Szerző

Olasz Tímea

Szerző

Hivatásom: segítőtárs. Munkámat tekintve fiataloknak mutatok utat a világban, illetve hitoktatóknak segítek gyermeknyelvre fordítani a Bibliát. Ha gitárt adsz a kezembe, Isten trónjához segítem a szívedet. Kereshetsz, ha játékra van szükséged, ha nincs kivel teáznod, vagy ha hangosan szeretnél gondolkozni… Itt és most az a célom, hogy elindítsak pár gondolatfonalat, amit tovább lehet gombolyítani. Élj a lehetőséggel, és oszd meg velem, mire jutottál! Kíváncsi vagyok rád.

Amikor beléptem a terembe és megláttam a lányt, egy pillanatra megállt bennem a levegő. Csontsovány volt és teljesen kopasz. Az első gondolatom az volt, hogy micsoda bátorság van benne. Megjelenik közöttünk, mindenféle rejtőzködés és pironkodás nélkül: tessék, ilyen vagyok, ez vagyok én! Nemsokára elkezdődött a koncert, ő néhány sorral előttem foglalt helyet. Isten nagyságáról szóltak a dalok, a lány pedig egyre csak énekelt, táncolt. Lement a színpad mellé, elkért egy zászlót, alig bírta mozgatni, de lengette, ahogy tudta. Amikor felkínálták az imalehetőséget, ő is beállt szépen a sorba. Minden esetlensége mellett valami megmagyarázhatatlan szépség volt benne. Szívfacsaró volt, ugyanakkor bámulatos.…

Emlékszem az első fügére, amelyet megkóstoltam. Zöldes volt, kicsike, szinte teljesen ízetlen. Ettem, mert mások nagyon dicsérték, de egyáltalán nem értettem, mit lehet szeretni ezen a gyümölcsön. Azt gondoltam, bennem van a hiba – egészen addig, míg kezembe nem került egy érett füge. Valahogy így van az ember is: amíg nem jut el egy bizonyos lelki nagykorúságra, se íze, se zamata nincs a kegyességének. Ő maga csak gyötrődik, ugyanakkor azokra sem tesz túl jó hatást, akik körülveszik. Na de hogyan is néz ki az érett hit? Pál azt írja: „Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek,…

Amikor harcokkal teli napokat élek meg, engem sokszor megkísért a gondolat, hogy most el kell rejtőzni, titokban átvészelni a krízist, és majd csak akkor jönni elő, ha már megint rendben van minden. Nem mintha sebezhetetlen western hős szerepében szeretnék tündökölni. Egyszerűen csak nem akarok senkit terhelni, megijeszteni, és nem szeretek szánakozó tekintetek között járni. A legutóbbi ilyen helyzetben azonban két dolog jutott eszembe: Számomra a legkevésbé sem teher társnak lenni egy szívemnek kedves ember küzdelmeiben. Épp ellenkezőleg: minden féltés és tehetetlenség érzés mellett kiváltság, ha végigkísérhetem a nehézségein. Hihetetlenül felemelő, hogy beavat a bizalmába. Hogy részese lehetek az apróbb-nagyobb fordulatoknak.…

Bevallom, mindig zavarba jövök, amikor arra kapok felszólítást, hogy ismertessem meg Krisztust a világgal. Valahogy megnyugodtam abban, hogy nekem Isten népe felé van elhívásom, erősítem a lankadt kezeket, szilárdítom a tántorgó térdeket, bátorítom a remegő szívűeket. Az utcákra meg menjen ki az, aki erre kapott mandátumot. Csak hát vannak azok a félre nem érthető helyzetek, amikor nem számít, kinek mire van elhívása – egyedül az a kérdés, kinek mire van hite… Két történetet hadd meséljek el ezzel kapcsolatban. A hajléktalan ellátóban épp előttem tántorgott az egyik ellátott, mögötte hosszú, tömött sorban várakoztak a többiek, nem túl türelmesen. „Miben segíthetek, Gábor?”…

Mosom a padlót, dúdolgatok. Váratlanul megcsendül bennem egy ének: „Saját Fiadat küldted el, hogy tisztára moss…” És egyszerre egészen különleges módon tárul fel előttem ez a „megmosatás”. Micsoda kép! Nem viseltes ruha a lélek, amit csak meg kell forgatni a gépben és tiszta lesz. Piszkos padló, amire rákerül egy rakás szenny és mocsok a különböző utakat bejárt cipőtalpakról, hullik rá a por és a szemét. Van olyan rész, amit egyszer kell áttörölni, és akad, amit rendesen sikálni kell. Vannak elrejtett zúgok, amik nincsenek annyira szem előtt, hogy feltűnést keltenének. A felmosó nyomában azonban mindenhol tisztaság és jó illat jár, mintha…

„Mit tanítanál meg a gyerekeknek Jákób története kapcsán az elsőszülöttségi jogról és az atyai áldásról?” – hangzik a kérdés egy tanfolyamzáró vizsgán. „A csalással megszerzett dolgok nem tesznek boldoggá, hiszen, ha tovább olvassuk a történetet, látjuk, Jákób mennyi bajt hozott a fejére” – jön rövid gondolkodás után a válasz. És ez annyira tipikus. Igen, Jákób tényleg nem tudott sokáig örülni a szerzeményének. Ahhoz sem fér kétség, hogy nem épp a legkedvesebb módszereket választotta. És nem, nem kell elhallgatni Isten harcosáról, hogy sajátos módon értelmezte az együttélés szabályait. De hogy van az, hogy amikor jogról és áldásról szól a téma, a…

Kezdő gitárosként az egyik legnagyobb próbatétel a gitár felhúrozása. A feladat egyszerűnek tűnik: felrakod a húrt és tekered a hangoló kulcsot. De nem ám annyira, mint ahogy az jól esik! Azt gondolnád, még egy tekerés, és elpattan a húr, vagy eltörik a gitár nyaka. Aztán leellenőrzöd a hangot, és rájössz, hogy még nagyon sokkal vagy alatta. Nem kell sajnálni se a húrt, se a gitárt: ha egymáshoz valók, mindkettő kibírja a feszítést. Manapság nagy divat ősellenségként emlegetni a stresszt, azt minden lehetséges módon kerülni, de legalábbis csökkenteni. Pedig bármilyen meglepő, a stressznek van pozitív hatása is. Feszültség nélkül nem működik…

Látásunkat mintha valami akadályozta volna… Talán a háborgás amiatt, ami a Mesterrel történt. Úgy vallatták, korbácsolták, csúfolták, és végezték ki, mint egy közveszélyes bűnözőt. Pedig mindenkivel jót tett: tanított, felemelt, bátorított, helyreállított, megszabadított, etetett, gyógyított, jeleket és csodákat láttatott. Ennyi igazságtalanságot, ekkora könyörtelenséget hogyan tud elvisel a föld? Látásunkat mintha valami akadályozta volna… Mi azt reméltük, végre eljött Izráel megváltója. Azt vártuk, hogy miután országszerte ismert és elismert lett, elhozza nekünk a régóta áhított békét. Ehelyett hagyta magát elfogni és kivégezni. Hová tűnt a csodatévő erő? Hát ennyi volt a küldetés? Látásunkat mintha valami akadályozta volna… Odajött hozzánk valaki, és…

„Azután ezt mondta az Úr Mózesnek: Írd le ezeket az igéket, mert ezeknek az igéknek alapján kötöttem szövetséget veled és Izráellel! Mózes negyven nap és negyven éjjel volt ott az Úrnál. Kenyeret nem evett, vizet sem ivott. És felírta a táblákra a szövetség igéit, a tíz igét.” (2Móz 34,27-28) „Jézus ezt mondta nekik: Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem, és bevégezzem az ő munkáját.” (Jn 4,34) Mózes akkor elővette a csinos kis kőfaragó készletét…Ó, dehogy! Semmi ilyesmi nem volt nála, amikor elindult a Hóreb hegyére. Ételt sem csomagolt magának. Talán azt gondolta, csupán pár óra lesz…

A napokban – egészen pontosan február 17-én – ünnepeljük, ünnepeltük a TeSó blog működésének nyolcadik évfordulóját. Sok-sok írás, jó néhány szerzői válság, nagyszerű hangulatú találkozások, rengeteg háttérmunkát igénylő offline rendezvények és még sorolhatnám, hogy mi minden áll már mögöttünk, és Isten áldását kérve a munkánkra azt remélem, hogy előttünk is jó néhány kaland áll még. De ha már születésnap, akkor ajándékozás. Csak most úgy gondoltuk, hogy legyen a szülinapos az ajándékozó. Nyolcadik évfordulónkra összegyűjtöttünk nyolc szervezetet, amelyek kedvesek a szívünknek. A blog írói közül ki-ki választott egy jótékonysági szervezetet, amelynek a működését támogatásra érdemesnek tartja, hogy aztán mi magunk is…