Ma reggel az egyház születésnapjára ébredtünk. Ötven nappal húsvéthétfő után a Szentlélek megjelent közöttünk, és azóta is közel van hozzánk. A templomon kívüli világ kevéssé emlékezik meg erről az ünnepről. Megünnepli Jézus születését, és valamennyire még a kereszthalálára és feltámadására is emlékezik, de pünkösddel nem igazán tud mit kezdeni. Ezért is akartuk arra kérni az olvasóinkat, hogy írjanak egyetlen szót erről az ünnepről. Azt, ami először eszükbe jut. Nem véletlen, hogy a válaszok között a Szentlélek a főszereplő: lélek, pártfogó, bátorító, irányító, vigasztaló vagy ami Őt jelképezi: a galamb és a tűz. De ott van az is, hogy egyeseknek mit…

Pünkösdig hosszú út vezet. A csodák nem adatnak könnyen. A Szentlélek, minden ajándékával és kegyelmével együtt nem hullik csak úgy a nyakunkba. Az ablakokat kicsapó szélvihar ugyanis csak a bezárt szoba nyomott levegője számára felüdítő. A lángnyelvek csak a sötétségben vacogóknak jelent újat, megmagyarázhatatlant, fényt. A nyelveken beszélés azoknak lesz csoda, akik régóta képtelenek már szólni – magukhoz, másokhoz, Istenhez. Az első pünkösd története csak akkor lesz a mi történetünkké, ha látjuk, érezzük és éljük a mélységet, a csalódottságot, a félelmet és kilátástalanságot, amibe beköszönt az áldott Lélek. Pünkösdig hosszú út vezet. Az ösvény valahol ott veszi kezdetét, hogy kilépünk…

De hát aki igazán átadta az életét Krisztusnak, az nem aggodalmaskodik! – Ennyivel el is intézhetnénk a témát, de talán ez mégsem ilyen egyszerű… Mint ahogy nem lettünk hirtelen képtelenek az irigységre, az önzőségre, a haragra vagy a bántásra keresztyénként, úgy továbbra is megvan a képességünk a fölösleges aggódásra is – egyeseknek jobban, mint másoknak. A lenti listát az aggódás legyőzésére leginkább saját magam számára írtam, úgy, mint dolgok, amiket tudok, de amikre mégis folyton emlékeztetni kell magam, hogy működjön… Remélem, más is hasznosnak találja. Imádkozz Igen, egy keresztyén blogon ez egy elég magától értetődő első lépés, de saját magamon…

Biztos emlékeztek a Minden6ó című film híres jelenetére, amikor mindenki megnyerte egy amerikai államban a lottót, mert „isten” kényelemből minden kérésre igennel felelt. Apró bökkenő, hogy ebben az esetben igencsak kevés volt a nyeremény. Bárcsak Isten mindig igent mondana! – gondolják sokan (persze, csak az ő kérésükre vonatkozóan…). Én úgy látom, szegény lenne az életünk a nemek nélkül. Korunk társadalmában éppen az a generáció nő fel, aki csak az igenek világát tapasztalja meg, és milyen szegény is ettől. Jó hír: Isten nem kényelmes, így nem automatikus az igen, és ezért nem is szegény az élet. Mi van, ha Isten nemet…

Pár nappal ezelőtt olvastam az egyik közösségi oldalon egy érdekes gondolatot, miszerint a 21. század farizeusai azok az emberek, akik gyakran posztolgatnak a közösségi médiában. Kicsit szíven ütött ez a mondat, mert jómagam is igencsak aktívan használom ezeket az oldalakat, főként a Facebookot és az Instagramot. Persze egyetértek, hogy könnyen át lehet esni a ló túloldalára, amikor látszatkeltés és sok más szándék is megbújhat a posztok mögött. De alapjában véve, ha jó szándékkal használjuk ezeket a felületeket, akkor ezek eszközök lehetnek az ismeretségeink, kapcsolataink bővítésében. Lehetőséget nyújthatnak arra, hogy a meglévő kapcsolatainkat a távolság ellenére is fenntartsuk, vagy segíthetnek abban,…

„Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek szándéka, mert Isten szerint jár közben a szentekért.” (Rm 8,26-27) A közepébe vágok: a kérésen túl a belső vágyadra figyelj. És ne keverd össze a kettőt! Mert milyen kapcsolatot tételez fel a kérés? Van valaki, aki kér: kicsi, erői végesek, gyakran él meg tehetetlenséget az élet nagy dolgai között. Ez volnék én. Nem megy úgy minden, ahogy szeretném. Hiányos és szerencsétlen az életem, ezen változtatni kellene.…

Újra és újra egy kérdés forog bennem: vajon miért van az, hogy nehezen tűrünk meg másokat is Isten kebelén magunk mellett? Miért van az, hogy előszeretettel lubickolunk a kiválasztottság jóleső érzésében, miközben nehezen tűrjük azt, hogy ugyanez talán másokra is ugyanígy igaz? Miért van az, hogy nagy élvezettel vesszük a falatokat magunkhoz az Atya Isten asztalánál, ugyanakkor megtagadjuk azok élvezetét másoktól? Még mindig miértek… Miért van az, hogy azt hisszük, mi vagyunk a házigazdák Isten országában, és jogunk van ahhoz, hogy bárki mást kívül rekesszünk? Miért érezzük azt, hogy a mennyország kapuinál mi állunk és mi dönthetjük el, ki méltó…

Isten képmására teremtett emberként különleges tulajdonságunk, hogy képesek vagyunk gondolkozni a jelen, múlt és jövő dolgairól. Merengünk a múlton, hogy mit csinálhattunk volna jobban, de terveket szövünk a jövőnkre nézve is. Ezekben a napokban a legtöbb ember a saját bőrén tapasztalja, hogy a következő fél- vagy egy évre való tervei hogyan oszlanak szét, vagy legalábbis jelentősen módosulnak. És még nem tudjuk, hogy a kicsit távolabbi jövőnket milyen tervmódosulásokkal fogja megajándékozni a koronavírus. A járvány kitörése előtt sok-sok éven keresztül nyugati kultúránkat a kiszámíthatóság, az anyagi biztonság és a tervezhetőség fogalmaival lehetett leírni. És ezt megszoktuk, mert ahogy mondani szokás: „a…