„Tisztítsd meg a szívemet,Formáld át,És adj nekem fehér ruhát,Hogy hadd legyek méltó, Jézus, Hozzád”(Ararat Worship Collective, Szükségem van rád) Isten sokszor azért adja a nehézségeket, hogy formáljon bennünket. Azért ad fárasztó embereket, kihívásokat, mert közben minket alakít. Ezt én is megtapasztaltam az elmúlt időben. Konfliktusok mindig adódhatnak, de ezek nem véletlenek. „Vassal formálják a vasat, és egyik ember formálja a másikat.” – így szól a Példabeszédek könyve 27. fejezet 17. verse. Formálódunk a szeretet iskolájában… Még húsvét idején nagyon sok mindent előhozott bennem az Úr Szentlelke, apró és nagyobb hibákat, bűnöket. Tetszett, ahogy a lelkipásztorunk imájában megfogalmazta, hogy mi emberek sokszor még…
Pünkösd környékén hallunk talán legtöbbet a Szentlélekről. Erről szólnak igehirdetések, még a TeSó bejegyzései is. Az év többi részében kicsit alábbhagy az érdeklődés a Szentháromság harmadik személye iránt. Valahol érthető is, hiszen Istent amúgy is olyan nehéz elképzelni, elménkkel megfogni, körülírni. S még inkább nehéz ez a Szentlélekkel kapcsolatban. Gyakran árulkodó is a beszédünkben, amikor egy-egy alkalommal úgy szólunk, hogy a Szentlélek, ami ezt vagy azt teszi, ilyen vagy olyan. A Szentlélek, ami… és nem aki. Ha éppen Jézus Krisztusról beszélünk, akkor sokkal könnyebben értelmezzük őt úgy, mint személyt. Hiszen emberré lett, s legtöbbször így is képzeljük el, emberként, még…
„én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké (…) A Pártfogó pedig a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek.” Jn 14,16.26 Ma már talán ritkán használjuk ezt a szót: pártfogó. De ha onnan közelítjük meg a jelentését, hogy valaki a pártunkon áll – akár egy vitás kérdésben, vagy akár csak, mint egy hűséges barát, valaki mellettünk áll a lehető legjobb szándékkal, mert valóban jót akar nekünk, akkor értjük, miről van itt szó. Jézus úgy beszél a Szentlélekről…
Számadatok, statisztikák, kimutatások – emberi szemmel ezek azok, amiken a legkönnyebben kiigazodunk, amikben bízunk, amikre nézve tervezünk, meg amikről úgy gondoljuk, hogy valamennyire mégiscsak valós, objektív képet adnak bizonyos dolgokról. Persze, ez általában addig jó nekünk, amíg bele nem futunk egy olyan statisztikába, ami már nem tetszik valami miatt. És ez különösen igaz lehet egyházi szinten. Az elmúlt években, legalábbis Magyarországon, a népszámlálás miatt rengeteg adat került összegyűjtésre a reformátusokkal kapcsolatban is. Vannak pozitív meglepetések, például azon a településen, ahol a férjemmel szolgálunk, mert sokkal több magát reformátusnak valló személy van, mint gondoltuk. Meg persze, ott van az a szokásos…
„Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” 2Tim 1,7 2025 pünkösdjének másodnapján elővesz minket ez az igevers és megerősíti a régi, talán már megfakuló, elfelejtett ígéreteket. Nekünk, fortélyos félelmekkel küzdőknek ígéri és adja Jézus a Lélek ajándékát, jelenlétét, Akit Vigasztalónak és Pártfogónak is nevez. Az apostol egy tagadással és három állítással tudatosítja hitét. Először is azt írja, hogy a Szentlélek nem a félelem lelke. Sőt, ellenkezőleg, a Pártfogó az, aki mellettünk áll a félelem idején. Belekapaszkodhatunk, követve vezetését átélhetjük csodáit. Egyre neurotikusabb világunkban, ahol éjjel-nappal kapunk okot a félelemre, Isten…
Van úgy, hogy nem tudom, mit válaszoljak a gyermeknek, aki arról kérdez, hogy néz ki a mennyország és egyáltalán hol van. Nem tudom, hogy mondjam el neki, hogy nem tudom. Ritka és vékony szálú a hajam, nem egyenes a hátam, ikszes a lábam, szeretném, ha nem nézne ezek mellett olyan sutának is, hogy lelkésznő létemre pont erről nincs fogalmam. De ha visszakérdezek, hogy ő milyennek képzeli el, jobbnál jobb leírásokat kapok! Azt persze nem tudom, melyik igaz: talán mindegyik, talán nem is ez a lényeg, hanem hogy épp most, itt és így éljük a mennyországot. Ez pünkösd. Van úgy, hogy…
Egy vallási vezető, Izráel tanítója, Nikodémus felfigyelt Jézus egyik csodatettére, és nem hagyta nyugodni a Lélek, ezért felkereste őt az éjszaka leplében, találkozni akart vele, vágyódott a közelségére, kérdései voltak hozzá, ugyanakkor félt is, mert Jézus tanítása nagy port kavart a farizeusok között. Azt mondta Jézusnak: „Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem képes megtenni azokat a jeleket, amelyeket te teszel, csak ha Isten van vele.” (Jn 3,2). A bizonyossága Jézus istenségéről vezette Nikodémust, emiatt vállalta a veszélyt is, csakhogy találkozhasson Vele. Talán ez a vágyakozás hiányzik most az emberekből, akik elzárkóznak Istentől, a kérdéseiket megtartva magukban. Nikodémust…
Időnként ráakadok egy-egy filmre vagy könyvre, aminek a megnézése vagy elolvasása gyakorlatilag fájdalmat okoz. Fizikai és mentális fájdalmat egyaránt. Mégis akad köztük olyan, amit eme fájdalom ellenére megtartok, átrágom magam rajta, és talán elérkezem a ponthoz, hogy várom a folytatást. Néha a főszereplők miatt, néha a rendezők miatt, néha a film hangulata vagy témája miatt. Lehet, hogy komoly hibák vannak bennem (is), elsősorban a naivitásommal. Az erényes Gemstone-ék – kritika következik. Danny McBride több keserű humorral megszórt filmszereplése után elérkezett a pillanat, hogy ne csak a (fő)szereplőt alakítsa egy sorozatban, hanem maga is alkotóként álljon elő, így jött létre Az…
„Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt…” (Mt 10,32) Vallást tenni csak arról tudunk, amit ismerünk, ami bennünk van, amit tudunk. Egy konfirmáció előtt álló fiatal édesanyjaként nagyon sokat foglalkoztam a hitvallással az elmúlt időszakban. Együtt tanultunk, értelmeztünk és ismételtünk a vizsgára. Szerettem volna, ha a gyermekem érti, amit megtanul, és nemcsak érti, hanem szívből el is hiszi mindazt. Ez minden keresztyén anyuka kívánsága így konfirmálás előtt – ezt minden szülő nevében mondhatom. Hála az Úrnak, nálunk így történt. Nem csak a fiatalok feladata a vallástétel. Jézus nem azt mondja,…
Jézus mennybemenetelének ünnepe. Sokáig kérdés volt számomra, miért is kell ezt ünnepelni. Rendben, hogy ez így történt, bizonyságot tesz róla a Szentírás. Nekem ez mégis inkább csak egy tény volt, amit elfogad az ember. Ifisként gyakran el is ábrándoztunk róla, hogy milyen jó lenne, ha itt lenne Jézus, ha leülne mellénk, ha meg lehetne inni vele egy teát, közben egy jót beszélgetni. De nem lehet, mert felment a mennybe. Miért is jó ez nekünk? Ezt a káténk is felteszi kérdésnek, s ott van a válaszban, hogy Ő a mennyben a mi közbenjárónk, meg hogy minket is magához emel, hogy maga…
Számomra olyan mintha Jézus ezekkel az „Én vagyok…” igékkel szeretne jobban bemutatkozni nekünk, embereknek. Elmondani és megértetni velünk azt, milyen is Ő, mi a küldetése, a célja, és azt is, hogy ki akar lenni a mi életünkben. Tudja, kinek mennyi időre van szüksége. Tudja, mikor kell, hogy világosságként, jó pásztorként vagy mesterként mutatkozzon be neked. A János evangéliumának 8. részének 12. verse így hangzik: „Én vagyok a világ világossága…” Világosság – mi jut eszedbe róla? Talán a Nap, a fény, egy gyertyaláng a sötét szobában, egy tábortűz az éjszakában vagy a hajnal első fényei? Nekem a reggelek. Behunyom a szemem…
Sokat gondolkodom azon mostanában, hogy milyen egész pontosan az az élet, amit Isten nekem szánt. Nem azért, mert nem érzem magam a helyemen, hanem inkább azért, mert mindig érdekel, hogy jól élem-e azt az életet, amit Istentől kaptam, kihasználom-e jól azt, amiben éppen vagyok, tudok-e úgy tekinteni a dolgaimra, hogy túllássak a mindennapin, a hétköznapin, és talán megértsek valamit abból a nagy, kacskaringós valamiből, amit mi életnek nevezünk. Lelkészként többször temettem már. Nagyon furcsa érzés megállni valakinek a ravatalánál és megpróbálni valamit átadni az Isten üzenetéből, ami nem halált, hanem életet, nem véget, hanem egy új kezdetet mutat fel. És…