem kell elhallgatni Isten harcosáról, hogy sajátos módon értelmezte az együttélés szabályait. De hogy van az, hogy amikor jogról és áldásról szól a téma, a…

Általában a tanácsokat adó szövegeket kétféleképpen lehet elolvasni: ha érdekel a téma, de jelenleg nem része az életünknek, hamar végiggörgetjük, hiszen azalcímek elovásása épp elég, hogy kielégítsék a kicsáncsiságunkat; de ha az adott téma épp a mi élethelyzetünkre reflektál, akkor figyelmesen olvasunk el minden szót őszintén remélve, hogy legalább valamelyikben találunk némi kapaszkodót. Te most hogyan olvasod ezt a bejegyzést? Jelenleg része az életednek a feszültség és a frusztráció? Én ezekben a viharos időkben azt tapasztalom, hogy sokunk gondolatát átjárja a bizonytalanság és a félelem, ez pedig feszültséget hoz a napjainkba. Az, hogy ezeket a negatív érzéseket letegyük, egy hosszabb…