TeSó blog
In Olasz Tímea

Szegény Én

Olvasási idő: 3 perc

Iszonyatosan hideg éjszaka volt. Feküdtem a széljárta sátorban, és a pánik kerülgetett. Ebben a cidriben nem szívesen járkálnék egy órát sem, nemhogy egész éjjel feküdjek benne. Olyan beteg leszek, mint még soha. Semmi hangom nem lesz holnap. Ha nem pihenem ki magam, egész nap kóvályogni fogok, mint egy döglött légy. Jaj, Uram, miért nem vigyázol rám, ha egyszer szolgálatra hívtál? Tudod: most van az, amikor csodát kellene tenned. Legalább adj jó mély álmot, hogy ne érezzem a hideget, és kialudjam magam rendesen… „Várom az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, mint az őrök a reggelt” – nem tudom, hányszor…

In Kardos Ágnes

Elég 🙁 vagy Elég 🙂 ?

Olvasási idő: 5 perc

A megelégedés művészete Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy elégedett legyek azzal, amim van. Tudok szűkölködni, és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, bővölködésbe és nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem. Fil 4, 11-13 Elég! Egyetlen szó, mégis olyan sok minden van mögötte. Annyi minden belefér, annyiféle érzés és tartalom párosul mellé. Egyaránt ki lehet fejezni vele pozitív és negatív dolgokat. Mégis nagyon sokszor inkább csak negatív tartalommal bíró kifejezésként használjuk. Elég már a szenvedésből, elég már a próbákból, nehézségekből, betegségből, rossz hírekből, nélkülözésből! Elég már a karanténból,…

In Szirákiné Kató Nóra

Távkapcsolat

Olvasási idő: 3 perc

Az normális egy kapcsolatban, hogy néha kisebb lánggal ég és csak a parázs van, vagy már csak a füst, nem? Gondolom – remélem –, majd egyszer újra lobban a tűz. De már a parázs is meleget ad. A lényeg, hogy a közelében maradj. Azt hiszem, itt tartunk most mi… Szóval egy ideje távkapcsolatban élünk. Igazából miattam. A sok teendő, a munka elszólított. Először azt hittem, csak elutazom egy napra és aztán visszamegyek Hozzá, de végül itt ragadtam. Évekre… Régen nagyon sokat beszélgettünk. Szaunáztunk, úsztunk együtt, volt egy időszak, mikor reggelente teáztunk. Tényleg odafigyeltünk egymásra, minőségi időt töltöttünk együtt. Kaptam Tőle…

In Papp Adrien

Bizalomjáték

Olvasási idő: 3 perc

Ülök az ezeréves templomi padban. Jó, nyilván a pad, amiben épp ülök nem ezeréves, de az épület falai kétségkívül azok. A lelkész épp felolvassa az aznap magyarázni kívánt textust. „Bízz bennem” – emeli ki a szóhalmazból, majd külön is hangsúlyozza a felszólítást. Na, honnan tudta, hogy épp erre van szükségem? Nyilván nem ő, és nyilván nem kifejezetten nekem címezte a szavakat, csak hát a nagy egészben azért csak betaláltak. „Bízz bennem”. Ha az olyan könnyű volna! Tudom, ebben nőttünk fel: bízni kell az Istenben, Ő majd mindig megsegít… csak valahogy mégsem tanultuk meg igazán hogyan is kell. Elmondjuk naponta százszor,…

In Biró Benjámin

A Forrás

Olvasási idő: 2 perc

Mindennapjaink elengedhetetlen létfeltétele az energiaforrás. Minden eszköznek, ami körülvesz bennünket energiaforrásra van szüksége, különben lemerül és használhatatlanná válik. De mi a helyzet velünk, emberekkel? Elég a fizikai táplálkozás a mindennapi munka elvégzéséhez? Problémák, gondok, különböző helyzetek megoldásához elég pusztán étellel és itallal feltöltekezni? Mi van a lelkünkkel? Mennyire van szükségünk a lelkünk töltésére is, és mivel tudjuk ezt megvalósítani? Az igazi egyensúlyhoz elengedhetetlen a naponkénti lelki táplálék bevitele. Kapcsolat a Mindenhatóval: a FORRÁSSAL. Persze a nem megfelelő töltés esetén is tudunk működni, bár nem mindegy, hogy milyen kapacitással, milyen célokkal, eredményekkel. A mai rohanó világban, mindenre szánunk időt, csak legtöbbször…

In Laskoti Zoltán

Csontokból élet

Olvasási idő: 4 perc

 „Megkérdezte tőlem: Emberfia! Életre kelnek-e még ezek a csontok? Én így feleltem: Ó, Uram, Uram, te tudod! (…) Majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor fölnyitom sírjaitokat, és kihozlak sírjaitokból, én népem!” (Ez 37,3;13) Kedves Tesó! Ma arra kérlek, gyere velem egy képzeletbeli útra. Kísérj el arra a helyre, ahol Ezékiel, Isten különleges prófétája szembesült Isten ítéletével, de azzal is, hogy az ítéletet kiérdemlő népet nem hagyja elveszni az Úr. A fentebb idézett fejezetben egy ítéletes helyre viszi el Isten a prófétát, ahol megengedi, hogy rálásson a nép aktuális lelkiállapotára. A völgy úgy néz ki, mint egy csatatér, ahol…

In Szemere Judit

A gyülekezetem én is vagyok

Olvasási idő: 3 perc

„…ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá…” (1Pt 2,5a) „…mert az Isten temploma szent, és ez a templom ti vagytok…” (1Kor 3,17) Nem szeretek kiragadni egy-egy igeverset a maga környezetéből, de az utóbbi időben ez a két félmondat sokszor az eszemben van, forog bennem és nem hagy békén. Az Isten gyülekezetéről beszél, és benne rólam, aki, mint élő kő kellene, hogy benne legyek, hogy építsem, formáljam azt. Sokat gondolkodom a gyülekezetről, a közösségről mostanában, és nem hagy nyugton az ige: folyton figyelmeztet arra, hogy ez a templom, ez a gyülekezet, ez a közösség, amelyre gondolok, amelyben élek,…

In Magyar-Angalet Katalin

Kincseink

Olvasási idő: 4 perc

Az elmúlt napokban elég sokat foglalkoztam Jézusnak a kincsekről szóló történetével (Máté 6,19-21), azon belül pedig konkrétan a következő verssel: „Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is” (21.). Felmerült bennem a kérdés – amit szeretnék, ha magadban Te is, kedves Olvasó, nagyon őszintén megválaszolnál –, hogy ki vagy mi az én „kincsem”? Ami engem illet természetesen elsőre rávágtam, hogy a családom. A férjem és a gyermekeim a legnagyobb kincseim ezen a földön. Rajtuk kívül pedig vannak még kincs-embereim, de a családom a legfontosabb. Aztán Isten kicsit rám koppintott, és rávett, hogy komolyan átgondoljam a válaszomat. Mert a…

Továbbiak betöltése