– Ajándék vagy, köszönöm! – mondta a munkatársam, és kivette a kezemből a tányérokkal megpakolt tálcát. – Tudom – húztam meg a vállam mosolyogva, s már fordultam is a következő adagért. – És ráadásul még szerény is – hallottam a hátam mögül, mielőtt becsapódott mögöttem az ajtó. Igen, ajándéknak tartom magam, de ennek semmi köze nincs az egómhoz. Hiszen az ajándék sem önmagától értékes. Nem az ő teljesítménye a tökéletes gyártás, a megvásárlás, a csomagolás vagy a célba juttatás. Legtöbbször nem is az alapértéke miatt válik becsessé. Az ajándékozó szándékának megtestesülése csupán – eszköz, amelyen keresztül azt üzenik: szeretlek, örömöt…
