Szerző

Olasz Tímea

Szerző

Hivatásom: segítőtárs. Munkámat tekintve fiataloknak mutatok utat a világban, illetve hitoktatóknak segítek gyermeknyelvre fordítani a Bibliát. Ha gitárt adsz a kezembe, Isten trónjához segítem a szívedet. Kereshetsz, ha játékra van szükséged, ha nincs kivel teáznod, vagy ha hangosan szeretnél gondolkozni… Itt és most az a célom, hogy elindítsak pár gondolatfonalat, amit tovább lehet gombolyítani. Élj a lehetőséggel, és oszd meg velem, mire jutottál! Kíváncsi vagyok rád.

Egy ember jegyet foglalt egy hajóútra az Atlanti-óceánon. Annyi pénze volt csupán, amennyi éppen elég volt a jegyre, ezen kívül mindössze némi kekszre és egy darab sajtra futotta. Az utazás első néhány napján még jól esett a keksz és a sajt, ám később egyre állottabbá és unalmasabbá vált. Emberünk gyomra irgalmatlanul korgott, különösen amikor azt látta, hogy a felszolgálók sült húsokat – rákokat, csirkéket – és egyéb finom ételeket visznek a többi vendégnek. Egyszer aztán nem bírta tovább, megragadta az egyik felszolgálót, és azt mondta neki: „Bármit megteszek, ha kaphatok egy darab sült húst, mosogatok, szobát takarítok, még a fedélzetet…

Hetedik éve indult útjára a blogunk. Még ízlelgetni kell ezt a számot, hiszen úgy tűnhet, hogy egy pillanat alatt elsuhant, mégis olyan sok tapasztalatot, élményt, emléket őriz, hogy tízszer annyinak is érződhet. A Bibliában a hetes szám mindig valami többet rejt magában, a teljességet jelképezi. Így érezzük mi magunk is: az eddig megtett úton mi is a teljesedés felé haladtunk. Örömben és együtt sírásban. Mély, emberileg kibeszélhetetlen völgyeken keresztül és a hálaadás magaslatain. A fájdalmak, az elengedés, a halál és a találkozás, a reménység, a szeretet útjain. Egyéni életeinkben is rengeteg külső körülmény változott, de a TeSó mindannyiunk számára az…

Nem lehet nem észrevenni, hogy ismét itt a házaság hete: tele van a közösségi médiás üzenőfalam régi esküvői fotókkal, megjelentek a cuki képkeretek, és sorjáznak a romantikus visszaemlékezések. Van valami bája ezeknek a vattacukros napoknak. Akár házas az ember, akár nem, jó látni, hogy vannak döntések, amelyeket nem kezd ki az idő vasfoga. Nézem a képeket, és önkéntelenül is felidéződnek bennem az én nagy igenjeim. Amikor főiskolákat és szakirányokat választottam. Amikor beálltam a munkahelyeimre, a gyülekezeti szolgálataimba. Amikor barátokat választottam. Amikor elindultam a nagy ismeretlenek felé. Amikor lakást választottam. Nem mindre mondanék most is igent, habár kétségtelen, hogy általuk váltam…

Az egyik barátommal nemrég a 2021-es évhez fűződő várakozásainkról beszélgettünk. Amikor elmondtam, mit szeretnék idén elérni, ő megkérdezte tőlem: És mondd csak, vetsz te ezért? Ez a kérdés azóta is itt kattog bennem. A tavalyi évben megtanultuk, mennyit ér az emberi akarat és tettrekészség: jön egy világjárvány, és minden elképzelés borul. Azzal, hogy egyet fordult a naptár, nem sok dolog változott a világban. Nem csoda hát, ha csalódottan legyintünk, szegre akasztjuk az álmainkat, és inkább kivárásra játszunk, mint hogy korszakalkotó terveken dolgoznánk. Pedig Isten 2021 januárjában is arra hív minket, hogy vessünk a jövőnek. Ebben a ködös időszakban különösen fontos…

Az év elején ajánlott számos lista – például számadások az elmúlt évről és tervek az ideire – elkészítése mellett talán érdemes megfontolnunk egy olvasási lista összeállítását is. Már csak azért is, hogy a gyakori „idén szeretnék többet olvasni” pontot az újévi fogadalmaink között konkrét tervekkel is megtámogassuk. Épp ezért a TeSó blog állandó szerzői közül néhányan megosztják az elmúlt évük legmeghatározóbb könyvélményét, kedvcsináló gyanánt. Ezek nem minden esetben kifejezetten „lelki” tartalmú kötetek, ellenben olyanok, amelyekből sokat tanultunk, önreflexióra sarkalltak, esetleg megráztak, meghatottak bennünket, vagy épp tágították világlátásunkat és hitértelmezésünket. Cserébe szívesen vesszük, ha hozzászólásban kiegészítitek a listát a saját legkedvesebb…

Néhány adventtel ezelőtt nagyon vágytam némi karácsonyi hangulatra. Hiába volt tele a világ fényekkel, illatokkal, vásárlási lázzal, hozzám valahogy egyáltalán nem jött közelebb az ünnep. Egyik este nekiálltam karácsonyi dalokat gyűjtögetni. Órákat töltöttem el azzal, hogy összebogarásszam a kedvenc énekeimet, még az ismerőseimet is rámozdítottam erre a témára. De meg is érte, mert ezután valahányszor elkapott az elveszettség érzése, főztem egy karácsony-ízű teát, meggyújtottam egy illatmécsest, elindítottam a lejátszási listát, és átengedtem magam a hangulatnak. A kis listám azóta szép hosszúra növekedett, de azóta sem untam rá – hallgatni is, gyűjtögetni is gyönyörűség. Biztosan neked is kapásból eszedbe jut négy-öt…

Ajándékozd meg a kedvenc könyveddel egy barátodat! Vannak könyvek, amelyek mély nyomot hagynak bennünk. Talán azért, mert életünk egyik meghatározó pillanatában segítettek nekünk átlendülni a reménytelenségen, a csalódottságon, a fájdalmon, az unalmon, az értéktelenség érzésén. Vagy azért, mert teljes mértékben kifejezi azt, amire vágyunk, amiben hiszünk, ami felé törekszünk. És vannak emberek, akiknek a barátsága sokat jelent nekünk. Ők azok, akiknek engedjük érteni a miérteket és a hogyanokat, akik előtt merünk fáradtak, csalódottak, összeszedetlenek is lenni. Velük osztjuk meg örömeinket és bánatainkat, őket keressük, ha bizonytalanok vagyunk, vagy elfogadásra, megértésre, törődésre vágyunk. Amikor egy kedves könyv és egy kedves személy…

Írj huszonnégy köszönöm kártyát, és minden nap ajándékozz meg vele valakit! Vannak szavak, amelyek ritkán hangzanak el, pedig mindössze néhány másodpercbe kerül kimondani őket, ugyanakkor egy egész napot, hetet, vagy akár teljes életet képesek bearanyozni. Vannak emberek, akik alig kapnak pozitív visszajelzést, pedig a munkájuk nélkül felenne bennünket a piszok, nehezebben jutnánk el egyik helyről a másikra, vagy nem kapnánk meg a csomagunkat időben. Kik azok, akikkel rendszeresen kapcsolatban vagy, és örülnének egy köszönöm kártyának? Mit tudnál megköszönni nekik? Készíts ma huszonnégy köszönöm kártyát, és minden nap ajándékozz meg vele valakit! Lehet a megajándékozott egy családtag, akinek hálás vagy, mert…

Amikor a munkahelyi adventi naptárat készítettem, valaki megkérdezte tőlem: Akkor mindennap kapunk valami apróságot? Nem, feleltem, ezt a kalendáriumot ti fogjátok megtölteni a szívetek kincseiből. Na de az adventi kalendárium lényege az, hogy kinyitjuk, és kivesszük belőle az aznapi ajándékot, mondta erre az illető. Igaz, de ez most felnőtteknek készül, nem gyerekeknek – válaszoltam. Jézustól azt tanultuk: nagyobb öröm adni, mint elfogadni. Nem érti ezt a gyermek, aki ahhoz van hozzászokva, hogy minden egyedül róla szól. Nem érti a haszonelvű felnőtt, aki rendre azt tapasztalja, hogy az emberek hálátlanok. Nem érti az irigy, a megkeseredett lelkű, az örökké elégedetlen ember.…

A filmekben általában lehet tudni, melyek a sorsdöntő pillanatok: az aláfestő zene és a rendezői fókuszok mindent elárulnak. Az életben viszont nem mindig egyértelműek a helyzetek. Elszállnak szavak, amelyekről nem sejtetted, hogy utolsókká válnak. Képtelenség felmérni, melyik pillanatban vagy legközelebb a győzelemhez vagy a bukáshoz. Valamikor a legnagyobb jószándékod ellenére is bajba kerülsz. És van, hogy csak teszed sorban a dolgokat, amikre lehetőséged adódik, és a végén kiderül, hogy a legjobbkor voltál a legjobb helyen… Hazafelé tartottam egy csütörtök este. Fáradt voltam, éhes is, de végre volt egy szabad estém. Úgy döntöttem, féléves halogatás után ma lesz a napja annak,…