Gyermekkorunktól kezdve dualista világban növekszünk. Megtanuljuk, hogy mennyivel másabb és jobb a világosság a sötétségnél, hogy vannak sárkányok és sárkányölők, illetve a farkas nem azért szeretne bejutni a kismalacok házába, hogy hangulatos pillanatokat töltsön együtt a házigazdákkal. Sebeket szerzünk, míg elfogadjuk az igazságot, hogy vannak barátok, bizalmasok és ellenségek, akik ártanak nekünk. Ahogy idősödünk, a világképünk is tágul, változik és rájövünk, ellenségekkel vagyunk körbevéve több fronton is. A közösséginek mondott média, a hivatalos és nem hivatalos tájékoztatás is rengeteg energiát fektet abba, hogy körülhatárolja és prezentálja az ellenségképet. Mert a közös céloknál csak a közös ellenségek kovácsolnak jobban össze minket.…
A böjt nem csak lemondás, és legfőképpen nem pusztán ételekről vagy szokásokról való lemondás negyven napra. Néha beleesünk abba a világ által elénk hozott csapdába, hogy saját erőnket, önuralmunkat akarjuk fitogtatni a böjti időszakban, megmutatni, mire vagyok én képes. De valójában a böjtnek nem az önsanyargatásról kell szólnia, sokkal inkább a szívünk megtisztításáról, a lelkünk lecsendesítéséről. A böjt célja, hogy ami elhomályosítja a kapcsolatunkat Istennel, háttérbe szoruljon, és ezáltal Ő kerüljön újra a középpontba, az Ő hangjára figyeljek a zajban. Az egyik legértékesebb dolog manapság a lecsendesedés, a lelassulás. Mert nem ezt a tempót diktálja a világ, rengeteg a teendő,…
„Na kérem! Besenyő I.V. István, aki vagyok, azaz Besenyő Igazam Van István, elmondanám önöknek, hogy igazam van. Tehát nem úgy van az, kérem, hogy nincsen igazam, hanem hogy úgy, hogy de. Mielőtt ide gyüttem vóna önökhöz, már igazam vót, nemhogy most! És ez má’ kettő: az amielőtt gyüttem, meg a most. Ugye? Igazam van? Nem? … De! Na de mivel amit most mondtam a kettőről, az is igaz, akkor ez má három! Igazam van, nem? De! Négy! Annyiszor van igazam, ahányszor csak akarom. Nem? De! Öt!!!” Besenyő Pista bácsi a L’art pour l’art Társulat egyik kitalált figurája, de az nem…
Életem egyik legbizarrabb utazása volt. A buszjegyet napokkal előre megvettem, két órával hamarabb elindultam (mert az a biztos, ami tuti). Idejében ki is értem a határra – és nagyjából eddig haladt minden a terveim szerint. Amikor a taxis úgy köszönt el tőlem, hogy „Jó pihenést!”, megmosolyogtam, de (mint kiderült), nem viccből mondta, hanem a próféta beszélt belőle. Egy órát ácsorogtunk egy seregnyi néppel a sorompó előtt, mire helyreállt a rendszer. Aztán az ukrán útlevélkezelőnél elénk csapódott egy aktív korú úriember a sorban – ami cirka húsz perc csúszást jelentett. Aztán a magyar határ is beragadt. Egy hölgy felajánlotta, hogy el…
“Létezett és talán ma sem veszett ki a reformátusok böjtje, de igazán nem mondható hangsúlyosnak. Tekintettel arra, hogy a közösségi élet jelentősen megkopott, inkább egyéni elhatározás kérdésévé lett ez” – nyilatkozta egy interjúban S. Lackovits Emőke néprajzkutató. Ha van valami, amit elég nehéz hová tenni a naptárban, a nagyböjt biztosan ranglistás. Tudjuk, hogy létezik ilyen is, a lelkészek sokszor emlegetik így húsvét előtt, de nekünk, átlagembereknek olyan sok dolgunk nincs vele. Mit is kezdenénk vele? 40 napnyi önvizsgálat, Isten akaratának keresése imádságban, bibliaolvasásban – nem túlzás ez? Amikor a függöny összegyűjti a szobában kavargó port, az látszik, mert beszürkül, és…
Mitől lesz ünnep az ünnep? Tortától, ajándéktól, köszöntéstől, virágtól, a baráti és családi együttléttől? Úgy gondolom, bár ezek fontos tartozékai az ünneplésnek, mégis csak tartozékok. Az ünnep lényege az emlékezésben van, ami egyben előretekintés is. Nekünk, keresztyéneknek ilyen ünnepeink vannak: visszatekintünk több száz vagy ezer évvel ezelőtti eseményekre, Jézus születésére, halálára, feltámadására, a reformáció elkezdődésére, és megpróbálunk valami olyat meglátni és megfogni, ami előre visz minket a jelenlegi élethelyzetünkben. A múlt ünnepeinek megélésében benne van a jövő ígérete. A TeSó blog szerkesztői gárdájának fontos volt a személyes együttlét, az ünneplés, az emlékezés és a célok megfogalmazása. Ezért is fájó, hogy…
Számomra az egyik legszebb és nagyon tanulságos történet a Bibliából az, amikor Jézus a vízen jár, és Péter is kiszáll a csónakból, hogy kövesse Őt. Amíg Jézusra nézett, Péter is tudott járni a vízen, de amint a hullámokra és a félelmeire figyelt, süllyedni kezdett. Ez a kép tökéletesen szemlélteti a házasság életét is. Sajnos a válások száma világszerte drasztikusan nő, a Sátán célba veszi az emberi kapcsolatokat, és az Istennel kötött szövetségek sem kivételek számára. Nem létezik viharoktól, problémáktól, nehézségektől mentes házasság. És amikor a pár a problémákra, a hullámokra koncentrál, könnyen elbizonytalanodik, megtörik a bizalom, elhalványul a szeretet, és…
Egy csésze forró tea, csend, és ez a könyv – így kezdődött néhány éve életem egyik legmeghatározóbb önismereti utazása. Nem sejtettem akkor még, hogy egy könyv ennyire pontosan tud majd szavakat adni olyan érzésekhez és működésekhez, amelyek addig csak bennem léteztek, kimondatlanul. Oldalról oldalra egyre ismerősebbé váltak a történetek, a leírások, és lassan összeállt a kép: sok minden, amit erősségnek hittem, valójában túlélési stratégia volt. Ez az olvasás nemcsak megértést hozott, hanem irányt is – afelé, hogy lehet másképp élni, kevesebb teherrel, nagyobb szabadságban. Ajánlom mindazoknak: Ha magadra ismertél, ez a könyv neked szól. A parentifikáció azt a jelenséget írja…
Mindannyian szeretjük, ha rendezett, letisztult és kívül-belül rendben van a templomunk. Hálát adunk egy felújított épületért. Az istentiszteletek légköre is fontos számunkra. Belépve Isten házába, megérint a gyönyörű orgonaszó, az Őt magasztaló énekek segítenek elcsendesedni, és vágyjuk hallani az igét, amely éltet és táplál bennünket. De miközben ilyen gondosan ügyelünk Isten házának külső és belső rendjére, figyelemmel vagyunk-e arra: milyen állapotban van az a ”templom”, ahol Isten Szentlelke bennünk él? Sokszor óvatoskodunk, kerülgetjük ezt az igazságot: a Szentlélek nem egy elvont erő, hanem élő, isteni személy, akit az Atya küldött el, és aki minden megtért emberben ott él. A Biblia…
Jézus megjelent. Jézus tanít. Másként tanít, másként beszél, mint a többi rabbi. Jézus azt mondja, hogy ő a mennyből szállt le. Jézus azt mondja, hogy ő az élet kenyere. Hogyan mondhatja ezt, talán Ő a megígért próféta, Ő a Krisztus? Jézus csodát tesz, borrá változtatja a vizet, meggyógyít egy gyermeket, egy bénát a Bethesdánál. Jézust hallgatják az emberek, és ő enni ad nekik, többezer embernek. Jézus jár a tengeren. Erővel tanít és cselekszik. Ő az. Ő a Messiás. De akkor miért nem cselekszik hatalommal? Miért nem akar király lenni? Miért nem taszítja le a rómaiakat? Annyi minden van, amit el…
Egy évzáró vacsorán voltunk együtt testvéri közösségben, hogy visszatekintve az évünkre hálát adjunk, és élőre nézve elkérjük Istentől mindazt, amit a következő érve elkészített. Az este egy pontján lehetőség volt rá, hogy mindenki húzzon egy igés kártyát magának. Én nagyon szurkoltam magamban: „Uram, kérlek adj egy olyan igét, ami feltölt! Ami átsegít mindazon a nehézségen, amit 2025 magával hozott. Ami lelkesít 2026-ra. Egy vezérigét, ami bátorít, vezet, előre mutat.” Ugye értitek, valami igazán nagyon jóra vágytam, gyógyírre a megfáradt lelkemnek. És amit kaptam, ez volt: „Menj el tőlem, Uram, mert bűnös ember vagyok.” (Lk 5,8) Őszinte leszek, nem erre számítottam.…
Minden novemberben elhatározom, hogy ez az advent egészen más lesz, másra kerül majd a hangsúly. Aztán kisebb-nagyobb sikerekkel eltelik az advent, eljön a karácsony, aztán az új év megérkezésével számot vetek, mi hogyan sikerült. S mindig van, ami elmarad, mindig van, ami félbeszakad. Jó ötletnek tartom, hogy advent idején naponként olvassuk a Lukács evangéliumát, s akkor az ünnepre épp a végére érünk, újra végigvesszük Jézus életét, s ráadásul az ünnep nem csak a csecsemőjézussal lesz tele, de ott lesz majd erőteljesen az, miért is született meg – hogy meghaljon és feltámadjon. Most is nekikezdtünk, nagy lendülettel olvastuk, örültem, mert a…