Boldogmondás előtt „Amikor meglátta a sokaságot, felment a hegyre, és miután leült, odamentek hozzá tanítványai.” (Máté 5,1) Alig néhány nap telt el az új esztendőből én mégis úgy érzem, hogy kifutok az időből. Ugyanezt éreztem az elmúlt év nagy ünnepei előtt is: épp, amikor egy kicsit nagyobb csendre, nyugalomra volna szükség, hogy töltekezzem, akkor van a legnagyobb hajtás. Aki közelebbről ismer az jól tudja, hogy annak idején az egyetemen a vizsgák előtt mindig szerettem jól felkészülni, hogy amikor kérdeznek akkor tudjak jól megfelelni. Miért? Mert a jó érdemjegyhez jól kell teljesíteni. Így van ez az életben is: ahhoz, hogy lelkészként…

Mikor az év végéhez közeledve a karácsonyi bejglik és töltött káposzták már elkezdik megtalálni végleges helyüket a szervezetemben, és a karácsonyi gondolatok is ülepedni és beépülni látszanak, mindig elfog egy reménykedéssel teli várakozás az új év gondolatától. Kicsit olyan, mintha ilyenkor sokkal intenzívebben lüktetne bennem, hogy végre újat lehet kezdeni. Persze jelentkezhet ez az érzés évközben is, de engem rendszeresen ebben az időszakban tölt el. Ami ezzel kapcsolatban az elmúlt évben másképp alakult, hogy ezúttal sokkal kevesebb energiám maradt erre. Annyira sűrűre sikeredett a karácsony előtti és közbeni időszak, hogy mindenre volt kedvem, csak újratervezni nem. Kijelentettem, hogy tőlem ne…

Ahogy egy átlagos keresztyén ember hétköznapi életében, úgy az én életemben is általános téma az, hogy milyen a kapcsolatom Istennel. Egy-egy problémával szembesülve sokszor ez a kérdés és a megoldás is egyszerre: hogy állok az Úrral, milyen a kapcsolatom Vele? Távol vagyok Tőle, vagy közel? Gondolok Rá, beszélek Vele? Bevallom ez a téma mindig lenyűgöz, mert mindig rejt valami újat Istennel kapcsolatban, valami meglepőt és meghatót, ami újra és újra rádöbbent, mennyire szeret engem az Úr, és mennyire ajándék az életem – ajándék és kegyelem mindenem. Körülbelül két éve dolgozom világi környezetben, és itt döbbenek rá a legtöbbször arra, hogy…

Valahol olvastam, hogy az Y-generációsok beszélgetései 90%-ban arról szólnak, hogy az egyik fél beszámol arról, hogy épp milyen sorozatot néz, mire a másik bólogat, hogy „igen, igen, abba már én is bele akartam kezdeni…”. Valahogy így vagyunk a könyvekkel is: akinek épp meghatározó könyvélményben van része, általában alig bírja magában tartani, pedig nem mindig ez a legjobb téma azok számára, akik nem ismerik az adott kötetet. Év elején viszont már hagyomány nálunk, hogy nem fogjuk vissza magunkat, és szerzőink az előző évben olvasott könyveik közül választanak egyet, amit szívesen ajánlanak a TeSó blog olvasóinak. Szóval, ha épp az olvasási listádat…

Az év kezdete mindig izgalmas. Minden változik, nincs két egyforma év. Ugyanakkor vannak dolgok, amelyekről előre tudjuk: ezen az évszám semmit nem módosít. Talán már az imádság se sokat… Tavaly januárban hatósági karanténba kényszerültem. Engem majd szétvetett az ideg emiatt, egy barátom viszont azt mondta: év eleje van, keresve se találhattál volna jobb időszakot arra, hogy az Úrral tölts pár napot. Így indult el az én évkezdő böjtöm: félig kényszerből, félig pedig szabad elhatározásból. A kezdet nem volt zökkenőmentes. Bántott a tehetetlenség, a korlátolt mozgástér, az önsajnálat, a korgó gyomromról nem is beszélve. Erős volt a kísértés, hogy ne feszítsem…

Ilyenkor, újév elején sokféle kérdés foglalkoztatja az embereket. Nemrég találkoztam két olyan kérdéssel, amik engem elgondolkodtattak: „Milyen világra van szüksége a keresztyéneknek?” és „Milyen keresztyénekre van szüksége a világnak?” Én az első kérdést kifejezetten rossznak érzem, mert önzés sugárzik belőle: mi vagyunk Isten dédelgetett gyermekei, a világ körülöttünk forog és minket kell kiszolgáljon. Ezzel szemben a második kérdés mögött az áll, hogy a keresztyének az Isten nélküli világ felé is szolgálattal és bizonyságtétellel tartoznak. Ez véleményem szerint egy nagyon fontos gondolat, épp ezért én ebben a posztban ezzel a kérdéssel szeretnék foglalkozni. Milyen keresztyénekre van tehát szüksége a világnak? Jézus…

Szerzőink közül néhányan leírták, hogy miben formálta őket ebben az évben az Úr. Most ezeket az összegyűjtött gondolatokat olvashatjátok el. „Ez az év különösen nehéz volt számomra. Ám Isten megmutatta, hogy másképp is tudja fogni a kezem, mint ahogy eddig megszoktam vagy elképzeltem. A hivatásomból kifolyólag idén megszámlálhatatlanul sok testvért kaptam. Embereket, akikkel sosem találkoztam, sosem láttam őket, igazán nem is ismerjük egymást, viszont kommunikáltunk írásban, telefonon. Újra és újra megdöbbenéssel vették tudomásul, hogy a telefon másik végén egy keresztyén ember üldögél. Így eshetett meg, hogy online imaközösséget tarthattunk egy tengerentúlon élő püspökkel; olvashattam idegen országokban magyarul megjelenő keresztyén újságok…

A 777 ötlete nyomán mi is összeállítottunk egy rövid listát arról, hogy melyek azok a 2021-ben megjelent posztjaink, amelyek a legtöbb olvasóhoz eljutottak. Furcsaságok a református istentiszteleten A legolvasottabb írásunkban Homoki Gyula szerzőtársunk vette sorra a református istentiszteleti liturgia elemeit, ismertetve azok történeti hátterét és szerepét, funkcióját az istentiszteleten belül. Meggyőződésünk, hogy ez az írás mind a református, mind pedig a más felekezethez tartozó olvasóink számára hasznos és tartalmas volt, a poszt záró mondatai pedig sokunkat arra ösztönöztek, hogy újraértelmezzük az istentiszteleti alkalmakhoz való viszonyunkat: „Kellek-e én ide? Kellek. Mert elsősorban nekem kell az, hogy itt legyek.” https://www.teso.blog/2021/10/31/gyik-reformatus-istentisztelet/ A pároknak,…