Nem tudom, hogy csak néhány hónap várakozás van-e mögöttetek, vagy ez már a sokadik év, amikor ez az egy cél szerepel az újévi listátokon. De azt tudom, hogy a várakozás fájdalmas, ráadásul láthatatlan, magányos és fárasztó tevékenység. Kimerítő, amikor úgy érezzük, hogy parkolópályán áll az életünk. Néha abba is belefáradunk, hogy a másik örömének örüljünk, miközben saját magunk miatt szomorúak vagyunk. Ne higgyétek, hogy rossz emberek vagytok, ha ezek az érzések egyszerre vannak jelen bennetek, amikor a körülöttetek lévő párok jelentik be a várandósságot. Az érzelmek bonyolultak, és nem tudjuk irányítani őket. Talán többet, mint korábban, de az elveszített magzatokról…
