Rám esteledett, csak úgy meglepett, mint mindig. Még most kezdtem a napot, még most is érzem terhének súlyát a vállaimon, még most nyeltem le a reggeli kávém utolsó, már-már kihűlőben lévő kortyát… és újra este van. De bevallom, olyan kedves szívemnek ez a napszak, főleg így ősz tájékán. Ez idő tájt kiszabadulok a természetbe és csak úgy szívom be a friss levegőt, mely ilyenkor betölti a tüdőm minden egyes kis pontját. Közben hosszú percekig élvezem az utcai világítás fényében vetkőző, kopár fák elnyúlt ágait. Én annyi szépet látok ebben a sokaknak nyomasztó és rideg, nyálkás időben. Előszeretettel toccsanok egy-egy…
Minap egy áruház sorai között egy furcsa polcra lettem figyelmes. Piros, vastag sávú, jól látható helyen feltüntetett mondat volt olvasható rajta: „Csomagsérült árú”. Addig még sosem láttam ott ezt a polcot, vagy elkerülte a figyelmemet, vagy olyannyira el voltam foglalva a megvásárolható normális áruval feltöltött sorokkal, hogy ezt a kis polcot nem is vettem észre. Mindenesetre most felkeltette a figyelmemet. Ám még azelőtt, hogy odaértem volna gyorsan eldöntöttem magamban, hogy nyilván a kelletlen, szavatosságában lejárt vagy valóban a sérült termékek kerültek oda, és hogy az egész csak lim-lomból áll. Még a fentebb említett piros, megkülönböztetett jelzés is azt a benyomást…