„De az Úr Józseffel volt, hűséges maradt hozzá és kedvessé tette…” (1Móz 39,21) A minap József történetét olvastam. Sokadszor. Ismerjük jól: egy fiatal elkényeztetett fiú története, akit testvérei eladtak rabszolgának, de csodálatos módon végül az egyiptomi fáraó első emberévé lép elő. Az álmokat látó fiú az akkori világ egyik legfőbb méltósága. Megment egy országot, egy (illetve több) népet. Igazán népszerű alak. A társadalom hasznos tagja, Isten áldott eszköze. Forgatva magunkban ezt a történetet talán megszületik bennünk a vágy: jó lenne ilyennek lenni… Jó lenne, de hogyan? Mi szükséges ahhoz, hogy előre lássunk bizonyos dolgokat, ahogy József azt a hét bő…