Karácsony előtt pár nappal néhányan arra vállalkoztunk, hogy bemegyünk a börtönbe a Megváltó örömhírét vinni az ott lakóknak. Nem a legkönnyebb szolgálat ez, és nem is egyszerű vállalkozás. Bennem mégis az motoszkált, hogy ez egy nagyon különleges lehetőség. Valamilyen formában be kell vinni az Urat az eltévedteknek. Mikor, ha most nem?! Előtte volt egy felkészítés, hogy mi lesz a program, mihez tartsuk magunkat odabenn, mire számítsunk. Nem először jártam börtön falak között, nagyjából képben voltam, hogy mi vár ott rám. Amire azonban nem voltam felkészülve: miközben Jézus nevében mentünk “fényt vinni a sötétségbe”, valójában pont, hogy Vele találkoztunk odabenn. Az…
Advent idején többféle módon készülődtünk a gyerekekkel az ünnepre. Volt egy olyan adventi naptárunk is, amelyben egy karácsonyi ablakdíszt készítettünk. Minden napra volt valami vágnivaló, és egy igeszakasz, amin lehetett elmélkedni. Az elején elég jól haladtunk, aztán az egyre sűrűsödő programok miatt elmaradoztak a részletek. Karácsonyra nem készült el teljesen, de nem is zavart, hiszen ablakdísz nélkül is van ünnep. Szenteste a templomban istentisztelet előtt egy testvér megdicsérte, hogy látták, milyen jó ablakdíszünk van. Mondtam is, hogy sajnos nem készült el teljesen. Aztán szíven ütött a dolog, és tovább már csak magamban gondolkodtam. Hiszen ott volt az istálló, a csillag,…
Lassan minden házban lekerülnek a karácsonyi dekorációk, eltűnnek a csillogó fények, és a nappalit sem díszíti már sokáig a fenyőfa. Gyermekkoromban nagyon szomorú voltam, amikor leszedtük a karácsonyfát. Úgy éreztem, ezzel megszűnik valami, amihez eddig kötődtem. Az ünnepnapok vége ráadásul sok családban búcsúzással járt nemcsak a fenyőtől, hanem egymástól is. Ez ma sincs másként: mindenki visszatér a munkájához, és ez sokszor azzal jár, hogy hosszú hónapokra elbúcsúzik a szeretteitől. Később megértette velem Isten, hogy a karácsony csodája nem múlik el a díszek és a fenyő elpakolásával, és milyen jó, hogy ez így van! Hogy a szeretet lángja tovább ég(het), és…
Megfigyelted, hogy minél előrébb halad az ember a korban, annál könnyebben pereg ki a kezei közül az élet? Telnek a napok, egyik megoldandó feladat jön a másik után, aztán hármat pislogsz, és már megint itt az év vége. „Ragadd meg a napot!”, mondták a régiek, és ők valószínűleg másképp értették, de engem ez a mondat arra indít, hogy ne engedjem elfolyni az életemet, hanem tegyem tudatossá, jelentőségteljessé. Néhány éve hagyománnyá vált nálam, hogy az igét, amit szilveszter éjjel áldásként a lelkipásztoromtól kapok, egyfajta iránytűként bevésem a szívembe, és a kis kártyát berakom a pénztárcámba is, hogy újra és újra visszaolvashassam,…
„Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet, így szól Istenetek! Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek neki, hogy vége nyomorúságának…” (Ézs 40,1-2a) „Menjetek át, menjetek át a kapukon, készítsétek a népnek útját, töltsétek, töltsétek az ösvényt, hányjátok el a köveket, emeljetek zászlót a népek fölé.” (Ézs 62,10) Kedves Testvérem! Vége van…Vége van… Több, mint ezer napja erre a mondatra szeretnél ébredni, hogy végre megnyugodjon az életed, és annyi mindenki mással együtt te is visszatérhess az életbe. Hogy végre a te szívedhez is szóljon valaki, hogy nincs tovább a nyomorúság. Elérkezhet a csend és a helyreállítás. Visszakapod a hétköznapokat, megnyílnak a mostanra már szomorúságba burkolózott lelkek.…
Van egy mondat, amit úgy is neveznek, hogy a Biblia dióhéjban. S mint ilyen, a legtöbben könyv nélkül tudjuk idézni: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3,16) A Bibliában több helyen olvashatunk arról, hogy milyen az Atya szíve, de talán itt van megfogalmazva a legteljesebben. Az isteni szeretet nem kirekesztő: átöleli, magához hívja az egész világot, válogatás nélkül, a legutolsó bűnöst ugyanúgy, mint a legtökéletesebb szentet. Az isteni szeretet önfeláldozó: nem a maga hasznát nézi, nem a maga kárát félti, hanem azét, akinek szüksége…
Egy nap mindennek vége szakad. Elmúlik a világ és annak kívánsága is. Az első ég és az első föld elmúlik majd, és a tenger sem lesz többé. Isten letöröl minden könnyet a szemekről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúlnak. Nem lesz templom, és nem lesz szükség a napra, sem a holdra, hogy világítsanak. Nem kell majd hit: színről színre fogunk látni. Nem lesz szükség reménységre, hiszen beteljesül minden, ami előre megmondatott. A világ vége utáni napon egyetlen dolog fog megmaradni: a szeretet. Mert Isten maga a szeretet. Ma…
Amikor Isten szeretetére gondolok, az számomra egyenlő azzal a hatalmas áldozattal, amit Jézus Krisztus elvégzett értem és érted a kereszten. Szeretetből tette. A karácsonykor emberré lett Isten, mindent csodásan eltervezett és beteljesített: földre jött, megalázta magát, tanított, szenvedett, meghalt és harmadnap feltámadott, felment az Atyához és helyet készített, megváltást kínál ma is neked, és mindezt szeretetből teszi. Mindezeket értve kijelenthetjük, ez a szeretet mindenre elég a mi életünkben. Mondhatjuk úgy is: minden földi hiányosságunkat elfedezi, pótolja, kiegészíti Jézus szeretete. Ugyanakkor azt is tapasztaljuk a mindennapokban, hogy itt a földön nem élhetünk gondtalan életet, nem is olyan könnyű szeretni másokat, megbocsátani,…