Szerző

Olasz Tímea

Szerző

Hivatásom: segítőtárs. Munkámat tekintve fiataloknak mutatok utat a világban, illetve hitoktatóknak segítek gyermeknyelvre fordítani a Bibliát. Ha gitárt adsz a kezembe, Isten trónjához segítem a szívedet. Kereshetsz, ha játékra van szükséged, ha nincs kivel teáznod, vagy ha hangosan szeretnél gondolkozni… Itt és most az a célom, hogy elindítsak pár gondolatfonalat, amit tovább lehet gombolyítani. Élj a lehetőséggel, és oszd meg velem, mire jutottál! Kíváncsi vagyok rád.

Az emberi logika úgy tartja: ha egy problémának több megoldása van, az a jobb, amelyik leghamarabb vagy a legegyszerűbben vezet eredményhez. Ez az egyik oka annak, hogy nem értjük Isten útjait. Neki semmibe se kerülne egy csettintéssel eltüntetni a bajokat. Hiszen végül úgyis megold mindent. Őt azonban nem a feladat érdekli elsősorban, hanem a kapcsolódások. Vele, egymással, önmagunkkal. Fehér Beatrix is egyike azoknak, akihez sok kapcsolaton keresztül jutott el a szabadulás: „Két évvel ezelőtt nagyon lebetegedtem. Két hétig feküdtem otthon lázasan, nagy fájdalmak között, az utolsó napokban már járni sem bírtam. Csak a körzeti orvoshoz mentem el, ő a gyomromra…

Lemúél masszái király édesanyjától megtanulta, mekkora érték az, amikor valakiből erő és méltóság árad és nevetve tud a holnap elé nézni (lásd Péld 31,25). Vészterhes időkben azonban, amikor minden csapból ijesztő hírek és riogatás folyik, keresztyén emberként is nagy kísértés elkeseredni vagy pánikba esni. Kovács Kinga arra biztat ma minket, hogy minden helyzetben imádkozni kell, mert mielőtt elmondanánk az imát, Ő már meg is adja azt, amit hittel kérünk: „15 éves lehettem, amikor az egyik családtagom – aki nagyon közel áll hozzám – megbetegedett. Kiderült, hogy agydaganata van. Nem akartam elhinni, szinte felfoghatatlan volt ez számomra. Egyik napról a másikra…

Szeretek Istennel beszélni. Ő mindig meghallgat, megért, együtt érez velem. Az igazán nagy pillanatok azonban olyankor születnek, amikor Isten beszélgetni kezd velem. Nemcsak áttételesen, közvetve, mindenféle történéseken keresztül, hanem egyértelműen és félreérthetetlenül. A mennyei vezetésről, gondviselésről Rodak Kinga is tud mesélni: „Emlékszem, ott hajtogattam kis panellakásunkban a gyerekruhákat. Imádkoztam félhangosan, mert az akkori legkisebbünk éppen az igazak álmát aludta. Kérdeztem, akadékoskodtam, soroltam az érveimet. Mondtam Istennek, hogy mit hogyan kellene, és nem úgy van. Járkáltam fel és alá a csöpp nappaliban. Kint már tavaszodott, és ebből kifolyólag elég hamar végeztem a sok ruhával. Míg vártam, hogy a számítógépen betöltsön a…

Előfordult már veled, hogy felsóhajtottál valamiért, aztán valaki egy váratlan pillanatban meglepett vele? Nem is az a legnagyobb öröm, hogy megkaptad, hanem hogy odafigyeltek rád, emlékeztek a szavaidra. Balog Eszter gyermekként tette Isten kezébe az életét. Aztán, évekkel később csodálatos jelét kapta annak, hogy Isten mennyire komolyan vette őt és az elhatározását. „Egy gyerektábor végén, amikor felkínálták a bizonyságtétel lehetőségét, megkérdeztem az egyik nevelőt: »én is felállhatok és beszélhetek a többieknek?«. Ő azt válaszolta, hogy ha már befogadtam az Úr Jézust a szívembe, akkor igen, elmondhatom mindenkinek. Kicsi koromtól istenfélelemre neveltek, de ez a válasz rádöbbentett, hogy nem vagyok több,…

Van, hogy még szádon sincs a szó, és már meg is érkezett a válasz. És örülsz, hogy mennyire nagyon szeret az Úr. Máskor meg úgy látja jónak az Örökkévaló, hogy több fázison át menjen végbe a szabadítás. Ilyenkor már nem szeret annyira nagyon? Vagy türelmet, hitet, bizalmat próbál? A legmegfelelőbb körülményeket készíti elő a cselekvéshez? Azt akarja, hogy a lehető legnagyobb visszhangot keltse a történet?Esetleg porszem került a gépezetbe? Nem tudom. Az biztos, hogy Isten nem végez félmunkát. Amit megígér, azt be is váltja. Amit elkezd, azt véghez is viszi. Előbb vagy utóbb… Kibírja a közöttetek levő kapcsolat, ha nem egy…

Boldog leszek ha… …ha megszerzem a diplomámat; ha megtalálom életem párját; ha összejön a baba; ha sikerül megvenni vagy épp eladni, amit szeretnék; ha elmúlnak az egészségügyi panaszok; ha megfelelő lesz a keresetem; ha megbecsülik a munkámat… Boldog leszek ha… Van egy ének, amely nagyon sokszor bátorított, amikor elcsüggedtem, elfáradtam, és könyörögve kértem Istentől, hogy könnyítsen vagy színesítsen végre az életemen. Ahányszor csak hallom ezeket a sorokat, arra vezetnek, hogy a csodákat ne a távoli jövőből várjam, ne más körülmények közé vágyakozzam, hanem nézzek szét magam körül. https://www.youtube.com/watch?v=QL5vP2L-2Z4 Megkértem az ének társszerzőjét, Hellinger Andrást, mondja el nekünk, hogyan vezette el…

 „Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének. Illés ugyanolyan ember volt, mint mi, és amikor buzgón imádkozott azért, hogy ne legyen eső, nem is volt eső a földön három évig és hat hónapig.” (Jak 5,16-17) Belegondoltál már valaha abba, hogy ugyanaz az Isten hallgatja az imáinkat, aki kettéválasztotta a tengert, megállította a napot, vizet fakasztott a kősziklából, királyokat mozgatott ide és oda, jóakaróvá változtatta az ellenséget? Mi több, Ő az, aki feltámasztotta Jézust a halálból. Nem tudunk olyan helyzetbe kerülni, amire Neki ne lenne jó megoldása. Istenre várni idegtépő dolog, ha Ő nem akkor és nem úgy válaszol, amikor…

Sok-sok évvel ezelőtt épp egy nehéz korszakon mentem keresztül. Foggal-körömmel kapaszkodtam az élet apró örömeibe, de egyre csak azt éreztem, hogy én soha nem leszek boldog. Aztán a kezembe került pár képeslap, igés kártya, rajz, színes kép. Miközben a rajtuk lévő üzeneteket olvasgattam, azon kaptam magam, hogy már nem is érzem annyira reménytelennek a helyzetemet. Összegyűjtöttem őket egy mappába, amit úgy neveztem el: „Búfelejtő”. Aztán, mikor újra elkapott a boldogtalanság, elég volt csak átlapozni a vaskos iratköteget: mire a végére értem, csordultig volt a szívem.

Szilveszterhez közeledve sorra néztem néhány interneten fellelhető évtervezőt. Nem vagyok az a fajta, aki órákat tölt el azzal, hogy számot vessen a múlttal, majd előre megtervezze a következő évet. Átlapozni viszont nagyon szeretem ezeket a tervezőket, mert mindig megtalálom bennük azokat a kérdéseket, amik segítenek belőni az útirányokat. Érdemes néha megállni, végiggondolni, hogy mi működött eddig, és mi az, ami sántít, ami újratervezésre szorul. Különválasztani azokat a körülményeket, amikre nincsen befolyásunk, és azokat, amiket kisebb-nagyobb harcok árán meg lehetne változtatni. Elhatározni, hogy a következő időszakban mire teszünk nagyobb hangsúlyt. Mert hát: „Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe…

„Amikor bemégy arra a földre, amelyet neked ad örökségül Istened, az Úr, birtokba veszed és letelepszel rajta…” (5Móz 26,1) Gyorsan peregnek az adventi napok, egyik gyertya gyullad a másik után, valahogy mégis egyre megfoghatatlanabbnak tűnik az út vége. Azt sem tudom, hová is kellene megérkeznem. A szerető családi légkörbe? Az ajándékozás és a megajándékozottság örömébe? A sok finomság és villogó gyönyörűség közé? A határidők nyomásától és rohangálástól mentes nyugalomba? Bárhová vezet is az utam, Uram, Te ott leszel, és ez elég biztosíték nekem. Te tartod kezedben sorsomat, Te ismersz a legjobban, Te tudod igazán, hogy mitől leszek boldog. Nem kérdés,…