Szerző

Olasz Tímea

Szerző

Hivatásom: segítőtárs. Munkámat tekintve fiataloknak mutatok utat a világban, illetve hitoktatóknak segítek gyermeknyelvre fordítani a Bibliát. Ha gitárt adsz a kezembe, Isten trónjához segítem a szívedet. Kereshetsz, ha játékra van szükséged, ha nincs kivel teáznod, vagy ha hangosan szeretnél gondolkozni… Itt és most az a célom, hogy elindítsak pár gondolatfonalat, amit tovább lehet gombolyítani. Élj a lehetőséggel, és oszd meg velem, mire jutottál! Kíváncsi vagyok rád.

Egy vidéki farmon két testvér élt egymás szomszédságában. Egy napon valami jelentéktelen félreértés kapcsán összevesztek, és odáig fajult a dolog, hogy végül nem is álltak szóba egymással. Az idősebb testvérhez egy reggelen bekopogott egy idegen, aki munkát keresett egy-két napra. Amikor kiderült, hogy ácsmester, jól bánik a fával, emberünk azt a feladatot adta neki, hogy a testvére és az ő telke határába készítsen kerítést, olyat, amelyen át sem lehet látni. Miután rendelkezésére bocsátott minden szükséges eszközt, elment a városba. Az ács pedig hozzá is kezdett a munkához. Estefelé, amikor visszatért, döbbenten látta, hogy a telek határában, a kis völgyben nem…

Tizenvalahány évvel ezelőtt egy ékszeres piaci bódé mellett haladtam el, amikor megakadt a szemem egy különleges fülbevalón. Többféle színben és méretben is volt belőle, én azonban szolidat kerestem. Az árus kivette a kezemből az általam választott portékát, majd egy azúrkék darabot rakott a helyére, mondván: ez a nekem való, higgyem el. – Ilyen élénk színeket én nem hordok, nem szeretek feltűnősködni – válaszoltam neki. – Édesem, téged nem arra hívott el az Isten, hogy beleolvadj a környezetbe – mosolygott ő –, ilyen magassággal amúgy is esélytelen próbálkozás lenne. Soha nem gondoltam volna, hogy életem egyik legnagyobb bibliai tanítását egy piaci…

Ahogy a bocs egyedül maradt a vadonban, egy puma kezdett vadászni rá. Úgy tűnt, a kicsi medve hiába menekül, mert a macskaféle jóval gyorsabb nála. Rámászott egy kidőlt fára, amely benyúlt a folyó fölé, a fa azonban eltört alatta, ő a vízbe esett, és habár felmászott a letört ágra, elsodorta az ár. A puma a parton követte, majd elhelyezkedett azon a ponton, ahol a bocsnak el kellett haladnia. Amikor odaért, rátámadt, és a kicsi vérezni és bömbölni kezdett. A történet vége előre borítékolható volt. Aztán a puma váratlanul sarkon fordult, és eloldalgott. A bocs háta mögött ugyanis feltűnt egy hatalmas…

– Ajándék vagy, köszönöm! – mondta a munkatársam, és kivette a kezemből a tányérokkal megpakolt tálcát. – Tudom – húztam meg a vállam mosolyogva, s már fordultam is a következő adagért. – És ráadásul még szerény is – hallottam a hátam mögül, mielőtt becsapódott mögöttem az ajtó. Igen, ajándéknak tartom magam, de ennek semmi köze nincs az egómhoz. Hiszen az ajándék sem önmagától értékes. Nem az ő teljesítménye a tökéletes gyártás, a megvásárlás, a csomagolás vagy a célba juttatás. Legtöbbször nem is az alapértéke miatt válik becsessé. Az ajándékozó szándékának megtestesülése csupán – eszköz, amelyen keresztül azt üzenik: szeretlek, örömöt…

Egy ember jegyet foglalt egy hajóútra az Atlanti-óceánon. Annyi pénze volt csupán, amennyi éppen elég volt a jegyre, ezen kívül mindössze némi kekszre és egy darab sajtra futotta. Az utazás első néhány napján még jól esett a keksz és a sajt, ám később egyre állottabbá és unalmasabbá vált. Emberünk gyomra irgalmatlanul korgott, különösen amikor azt látta, hogy a felszolgálók sült húsokat – rákokat, csirkéket – és egyéb finom ételeket visznek a többi vendégnek. Egyszer aztán nem bírta tovább, megragadta az egyik felszolgálót, és azt mondta neki: „Bármit megteszek, ha kaphatok egy darab sült húst, mosogatok, szobát takarítok, még a fedélzetet…

Hetedik éve indult útjára a blogunk. Még ízlelgetni kell ezt a számot, hiszen úgy tűnhet, hogy egy pillanat alatt elsuhant, mégis olyan sok tapasztalatot, élményt, emléket őriz, hogy tízszer annyinak is érződhet. A Bibliában a hetes szám mindig valami többet rejt magában, a teljességet jelképezi. Így érezzük mi magunk is: az eddig megtett úton mi is a teljesedés felé haladtunk. Örömben és együtt sírásban. Mély, emberileg kibeszélhetetlen völgyeken keresztül és a hálaadás magaslatain. A fájdalmak, az elengedés, a halál és a találkozás, a reménység, a szeretet útjain. Egyéni életeinkben is rengeteg külső körülmény változott, de a TeSó mindannyiunk számára az…

Nem lehet nem észrevenni, hogy ismét itt a házaság hete: tele van a közösségi médiás üzenőfalam régi esküvői fotókkal, megjelentek a cuki képkeretek, és sorjáznak a romantikus visszaemlékezések. Van valami bája ezeknek a vattacukros napoknak. Akár házas az ember, akár nem, jó látni, hogy vannak döntések, amelyeket nem kezd ki az idő vasfoga. Nézem a képeket, és önkéntelenül is felidéződnek bennem az én nagy igenjeim. Amikor főiskolákat és szakirányokat választottam. Amikor beálltam a munkahelyeimre, a gyülekezeti szolgálataimba. Amikor barátokat választottam. Amikor elindultam a nagy ismeretlenek felé. Amikor lakást választottam. Nem mindre mondanék most is igent, habár kétségtelen, hogy általuk váltam…

Az egyik barátommal nemrég a 2021-es évhez fűződő várakozásainkról beszélgettünk. Amikor elmondtam, mit szeretnék idén elérni, ő megkérdezte tőlem: És mondd csak, vetsz te ezért? Ez a kérdés azóta is itt kattog bennem. A tavalyi évben megtanultuk, mennyit ér az emberi akarat és tettrekészség: jön egy világjárvány, és minden elképzelés borul. Azzal, hogy egyet fordult a naptár, nem sok dolog változott a világban. Nem csoda hát, ha csalódottan legyintünk, szegre akasztjuk az álmainkat, és inkább kivárásra játszunk, mint hogy korszakalkotó terveken dolgoznánk. Pedig Isten 2021 januárjában is arra hív minket, hogy vessünk a jövőnek. Ebben a ködös időszakban különösen fontos…

Az év elején ajánlott számos lista – például számadások az elmúlt évről és tervek az ideire – elkészítése mellett talán érdemes megfontolnunk egy olvasási lista összeállítását is. Már csak azért is, hogy a gyakori „idén szeretnék többet olvasni” pontot az újévi fogadalmaink között konkrét tervekkel is megtámogassuk. Épp ezért a TeSó blog állandó szerzői közül néhányan megosztják az elmúlt évük legmeghatározóbb könyvélményét, kedvcsináló gyanánt. Ezek nem minden esetben kifejezetten „lelki” tartalmú kötetek, ellenben olyanok, amelyekből sokat tanultunk, önreflexióra sarkalltak, esetleg megráztak, meghatottak bennünket, vagy épp tágították világlátásunkat és hitértelmezésünket. Cserébe szívesen vesszük, ha hozzászólásban kiegészítitek a listát a saját legkedvesebb…

Néhány adventtel ezelőtt nagyon vágytam némi karácsonyi hangulatra. Hiába volt tele a világ fényekkel, illatokkal, vásárlási lázzal, hozzám valahogy egyáltalán nem jött közelebb az ünnep. Egyik este nekiálltam karácsonyi dalokat gyűjtögetni. Órákat töltöttem el azzal, hogy összebogarásszam a kedvenc énekeimet, még az ismerőseimet is rámozdítottam erre a témára. De meg is érte, mert ezután valahányszor elkapott az elveszettség érzése, főztem egy karácsony-ízű teát, meggyújtottam egy illatmécsest, elindítottam a lejátszási listát, és átengedtem magam a hangulatnak. A kis listám azóta szép hosszúra növekedett, de azóta sem untam rá – hallgatni is, gyűjtögetni is gyönyörűség. Biztosan neked is kapásból eszedbe jut négy-öt…