„Amikor bemégy arra a földre, amelyet neked ad örökségül Istened, az Úr, birtokba veszed és letelepszel rajta…” (5Móz 26,1)

Gyorsan peregnek az adventi napok, egyik gyertya gyullad a másik után, valahogy mégis egyre megfoghatatlanabbnak tűnik az út vége. Azt sem tudom, hová is kellene megérkeznem. A szerető családi légkörbe? Az ajándékozás és a megajándékozottság örömébe? A sok finomság és villogó gyönyörűség közé? A határidők nyomásától és rohangálástól mentes nyugalomba?

Bárhová vezet is az utam, Uram, Te ott leszel, és ez elég biztosíték nekem. Te tartod kezedben sorsomat, Te ismersz a legjobban, Te tudod igazán, hogy mitől leszek boldog. Nem kérdés, hogy be fogsz vinni a tejjel és mézzel folyó Kánaánba. Nem kétséges, hogy nagyon fog tetszeni nekem.  Legalábbis Neked nem, hiszen Te már a következő fejezeteket írod.

Nyisd meg az én szemeimet is, Atyám, hadd lássak úgy, mint Te!

Olasz Tímea

← Vissza a naptárba

 „Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem.” (Zsolt 32,8)

Van valaki, aki jobban tudná nálam, hogy mi a jó nekem?

Igen, van. Ő, a Teremtő és Alkotó, aki pontosan tudja, milyen keretek között vagyok biztonságban, hogyan működöm a legoptimálisabban, mi tesz igazán boldoggá és teljessé. Rajtam tartja a szemét, s ha rossz felé indulok, elém áll, irányba állít.

Néha értem, miért jobb az a másik út, valamikor csak elhiszem.

Vagy duzzogva beletörődöm, hogy megint saját életre kelt a navigációm.

Atyám, köszönöm, hogy szünet nélkül jelen vagy az életemben, és Benned enyém lehet minden, ami egésszé tesz. Kérlek, formálj engem is olyan testvérré, aki Tőled kapott szeretettel és bölcsességgel tud az eltévedteknek irányt mutatni feléd. Jézus drága nevében kérlek, készíts ma lehetőséget, hogy áldott pásztorkutyád lehessek egy eltévedt báránykád számára. Ámen.

Olasz Tímea

← Vissza a naptárba

„Áldom az Urat, mert tanácsot ad nekem, még éjszaka is figyelmeztet bensőm.” (Zsolt 16,7)

Isten eszköztára végtelen és változatos. Van, hogy egy bibliai szövegen, egy bölcs emberen, egy ismerős helyzeten keresztül szólít meg. És igen, van, hogy jön egy félrerakhatatlan, kikerülhetetlen érzés és egyszerűen csak tudom, mi a helyes. Akkor is, ha szembemegy minden logikával, ha senki nem érti, még talán én sem. És megtörténik, hogy a zsigerből meghozott döntésem olyan bajt előz meg, amiről abban a pillanatban még nem tudhattam. Vagy egy álmatlan éjszakán elmondott ima, egy udvariasságból feltett kérdés, egy ártatlan gesztus, egy nem tervezett utazás önálló életre kel, és megváltoztat emberi sorsokat.

Mi lenne, ha ma megengednénk, hogy Isten Lelke csak úgy, zsigerből vezessen? Ha spontán ajándékosztók lennénk, nem mikuláslistákat pipálgatva, hanem ösztönösen ráérezve, hogy a másiknak épp mire van szüksége?

Olasz Tímea

← Vissza a naptárba

„Ad majd az Úr ennetek este húst, reggel pedig kenyeret jóllakásig…” (2Móz 16,8)

Isten nem végez félmunkát. Ha ad, a teljességre törekszik. Továbbmegy az épp, hogy szükségesnél. Nem csupán az a célja, hogy abbahagyjuk a méltatlankodást. Meg akar elégíteni. Be akar tölteni.  Sosem cselekszik ugyanúgy, de mindig megkapjuk azt, ami adott pillanatban a leginkább az Ő dicsőségét hirdeti.

Akkor meg miért sopánkodom és aggodalmaskodom a holnapom felől? Miért nem merem odaadni a feleslegemet a szükségben lévő társamnak? Este nem lesz hús az asztalon? Reggel nem lesz kenyerem?

Lesz. Jóllakásig lesz. Ő ezt ígérte, és én hiszek neki.

Vajon lehetek ma én a szél, ami a fürjet vagy a mannát szállítja a szükségben lévőnek? Mutasd meg, Atyám, kit lakathatok jól a Te túláradó jóságodból!

Olasz Tímea

← Vissza a naptárba