1943, Budapest. Odakinn javában folyik a második világháború. A nyugdíjba vonult zeneszerző, népzenekutató, zenepedagógus, Kodály Zoltán szívében viszont egy másik világ él. Olyan műveken gondolkodik, amik előre mutatnak, vigaszt tudnak adni a harcokban megtépett lelkeknek. Ekkor ragadja meg figyelmét egy 18. századi francia misekönyvből származó adventi ének, a Veni, Veni Emmanuel, amit háromszólamú vegyeskari kórusművé dolgoz át. Nem tudjuk, ki volt az, akinek az eredeti szöveget és a dallamot köszönhetjük. Pusztán egyetlen hangra énekelve is magával ragadó az ének, nem hiába botik bele mindenféle feldolgozásban lépten-nyomon az ember adventkor.Kodály műve azonban mesteri módon fésüli össze a különböző emberi szólamokat itt-ott…
Adventus Domini – az Úr érkezése. A mai nappal egy újabb adventi időszak veszi kezdetét. S bár az üzletek, az utcák, az intézmények már hetek óta ünnepi külsőben pompáznak, mégis hiába a fények, a zenék, az illatok – a szív csak nehezen találja meg útját a betlehemi jászolhoz. Milyen jó, hogy nem vagyunk magunkra hagyva ebben az útkeresésben! Hogy jártak előttünk mások – írók, költők, zeneszerzők, festők –, akik meg tudtak ragadni az adventből, a karácsonyból valami olyat, amit mi csak érzünk, de megfogalmazni nem tudunk. És az is bámulatos, hogy ugyanaz az énekszöveg, vers, kép, filmrészlet mennyire mást tud…
Ha van olyan keresztény téma, amitől viszketni kezdenek az emberek, az a hitmegosztás dolog. Valljuk be, nagyon sok elrettentő példával találkoztunk már, amikor valaki jött, és erőszakkal letolta az evangéliumot a hallgatósága torkán. Amúgy is tudjuk, sejtjük, mit gondol az utca népe az ilyesmiről — ki akar magának kellemetlen megjegyzéseket, kifigurázást, gúnyos beszólásokat, ilyen-olyan címkéket… Két dolog van, amiről nem szabad elfeledkezni: Ha neked gazdagabb, biztosabb, kiegyensúlyozottabb, tágabb lett az életed a hitednek köszönhetően, nem gondolod önzésnek, hogy megtartod magadnak a jót, és megfosztod tőle sokszor a szeretteidet is, nemhogy az ezeridegent? Mi több: mi nemcsak néhány földi évet akarunk…
„A zene az kell, hogy ne vesszünk el, hogy mégse adjuk fel!” (Valahol Európában) Amikor elképzelem a mennyországot, olyan helynek gondolom, ahol csodaszép harmóniák zsonganak megállás nélkül. Egy végtelenített verziója annak a pillanatnak, amikor meghallasz egy zeneszámot, és megáll az idő, eltűnik a tér, te magad is feloldódsz: részévé válsz egy olyan gyönyörűségnek, aminek létezéséről korábban fogalmad sem volt. Akiknek a lelke zenéből van összegyúrva, azok számára a harmóniák különleges jelentéseket hordoznak. Ugyanakkor nem véletlenül mondja a dalszerző, hogy „akinek nótája nincsen, annak szíve sincs”. A zene hatással tud lenni ránk anélkül is, hogy különösebb szakértői lennénk. Felkavar és megnyugtat.…
Az Ószövetségben százegy példát találunk arra, hogy Isten népének mennyire el kellett különítenie magát az idegen népektől. Keresztyén emberként is mindig kérdés, hogy hogyan viszonyuljunk azokhoz, akik nem tartoznak közénk. Szóba se álljunk velük? Vagy öleljünk magunkhoz mindenkit? Melyik az Isten szíve szerinti út? Istennek tetszett, hogy millióegy színt, alakzatot, életformát hozott létre. Minden teremtménye más és más, de mind mestermű, a maga módján tökéletes, okkal olyan, amilyen. Mielőtt még bármiféle ítélet megfogalmazódna benned a másikkal szemben, vedd a fáradtságot, és csodálkozz rá Isten tervezésére, kreativitására! Bármennyire torz a világ, a teremtés csodája mindannyiunkban fellelhető. Az egész életünk egy fejlődés:…
Krisztus felfoghatatlan áldozatának és örömteli feltámadásának története a mi személyes ügyünk, mindannyian érintettek vagyunk a húsvéti történésekben. Persze, mindannyian kicsit másképp. Ezen az ünnepi napon néhány szerzőnk arra vállalkozott, hogy pár mondatban megosztja velünk, számára személyesen mit is jelent mindaz, ami az első húsvétkor történt: „Isten nem csak úgy elengedte a gonoszságunkat, az önzőségeinket és minden rosszat bennünk. Nem az van, hogy egyszerűen csak oldalra nézett, és megbocsátott, sőt megbocsát mindent már előre. És még ha nem is értem száz százalékban, hogy miért nem ez van, hogy miért volt szükség véresáldozatra a bűnbocsánathoz, húsvét engem erre emlékeztet. Hogy nem ingyen…
„Mózes ekkor összehívta Izráel összes véneit, és ezt mondta nekik: Menjetek, vegyetek magatoknak juhokat nemzetségenként, és vágjátok le a páskát. Vegyetek egy köteg izsópot, mártsátok az edényben levő vérbe, majd kenjetek az edényben levő vérből a szemöldökfára és a két ajtófélfára. Senki se menjen ki közületek reggelig a háza ajtaján. Amikor átvonul az Úr, hogy megverje Egyiptomot, és meglátja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélfán, akkor kihagyja az Úr azt az ajtót, és nem engedi, hogy bemenjen a pusztító a ti házaitokba, és megverjen titeket is.Tartsátok meg ezt az utasítást. Örökre szóló rendelkezés ez nektek és fiaitoknak. Amikor…
Amikor az ember lemond értékeinek, pénzének, életének egy részéről, olyankor egy kicsit mindig meghal önmagának. Ehhez nem feltétlenül szükséges keresztyénnek lenni, elég a jól felfogott üzleti érdek: ha nincs áldozat, nincs nyereség. Persze lelki szempontból másképp igaz ez. Szükségtelen az áldozat, ha az a cél, hogy lekenyerezzük vagy manipuláljuk Istent velük. Az emberi erőfeszítés más területeken sikeres tud lenni, a lelki csatákban viszont kevésnek bizonyul. Az ottani nyereségeink nem a miáltalunk hozott áldozatokból származnak. Kegyelemből van üdvösségünk, a hit által, és ez nem tőlünk van: Isten ajándéka (Ef 2,8). Egyedül kegyelemből. Egyedül a hit által. Egyedül Krisztus érdeméért. Ugyanakkor vannak…
Szalézi Szent Ferencnek van egy gondolata, ami nagyon sokszor eszembe jut: „Ha a szíved kószál és szenved, vidd vissza óvatosan a helyére, és helyezd gyengéden a te Istened jelenlétébe. És ha soha semmi mást nem csináltál egész életedben, csak a szívedet hoztad vissza, s helyezted ismét Isten jelenlétébe – bár az újra meg újra elszaladt, miután visszahoztad, – akkor már nem éltél hiába, akkor az életed beteljesedett.” Teljesen át tudom érezni ezt a helyzetet, de szerintem te is. A szív egy kósza jószág. Sodorja az élet, elragadják indulatok, beleszorul a múltba, vagy épp sóvárogva lesi a jövőt. Sokszor pontosan csak…