Ülünk az üres tányérjaink fölött, és egyik sztori jön a másik után: kemény volt, reménytelennek tűnt, aztán jött egy nem várt fordulat és a végén csodás istenélmény lett a nehézségből… Az utóbbi hetekben felértékelődött bennem az ilyen beszélgetések értéke. Szeretem, ahogy egyik emlék hozza a másikat és nem akar vége szakadni a sztoriknak. Simon Klárika egyike azoknak, akikkel élmény beszélgetni, mert véget nem érően tud mesélni szabadításról, gondviselésről: „Szerintem két csoportba lehet osztani az embereket: vagy mindenben meglátjuk Istent vagy semmiben sem. Meghívást kaptam egy hétvégére, amin régóta szerettem volna részt venni. Akkor kezdett udvarolni hozzám egy fiú, aki nem…