Olasz Tímea bejegyzései

Hivatásom: segítőtárs. Munkámat tekintve fiataloknak mutatok utat a világban, illetve hitoktatóknak segítek gyermeknyelvre fordítani a Bibliát. Ha gitárt adsz a kezembe, Isten trónjához segítem a szívedet. Kereshetsz, ha játékra van szükséged, ha nincs kivel teáznod, vagy ha hangosan szeretnél gondolkozni… Itt és most az a célom, hogy elindítsak pár gondolatfonalat, amit tovább lehet gombolyítani. Élj a lehetőséggel, és oszd meg velem, mire jutottál! Kíváncsi vagyok rád.

Boldog új évet!

Szilveszterhez közeledve sorra néztem néhány interneten fellelhető évtervezőt. Nem vagyok az a fajta, aki órákat tölt el azzal, hogy számot vessen a múlttal, majd előre megtervezze a következő évet. Átlapozni viszont nagyon szeretem ezeket a tervezőket, mert mindig megtalálom bennük azokat a kérdéseket, amik segítenek belőni az útirányokat. Érdemes néha megállni, végiggondolni, hogy mi működött eddig, és mi az, ami sántít, ami újratervezésre szorul. Különválasztani azokat a körülményeket, amikre nincsen befolyásunk, és azokat, amiket kisebb-nagyobb harcok árán meg lehetne változtatni. Elhatározni, hogy a következő időszakban mire teszünk nagyobb hangsúlyt. Mert hát: „Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart.” (Seneca)

Mi legyen a fő csapásirány 2020-ban?

olvasás folytatása

Örökséget készít – 16. nap

„Amikor bemégy arra a földre, amelyet neked ad örökségül Istened, az Úr, birtokba veszed és letelepszel rajta…” (5Móz 26,1)

Gyorsan peregnek az adventi napok, egyik gyertya gyullad a másik után, valahogy mégis egyre megfoghatatlanabbnak tűnik az út vége. Azt sem tudom, hová is kellene megérkeznem. A szerető családi légkörbe? Az ajándékozás és a megajándékozottság örömébe? A sok finomság és villogó gyönyörűség közé? A határidők nyomásától és rohangálástól mentes nyugalomba?

Bárhová vezet is az utam, Uram, Te ott leszel, és ez elég biztosíték nekem. Te tartod kezedben sorsomat, Te ismersz a legjobban, Te tudod igazán, hogy mitől leszek boldog. Nem kérdés, hogy be fogsz vinni a tejjel és mézzel folyó Kánaánba. Nem kétséges, hogy nagyon fog tetszeni nekem.  Legalábbis Neked nem, hiszen Te már a következő fejezeteket írod.

Nyisd meg az én szemeimet is, Atyám, hadd lássak úgy, mint Te!

Olasz Tímea

← Vissza a naptárba

Szüntelen jelenlét – 11. nap

 „Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem.” (Zsolt 32,8)

Van valaki, aki jobban tudná nálam, hogy mi a jó nekem?

Igen, van. Ő, a Teremtő és Alkotó, aki pontosan tudja, milyen keretek között vagyok biztonságban, hogyan működöm a legoptimálisabban, mi tesz igazán boldoggá és teljessé. Rajtam tartja a szemét, s ha rossz felé indulok, elém áll, irányba állít.

Néha értem, miért jobb az a másik út, valamikor csak elhiszem.

Vagy duzzogva beletörődöm, hogy megint saját életre kelt a navigációm.

Atyám, köszönöm, hogy szünet nélkül jelen vagy az életemben, és Benned enyém lehet minden, ami egésszé tesz. Kérlek, formálj engem is olyan testvérré, aki Tőled kapott szeretettel és bölcsességgel tud az eltévedteknek irányt mutatni feléd. Jézus drága nevében kérlek, készíts ma lehetőséget, hogy áldott pásztorkutyád lehessek egy eltévedt báránykád számára. Ámen.

Olasz Tímea

← Vissza a naptárba

Belülről vezetve – 6. nap

„Áldom az Urat, mert tanácsot ad nekem, még éjszaka is figyelmeztet bensőm.” (Zsolt 16,7)

Isten eszköztára végtelen és változatos. Van, hogy egy bibliai szövegen, egy bölcs emberen, egy ismerős helyzeten keresztül szólít meg. És igen, van, hogy jön egy félrerakhatatlan, kikerülhetetlen érzés és egyszerűen csak tudom, mi a helyes. Akkor is, ha szembemegy minden logikával, ha senki nem érti, még talán én sem. És megtörténik, hogy a zsigerből meghozott döntésem olyan bajt előz meg, amiről abban a pillanatban még nem tudhattam. Vagy egy álmatlan éjszakán elmondott ima, egy udvariasságból feltett kérdés, egy ártatlan gesztus, egy nem tervezett utazás önálló életre kel, és megváltoztat emberi sorsokat.

Mi lenne, ha ma megengednénk, hogy Isten Lelke csak úgy, zsigerből vezessen? Ha spontán ajándékosztók lennénk, nem mikuláslistákat pipálgatva, hanem ösztönösen ráérezve, hogy a másiknak épp mire van szüksége?

Olasz Tímea

← Vissza a naptárba

Ad jóllakásig – 3. nap

„Ad majd az Úr ennetek este húst, reggel pedig kenyeret jóllakásig…” (2Móz 16,8)

Isten nem végez félmunkát. Ha ad, a teljességre törekszik. Továbbmegy az épp, hogy szükségesnél. Nem csupán az a célja, hogy abbahagyjuk a méltatlankodást. Meg akar elégíteni. Be akar tölteni.  Sosem cselekszik ugyanúgy, de mindig megkapjuk azt, ami adott pillanatban a leginkább az Ő dicsőségét hirdeti.

Akkor meg miért sopánkodom és aggodalmaskodom a holnapom felől? Miért nem merem odaadni a feleslegemet a szükségben lévő társamnak? Este nem lesz hús az asztalon? Reggel nem lesz kenyerem?

Lesz. Jóllakásig lesz. Ő ezt ígérte, és én hiszek neki.

Vajon lehetek ma én a szél, ami a fürjet vagy a mannát szállítja a szükségben lévőnek? Mutasd meg, Atyám, kit lakathatok jól a Te túláradó jóságodból!

Olasz Tímea

← Vissza a naptárba