Ez a bejegyzés úgy kezdett kialakulni bennem, hogy Homoki Gyula barátom nyomán én is elővettem egy régebbi írásomat, és újraolvastam. Sokat mosolyogtam közben, mert mikor az öt évvel ezelőtti sorok megszülettek, sokkal kevesebb kibomlott és kialakulóban lévő konfliktus volt az életemben. Azóta néhányszor bekerültem a „darálóba”, rájöttem, hogyan reagálok konfliktushelyzetekben, és tanultam néhány dolgot ezekről a helyzetekről és a kezelésükről. Most megosztom ezt veletek, remélve, talán nektek is segítenek valamicskét a tapasztalataim. https://www.teso.blog/2016/06/17/konfliktuskerulgetes/ Megtanultam, hogy a kapcsolatok törékenysége visszavezethető oda, hogy minden találkozásnál két „én” találkozik, és ilyenkor mindig van valamilyen feszültség, amely pozitív vagy negatív irányba állítja a kapcsolatot.…

„Felfuvalkodtál, és ezt mondtad: Isten vagyok én, Isten lakóhelyén lakom, a tenger közepén! Pedig csak ember vagy, nem Isten, csak te tartod magad olyan okosnak, mint amilyen Isten.”  (Ez 28,2 UFO) A fenti igében Tírusz város királyát ítéli meg Isten azért, mert önmagát istennek gondolja. Az ókorban sok uralkodó istenek leszármazottjának, földre szállt istennek tartotta magát. Az egyiptomi fáraók például a napisten leszármazottjaiként „a felkelő és lenyugvó nap” címet viselték. A római birodalomban is császárkultusz volt egy időben. Ha egy nép uralkodója istennek tekinti magát, akkor ez azzal jár, hogy ő bármit megtehet, nem áll fölötte senki, és nem tartozik…

Lassan nyolcadik éve, hogy írjuk itt néhányan ezt a blogot. Nyolc év pedig az ember életében hosszú időnek tűnik, amely alatt sok dolog történik és változik – nem csupán a külső körülmények tekintetében, hanem bizony a személyiség és a gondolatok terén is. Csütörtökönként a blogon régebbi bejegyzéseket posztolunk újra, nemrég éppen az én egyik írásomat, amelyben rövid amerikai utazásom alatt tapasztalt benyomásaimat írtam le, amolyan „rögtönítélő” módon. Krisztus nélküli keresztyénekről beszéltem, és papokról, akik üres szólamokat hangoztatnak a szószékekről. Csak most vettem észre, hogy annak idején egy hölgy korlátoltnak és felszínesnek nevezett a bejegyzés alatti hozzászólásában, amiért a négyhetes utazásról…

Drága Uram! A szívem még sose volt tele ennyi hálával és félelemmel egyszerre. Megajándékoztál egy apró lélekkel, és megbíztál a nevelésével, habár ezt a bizalmat kiérdemelni soha sem fogom. A szívem a másodperc töredéke alatt telik meg hálával Feléd, amikor rá mosolygok, ő pedig ragyogó szemekkel visszamosolyog rám. A szeretetünk összetalálkozik, és a kötelék közöttünk napról napra erősebb lesz. Köszönöm, hogy ezt a csodát kegyelmedből megélhetem. A szemének a csillogásában, a bőrének az illatában és a csengő kacajában érzem, hogy a szereteted felém határtalan. Uram, bocsásd meg, hogy ennek ellenére én mégis hitetlen vagyok, és elönt a félelem, ha a…

„Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény őrzött bennünket, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Tehát a törvény nevelőnk volt Krisztusig, hogy hit által igazuljunk meg. De miután eljött a hit, többé nem vagyunk a nevelőnek alávetve. Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra. Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örökösök.” (Gal 3,23-29) „Énekelned kell az istentiszteleten!”, „Kötelező ott lenned vasárnap az Úr házában!”, „Ne merj kihagyni…

„Zarándokének. Dávidé. Ha nem lett volna velünk az Úr – vallja meg ezt Izráel! -, ha nem lett volna velünk az Úr, amikor ránk támadtak az emberek, akkor elevenen nyeltek volna el bennünket, úgy fellángolt haragjuk ellenünk. Akkor elsodortak volna a vizek, átcsapott volna rajtunk az áradat. Átcsaptak volna rajtunk a tajtékzó vizek. Áldott az Úr, aki nem adott oda minket martalékul fogaiknak! Lelkünk megmenekült, mint a madár a madarász tőréből. A tőr összetört, és mi megmenekültünk. A mi segítségünk az Úr nevében van, aki az eget és a földet alkotta.” (Zsolt 124) Kicsit olyan ez a zarándokének Dávid tollából,…

Iszonyatosan hideg éjszaka volt. Feküdtem a széljárta sátorban, és a pánik kerülgetett. Ebben a cidriben nem szívesen járkálnék egy órát sem, nemhogy egész éjjel feküdjek benne. Olyan beteg leszek, mint még soha. Semmi hangom nem lesz holnap. Ha nem pihenem ki magam, egész nap kóvályogni fogok, mint egy döglött légy. Jaj, Uram, miért nem vigyázol rám, ha egyszer szolgálatra hívtál? Tudod: most van az, amikor csodát kellene tenned. Legalább adj jó mély álmot, hogy ne érezzem a hideget, és kialudjam magam rendesen… „Várom az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, mint az őrök a reggelt” – nem tudom, hányszor…

A megelégedés művészete Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy elégedett legyek azzal, amim van. Tudok szűkölködni, és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, bővölködésbe és nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem. Fil 4, 11-13 Elég! Egyetlen szó, mégis olyan sok minden van mögötte. Annyi minden belefér, annyiféle érzés és tartalom párosul mellé. Egyaránt ki lehet fejezni vele pozitív és negatív dolgokat. Mégis nagyon sokszor inkább csak negatív tartalommal bíró kifejezésként használjuk. Elég már a szenvedésből, elég már a próbákból, nehézségekből, betegségből, rossz hírekből, nélkülözésből! Elég már a karanténból,…