Nem tudom, hogy csak néhány hónap várakozás van-e mögöttetek, vagy ez már a sokadik év, amikor ez az egy cél szerepel az újévi listátokon. De azt tudom, hogy a várakozás fájdalmas, ráadásul láthatatlan, magányos és fárasztó tevékenység. Kimerítő, amikor úgy érezzük, hogy parkolópályán áll az életünk. Néha abba is belefáradunk, hogy a másik örömének örüljünk, miközben saját magunk miatt szomorúak vagyunk. Ne higgyétek, hogy rossz emberek vagytok, ha ezek az érzések egyszerre vannak jelen bennetek, amikor a körülöttetek lévő párok jelentik be a várandósságot. Az érzelmek bonyolultak, és nem tudjuk irányítani őket. Talán többet, mint korábban, de az elveszített magzatokról…

Az egyik barátommal nemrég a 2021-es évhez fűződő várakozásainkról beszélgettünk. Amikor elmondtam, mit szeretnék idén elérni, ő megkérdezte tőlem: És mondd csak, vetsz te ezért? Ez a kérdés azóta is itt kattog bennem. A tavalyi évben megtanultuk, mennyit ér az emberi akarat és tettrekészség: jön egy világjárvány, és minden elképzelés borul. Azzal, hogy egyet fordult a naptár, nem sok dolog változott a világban. Nem csoda hát, ha csalódottan legyintünk, szegre akasztjuk az álmainkat, és inkább kivárásra játszunk, mint hogy korszakalkotó terveken dolgoznánk. Pedig Isten 2021 januárjában is arra hív minket, hogy vessünk a jövőnek. Ebben a ködös időszakban különösen fontos…

A legtöbb olvasónak talán ismerős Gary Chapman öt szeretetnyelvről szóló elmélete. E szerint mindannyiunknak van egy vagy több domináns, vagyis olyan szeretetnyelve, amely a többinél erősebben hat rá az alábbiak közül: elismerő szavak,minőségi idő,ajándékozás,szívességek,testi érintés. A karácsony általában remek alkalom arra, hogy a minőségi idő és még inkább az ajándékozás szeretetnyelvén kommunikáljunk egymással. Azáltal, hogy ráérősen, estébe nyúlóan beszélgetünk a családtagjainkkal, vagy hogy megpróbálunk mosolyt csalni az arcukra a fa alá helyezett csomagunkkal, a szeretetünket fejezzük ki. Ha hiszünk Chapmannek – és talán a saját tapasztalatainknak is –, vannak azonban olyan emberek, akiknek sokkal nehezebb valódi örömet szerezni egy-egy ajándékkal,…

Istenem, hálásan köszönöm, hogy túl vagyunk ezen a példátlanul nehéz éven. Hogy minden fájdalom és veszteség ellenére Te megőriztél engem. Add, hogy ne vegyem magától értetődőnek mindennapi áldásaidat, és segíts, hogy a hálám legyen őszinte és szívből jövő mindazért, amim van. Bocsáss meg, ha sokszor csak kétségbeesésemben fordultam Hozzád az óévben. Uram, én szeretnék veled élő és aktív kapcsolatot. Érteni a szavad, odafigyelni rá, hagyni, hogy átjárja gondolataimat, irányítva lenni általa. Olyan sokszor elhatároztam már ezt, de Istenem, én kevés vagyok ahhoz, hogy jól csináljam. Szükségem van a segítségedre, még ebben is. Köszönöm, hogy Te nem fordulsz el tőlem akkor…

Az év elején ajánlott számos lista – például számadások az elmúlt évről és tervek az ideire – elkészítése mellett talán érdemes megfontolnunk egy olvasási lista összeállítását is. Már csak azért is, hogy a gyakori „idén szeretnék többet olvasni” pontot az újévi fogadalmaink között konkrét tervekkel is megtámogassuk. Épp ezért a TeSó blog állandó szerzői közül néhányan megosztják az elmúlt évük legmeghatározóbb könyvélményét, kedvcsináló gyanánt. Ezek nem minden esetben kifejezetten „lelki” tartalmú kötetek, ellenben olyanok, amelyekből sokat tanultunk, önreflexióra sarkalltak, esetleg megráztak, meghatottak bennünket, vagy épp tágították világlátásunkat és hitértelmezésünket. Cserébe szívesen vesszük, ha hozzászólásban kiegészítitek a listát a saját legkedvesebb…

Habár nagyon szeretem a karácsonyt, bevallom, nem mindig tudom, mit is kezdjek a gyermek Jézussal. A kisbabával, aki Szenteste megérkezett a Földre. A pásztorok és a napkeleti bölcsek mesés, szép története lélekben valamiért nem a legkönnyebben megélhető a számomra. Idén az egyik ünnepi istentiszteleten a lelkészünk arról beszélt, hogy rákeresett, mit is ír a Biblia arról, hogy Jézus miért jött el a Földre. Ez nekem is szimpatikus kapaszkodó lett az ünnep megértéséhez. Ézsaiás egyik próféciájában pontosan erről ír. Később, amikor Jézus egyszer Názáretben tanít, épp ezt a saját magáról szóló jövendölést olvassa fel hallgatóságának (Lk 4,18 – 19). „Uramnak, az…

„Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel…” (Lk 2,29) A karácsonyi történet szereplői közül talán Simeon az, aki mindig is közel állt hozzám. Egy idős ember, aki életét egyetlen célnak szentelte: várta, hogy megláthassa Izráel vigasztalását, és készen állt arra, hogy felismerje Őt. Nem a nagy sikerek és teljesítmények embere volt ő, nem tartozott népének nagyjai közé, de elérte a célt, amelynek életét szentelte. Célba jutott ember volt. Olyan évben ünnepeljük a karácsonyt, amikor Isten a világ viharai által rengeteg családban, életben világossá tette, mennyire fenntarthatatlan és önpusztító az az életstílus, amelyet választottunk magunknak. A mindenre kiterjedő felfordulás és…

Karácsony környékén újra és újra elő szoktam venni Charles Dickens Karácsonyi énekét, előfordul, hogy többféle vászonra vitt filmfeldolgozását is megnézem: egyfajta készülődés ez a „karácsonyi szellem” befogadására. Az egyik legkedvesebb jelenetem az egész könyvben az, amikor a rideg, karácsonyiatlan Scrooge irodájába becsöppen unokaöccse, és elmondja, hogy számára mit is jelent az ünnep: „…mindig úgy gondolok a közelgő karácsonyra, mint jó ünnepre. Kedves, szeretetteljes, jótékony, kellemes ünnepre, az egyetlen olyan időszakra az évben, amikor férfiak és nők szélesre tárják bezárt szívük kapuját, és úgy gondolnak egymásra, mint útitársakra a sír felé vezető ösvényen, és nem mint vadidegen, ismeretlen célok felé kapaszkodó…