Nehéz kérés…

„Megparancsoltam neked, hogy légy ERŐS és BÁTOR. Ne félj és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz!”  (Józsué 1,9)

Első éves teológus voltam, amikor ez az ige úgy igazán megérintett. Új város, új emberek, új órarend, új tanulási szokások… szóval új, új, új és még újabb dolgok vettek körül. S ebben a kavalkádban azt mondta nekem Isten a fenti ige által, hogy ne féljek, sőt legyek erős és bátor.

olvasás folytatása

Az idő szépsége

Megint eltelt egy év. Ezt abból vettem észre, hogy újra a visszaköltözésemet kellett megszervezni. Megint visszatérnek a szürke hétköznapok, amiket nem szeretek. Megint eltelt egy nyár.

Az idő csak telik. Vannak események, amiket megtervezünk, vannak olyanok, amiket nem. Van olyan, hogy mennünk kell, de van, hogy maradnunk. Van, hogy a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy gondoltuk, hanem rosszabbul. Ilyenkor szomorúak vagyunk. Máskor legszívesebben ugrálnánk a boldogságtól, mert sokkal jobb lett minden, mint terveztük. Vannak magaslatok és vannak mélységek. Van, hogy valamire sokat kell várnunk, és van, hogy egyik napról a másikra megoldódik minden, mi pedig ott állunk ledöbbenve, akár jó, akár rossz értelemben. És sorolhatnám még, hogy mi minden történhet még az életben.

olvasás folytatása

Ad Fontes – vissza az alapokhoz

Néha falra mászok attól, hogy az edzésen újra és újra elővesszük az alapgyakorlatokat. Helyes állás, helyes kéztartás. Főleg olyankor bosszantó ez, amikor kezdők jönnek, és velük együtt kell ugyanazokat az untig ismert feladatokat csinálni. Azt meg néha kifejezetten nem értettem, amikor nekünk, haladóbbaknak például a szabályos fordulást vagy a legegyszerűbb ütést kellett gyakorolni. A negyedik év után ez már majdnem hogy sértő volt. Csakhogy többször előfordult, hogy rá kellett döbbennem: hiába megy jobban egy-egy gyakorlat, mint a teljesen kezdőnek, én sem tudom egészen jól. Rossz helyen van a súlypont, nem zárt a térd. És ilyenkor jövök rá: néha vissza kell térni az alapokhoz, mert túl könnyen túllépnék valami olyasmin, ami ugyan már ösztönös, de még nem pontos.

olvasás folytatása

Irányváltás

Utaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem!” (Zsolt 25,4)

Új életszakasz, új feladatok, új kötelességek és új kihívások. Az életünk folyamán gyakran előkerülnek ezek a szavak, sőt még ennél is több. Mindig van egy kezdet, ahol megjelennek ezek a kifejezések. Lehet ez egy új életváltás, új suli, új munkahely, bármi, ami előtt állunk és új (élet)helyzet számunkra. Augusztus végén én is egy ilyen új dolog előtt álltam, és szerettem volna, ha minden tökéletesen és előre eltervezetten alakul. Én így szerettem volna, de mégis másképp kellett alakulnia. Egy nap leforgása alatt a műtőasztalon találtam magam, utána pedig a kórházi betegágyon. Mikor felkeltem csak az kavargott bennem, hogy: most komolyan??? Pont akkor, amikor a legtöbb teendőm lenne? És itt kell lennem! Ez biztos valami átverés vagy rossz álom akar lenni. Az Úr biztos szórakozik velem…

olvasás folytatása