„Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre. Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy kardot!” (Mt 10,34) Jézus szavait olvasva szinte ösztönösen fogalmazódik meg bennem: nem értelek, Jézus! Vajon hányszor hagyja el ez a mondat egy keresztyén ember száját? Én sokszor olvasom úgy a Bibliám, hogy hangtalanul ezt a mondatot ismételgetem. Mert sokszor nem értem Jézust. De nemcsak Őt, hanem legtöbbször magamat sem. Különösen akkor, amikor konkrét válaszokat és megoldásokat várnak tőlem. Olyankor vagyok olyan vakmerő, hogy ezeknek a kérdéseknek nekimegyek, és mindenkinek válaszolni, segíteni szeretnék. Idővel viszont rádöbbenek, hogy a tanács a szó, a hallgatás…

Gondolatok az „Igen nap” című amerikai családi vígjáték alapján (89 perc, 2021, fsz.: Jennifer Garner, Edgar Ramirez, rendező: Miguel Arteta) Nem volt még olyan régen, amikor tizenévesként azt gondoltam, hogy ha egyszer anya leszek, biztosan nem fogom ennyit piszkálni a gyerekeim, mint az édesanyánk minket a testvéreimmel. Ő az a fajta anyuka, aki folyton mindenért aggódik, és állandóan, a nap minden egyes percében katasztrófákra számít. Bármilyen klassz játékot, kalandot találtunk ki a tesóimmal, folyton tiltásokba és falakba ütköztünk (lehetséges, hogy a felmerülő kisebb akadályokat így tanulja meg leküzdeni az ember…). Elröppent pár év, és most itt állok kétgyerekes anyukaként. A…

Emberi életünknek mozgatórugói az a sok-sok kapcsolat, ami körülvesz minket. A családi, baráti, munkatársi viszonyok mellett talán a legmeghatározóbb a párkapcsolat, vagy éppen annak a hiánya. És éppen ezért nagyon sok sérülésünk az élet ezen területén jön elő, vagy pont ez a terület az, ami a legtöbb problémát okozza nekünk, ami a legtöbb sebet ejti rajtunk. A magam életében olyan, mintha tegnap lett volna az, amikor rengeteget imádkoztam azért, hogy Isten hozza el nekem azt a nagybetűs Nagy Őt. Nekem akkor nagyon kicsi volt az önértékelésem, ezért nem voltak nagy elvárásaim, csupán annyit szerettem volna, hogy a másik szeressen. És…

Egyre bővülő családomban rá kellett jönnöm, hogy nagyon sokféle csend létezik. Kisgyerekek mellett elsőként az a csend jut eszembe, ami gyanús, amikor sejtem, hogy valami rosszban sántikálnak, mert mindhárman igen csendben vannak. Van az a csend, amikor feszülten várjuk, hogy végre megtörjön – mint egy gyermek születésénél, amikor lélegzetvisszafojtva vár mindenki, hogy felsírjon az új élet, megtörje a csendet. Van az a csend, amely figyelemmel van tele. Amikor alszanak a gyerekeim, bármit teszek közben folyamatosan figyelek, hallgatom, nem ébredt-e fel valamelyik, nem kell-e segítenem nekik. S ez még feszültebb lesz, ha tudom, valamelyikük beteg, ilyenkor minden rezdülésre, sóhajra felkapom a…

Neked mi jut eszedbe arról a szóról, hogy szövetség? Talán Istennek az Ábrahámmal, Noéval vagy Mózessel kötött szövetsége, vagy épp számos más meghatározó esemény a Bibliában? Amint tanulmányozva a Szentírást sorra vesszük ezeket, láthatjuk, hogy Isten szövetségek által vitte véghez a megváltás csodáját. A Bibliából ismert szövetség olyan kétoldalú ígéret, melynek feltételeit Isten határozza meg. Ezek a feltételek emberi ésszel olykor nehéznek tűnhetnek, beteljesítésük erőfeszítést igényel, de a hit és az engedelmesség felülmúlja az emberi erőt. Betartva az Úr feltételeit, cserébe áldásokat ígér nekünk. Ha a református egyházunkban jelenlévő szövetségre, szövetségekre gondolok, akkor olyan fogadalmak jutnak az eszembe, mint a…

Szeretek minél több ember és Isten közötti kapcsolatot megismerni. Mindegyik egyedi, sajátos utat jár be, kezdve egészen attól, ahogy megszólít bennünket Isten, majd ahogy formálódik, esetleg miattunk épp fellazul ez a kapcsolat, de mégis valóságos és személyiségformáló. Ebben egy dolog konstans, állandó, az pedig maga az Úr. Mi, emberek mind egytől egyig különböző módon éljük meg ezt a kapcsolatot. Van egy megközelítés (a sok közül), ami mentén a személyiségünket jellemezni lehet. Az elmélet egy szociálpszichológus, Julian B. Rotter (1954) nevéhez fűződik, aki úgy írta le, hogy a személyiségünk valahol egy skála két végpontja között helyezkedik el, ahol az egyik végpont…

„Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útját, ha nem a te beszédednek megtartása által? Teljes szívből kerestelek téged: ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól! Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.” (Zsolt 119,9) Emlékszem, amikor megtértem, a házassággal kapcsolatban hoztam egy döntést a szívemben. Az a vágy volt bennem, hogy csak egy fiú legyen az életemben, az aki a férjem is lesz. Elkezdtem ezért imádkozni. Nem csak úgy hébe-hóba, meg nem is gondolva komolyan, hanem rendszeresen, ragaszkodva a döntésemhez. Tizenéves voltam ekkor. Tudom, tudom ma már talán ósdinak tűnik ez a felfogás, szinte hallom a…

Életünk mindennapi része a várakozás, hiszen szinte a gyermekkorunktól egészen az utolsó lélegzetvételünkig valamire mindig várunk. Jobban belegondolva a várakozás célt is ad az életünknek. Van, hogy örömmel tölt el minket, felpezsdülünk tőle, és van, hogy annyira nehéz, hogy úgy érezzük beleroskadunk. A hívő ember legnagyobb várakozása: Jézus második eljövetele. Szoktál erre gondolni, amikor öröm vagy nehézség van az életedben? Ugyan a napot és az órát nem tudhatjuk, de Ő megígérte: helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket. Ha ez a nap holnap lenne, te vajon kész lennél a találkozásra? Számítana-e az, ami most blokkolja az örömödet,…