Minden novemberben elhatározom, hogy ez az advent egészen más lesz, másra kerül majd a hangsúly. Aztán kisebb-nagyobb sikerekkel eltelik az advent, eljön a karácsony, aztán az új év megérkezésével számot vetek, mi hogyan sikerült. S mindig van, ami elmarad, mindig van, ami félbeszakad. Jó ötletnek tartom, hogy advent idején naponként olvassuk a Lukács evangéliumát, s akkor az ünnepre épp a végére érünk, újra végigvesszük Jézus életét, s ráadásul az ünnep nem csak a csecsemőjézussal lesz tele, de ott lesz majd erőteljesen az, miért is született meg – hogy meghaljon és feltámadjon. Most is nekikezdtünk, nagy lendülettel olvastuk, örültem, mert a…
Így januárban, meg az azt megelőző időszakban az ember orrvérzésig hall arról, hogy mennyi lehetőséget tartogathat számára az új év, és hogyha ma elkezd valamit, akkor azért nagyon hálás lesz az egy évvel későbbi énje. Meg persze ott van a rengeteg cikk, videó, ami mind arról beszél, hogy hogy legyenek olyan újévi fogadalmaink, amiket tényleg megtartunk. Persze, valahol érhető ez a bennünk lévő emberi vágy arra, hogy változzunk, hogy növekedjünk. És miért is ne lenne tökéletes időpont ennek az elkezdésére az az időszak, amikor még a naptárunk is fordul egyet? De szerintem abban is megegyezhetünk, hogy néha ezek a nagy…
A január eleje valamiért a nagy újrakezdés időpontjává vált sokak számára. Egy új év kezdődik, ami még bárhogy is alakulhat – lehet-e jobb időszak arra, hogy az ember változtasson az életén? Vannak sikeres emberek, akik határozottan tudják, mit akarnak, megfeszítik az erejüket, megacélozzák az akaratukat, kihasználják a lehetőségeiket, és addig mennek, míg el nem érik a céljukat. Minden tisztelet megilleti őket, de valljuk be: a legtöbbünk nem így van összerakva. Mi, átlagemberek, nagyokat álmodunk, többé-kevésbé tudjuk, hogy hogyan kellene éreznünk, gondolkodnunk, cselekednünk. El is határozzuk, hogy ezúttal tényleg más lesz: kevesebb cukor, több zöldség; kevesebb internet, több személyes kapcsolat; sorozatnézés…
Az év végéhez közeledve legtöbbünket elővesz az a szándék, hogy értékeljük, megmérjük a mögöttünk lévő évet. De hogyan lehet egy évet mérni és minősíteni? Mi a megfelelő mértékegység? Számoljuk ki a rossz és a jó idők, a betegségben vagy egészségben, háborúságban vagy békében eltöltött órák számát, és amelyik nagyobb, az alapján nyilvánítsuk az évet jónak vagy rossznak? Vagy talán ragadjunk le az unalomig ismert közhelynél, hogy ez az év is kihívásokkal volt tele? Tudjátok mit, nem tudom. Azaz tudom, hogy így nem értékelhető az életünk órával mérhető ideje ezen a földön. Nézőpontváltásra van szükség, ha szeretnénk az életünk kisebb vagy…
„Íme, a szűz fogan méhében, és fiút szül, és Immánuélnak nevezik majd – ami azt jelenti: Velünk az Isten.” (Mt 1,23) Unalomig ismételt közhely, hogy az ember társas lény. Szeret közösségben lenni. És mi keresztyének azt is tudjuk, hogy nem jó az embernek egyedül lennie (1Móz 2,18). Nem csoda hát, a legtöbb ember közösségre, társaságra vágyik. Közösségben jó ünnepelni, ilyenkor vidámabb a hangulat. Szerencsés, akit az ünnepen barátok vesznek körül, vagy a családdal együtt bontogatják az ajándékokat. Azonban nem csak az emberi közösség utáni vágy van mélyen belénk kódolva. A Biblia azt mondja, hogy valamikor Isten és ember között is…
Karácsonykor millióan próbáljuk megfogalmazni, mi is ennek az ünnepnek a lényege. Faljuk a legjobb idézeteket, osztjuk a neten, ami tetszik, próbáljuk előhívni azt a bizonyos karácsonyi feelinget. Valahogy úgy rágörcsölünk az egészre. Magam is így vagyok ezzel, s amikor írom ezt a rövid szösszenetet, ugyancsak felfedezem magamban azt a belső kényszert, hogy valami újat, valami igazit kell mondjak. Mintha a karácsonyi ünneplést valami kényszeresség jellemezné: muszáj jól érezzem magam, tökéletes kell legyen, az érzés is meg kell jöjjön. Ezen még tolnak egyet a filmek, a reklámok a maguk mesterkélt hangulatával. (Bár megmondom őszintén némelyik nagyon eltalálja a lényeget, sokszor jobban,…
A világ Megváltója olyan helyre érkezett, ahová bárki beléphetett. Nem volt tökéletes, nem volt illatos, nem volt díszes. De nyitva volt. Isten nem palotát választott, hanem egy állatoknak szánt vályút. Mintha azt mondaná: „Nem fényűzést keresek, hanem egy nyitott szívet.”. Az adventi időszak sokszor inkább kusza, mint rendezett. Több a kérdés, mint a válasz. De Isten pont ilyen helyre szeret érkezni. Nem a kész, hibátlan emberhez, hanem ahhoz, aki megengedi, hogy belépjen. Van hely a szívedben, az idődben, a döntéseidben? Van hely a csendnek a zajaid között? Isten akaratának a terveid között? A bizalomnak a félelmeid mögött? Adj teret a…
„Térdre borulva imádták Őt.” (Mt 2,11) A karácsonyi történetben egy egészen szép momentum az, ahogy Jézus jászlához járulnak a mezei pásztorok és a napkeleti bölcsek is. Nem olvasunk arról a Bibliában, hogy ez egy időben történt volna, csak arról, hogy mindkét társaság meglátogatja a jászolban fekvő kisgyermeket. A társadalom két nagyon ellentétes végén lévő néhány emberről van szó, akikben a közös, hogy mindent hátrahagyva siettek, hogy lássák az „üdvözítőt”, a „királyt”. És ami a jól ismert történet ezen részében számomra igazán elragadó, hogy amikor ezek a meglett férfiak – akik azért már biztosan megéltek ezt-azt – meglátják a törékeny csecsemőt…
„Ne féljetek: mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.” (Lk 2,11) A mindennapok névtelenjei, az egyszerű pásztorok egy üdvtörténeti jelentőségű eseménybe nyerhettek betekintést: nekik jelent meg először az angyal, aki örömet hirdetett: Isten emberré lett, az Atya Fiában lejött a világba, és ezáltal elhozta az örök életet a Földre. Azt szokták mondani, hogy a megosztott öröm dupla öröm, és mennyire igaz ez erre az isteni örömre, amely akkor növekszik és lesz teljes, ha egyre több emberhez eljut. A betlehemi angyalszó nemcsak a pásztorokat hívja…
Évről évre szembesülünk azzal, hogy így a békés karácsony táján valahogy még nehezebb a mi belső békénket megtalálni és táplálni. Ahogy közeledik az ünnep egyre több feladat lép elénk jelezve, hogy még ezzel is dolgunk van, így pedig egyre jobban feszülünk szét. Ráadásul a világ hatalmainak játszmája is pofátlanul betolakszik a mindennapjainkba, amitől az az érzés hatalmasodik el rajtunk, hogy az emlékeinkben szépségesen békés, kedves karácsonyok soha nem térhetnek már vissza. Sajnos azt el kell fogadnunk, hogy arra fikarcnyi ráhatásunk sincs – bármennyire is fájdalmas ezt elismerni – hogy a világ békére találjon, de hiszem és tapasztalom, hogy a saját…
„Megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.” (Lk 2,7) Ma talán az egyszerűség a legnagyobb hiánycikk. Hiszen mindenhez jár már valami extra. A kávéhoz jár extra süti, hogy legközelebb is itt igyam a kávém. Egy nagyobb bevásárláshoz extra kedvezmény. Van extra díszcsomagolás, kis ajándék, valami, ami miatt legközelebb is az adott boltot, szolgáltatást veszem igénybe. S az advent is tele van kis aprósággal, rengetegféle dísszel, csillogással, akár újabb és újabb meghitt gondolattal. Adventi naptárból is van már olyan választék, hogy végig sem tudjuk nézni. Ez is egy ilyen, amit most olvasol. De…
„Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba.” (Jn 1,9) A lenyűgöző szépségű ólomüveg ablakok, amiket templomokban látunk, semmit nem érnének, hogyha nem lenne mögöttük világosság, ami láthatóvá teszi őket. Nem látszanának a színek, amik megfestik a templomot, nem rajzolódnának ki a mesterien kidolgozott formák, alakok. Mi is ilyenek vagyunk Jézus nélkül. Ha Jézus, az igazi, nagybetűs Világosság nem világosít meg minket, akkor mi sem tudunk teljes valónkban, teljes szépségünkben pompázni. Bár ez a Világosság ijesztő is lehet, mert nem csak a szép részleteket világítja meg. Nemcsak az életünk szép részeit fedi fel,…