Szerző

Domonyi Erik

Szerző

Néhány évvel ezelőtt a vizsgaidőszak ideje alatt történt, hogy egy késő esti beszélgetés során egy kedves barátommal azon elmélkedtünk, hogy az emberek, miért teszik azt, amit, és miért úgy, ahogyan. Persze a legtöbb kérdésre sablonszerűen ráhúztuk a következő választ (és annak különböző megfogalmazásait): hát a Sátán ösztönzése miatt. A beszélgetés azonban egyszer csak nem várt fordulatot vett – egy sajátos pillanatban, olyan mondat hagyta el egyikünk száját, ami mindkettőnket meglepett: „Jólvanmár’, ne kenjünk mindent szegény Sátánra.” Ezután egy perc néma csend következett, amiben csak egy nagyon messze lévő tücsök ciripelését lehetett hallani. Cirip, cirip.

Gondolom mindenkinek hever valahol a lakásban egy-egy még a gyerekkorából megmaradt játék. Lenne egy kérdésem: hány olyan van, ami már nem tud heverni, mert nem maradt meg? Nyugi, nem kell megszámolni (nem is lehetne) erre a kérdésre valószínűleg ez a legáltalánosabb válasz: sokkal több, mint amennyit össze-vissza fel lehet még fedezni. Kevés játék maradt meg abból a halomból, amivel a gyermekévek alatt játszottál. De mi is ennek az oka? Gyors válaszként talán azt mondod: hát, tönkrement. A helyzet viszont az, hogy a játékok maguktól nem mennek tönkre. Ha nem piszkálják őket, maximum beporosodnak, de nem kopnak, repednek, szakadnak vagy törnek.…

Nem olyan régen elém került ismét Edgar Allan Poe-tól a kedvenc versem: a Holló. Ismerjük jól magát a madarat, amely fekete kabátot hord, rockénekesszerű hangja van, a baljós előjel ő maga és ritka belőle a fehér színű. Poe versében a holló sokak számára a halált szimbolizálja, de számomra sokkal inkább a reménytelenséget és a valóságot az ismétlődő „Nevermore” (soha már/soha sem) kijelentése kapcsán. A főhőst, magát az írót, ki elvesztette szívszerelmét Lenóra-t, egy bús borongós éjféltájon, szendergéséből, kopogtatás ébreszti fel. A főhős miután ajtót nyitott és senkit nem talált kívül, rég elhunyt kedvesét kezdi szólongatni, bár válasz hiába vár, az…

Jézus Szentlélekkel telve visszatért a Jordántól, és a Lélek indítására a pusztában tartózkodott negyven napon át, miközben kísértette az ördög. Nem evett semmit azokban a napokban, de azok elmúltával megéhezett.Az ördög pedig így szólt hozzá: Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré.Jézus így válaszolt neki: Meg van írva, hogy „nem csak kenyérrel él az ember”. Ezután felvitte őt az ördög, megmutatta neki a földkerekség minden országát egy szempillantás alatt, és ezt mondta neki: Neked adom mindezt a hatalmat és dicsőséget, mert nekem adatott, és annak adom, akinek akarom. Ha tehát leborulsz előttem, tied lesz mindez. Jézus így válaszolt neki: Meg van…

 „Mert így szól az én Uram, az Úr, Izráel Szentje: A megtérés és a higgadtság segítene rajtatok…” (Ézsaiás 30,15∕a) Életünk gondokkal terhelt. Ez egy olyan tény, ami alól senki nem tudja kivonni magát, és mindenkit érint. Mindenki a saját maga életében megéli a saját maga nehézségeit, és mindig az adott szituáció az, ami a legnehezebbnek tűnik. Például ha iskolás fiatalokról van szó, akkor előjön a kinézés története. Ez sokaknak nagy gondot jelent, mert ami ezáltal történik, az nagyban meghatározza jellemének fejlődését. De mi is az alapja annak, hogy valakit kinéznek? A származása, a bőrszíne, családi háttere, ruházata, hogy busszal jár…

„Salamon király sok idegen asszony szeretett a fáraó leányán kívül, móábitákat, ammóniakat, edómiakat, szidóniakat és hettitákat, olyan népekből valókat, amelyekről ezt mondta az Úr Izráel fiainak: Ne keveredjetek közéjük, és ők se keveredjenek közétek, mert az ő isteneikhez hajlítják szíveteket! Ezekhez ragaszkodott Salamon szerelemmel.” 1Királyok 11,1–2.

„Három hónapig volt az ÚR ládája a gáti Óbéd-Edóm házában, és megáldotta az ÚR Óbéd-Edómot és egész háza népét. De jelentették Dávid királynak, hogy megáldotta az ÚR Óbéd-Edóm háza népét és mindenét az Isten ládájáért. Elment Dávid, és örvendezve vitte az Isten ládáját Óbéd-Edóm házából Dávid városába. Amikor hat lépést tettek azok, akik az ÚR ládáját vitték, ő egy bikát és egy hízott borjút áldozott. Dávid teljes erővel táncolt az ÚR színe előtt, és gyolcs éfódot kötött magára Dávid. Így vitte el Dávid és Izráel egész háza az ÚR ládáját örömrivalgással és kürtzengéssel.” (2Sámuel 6, 11–15) Nem olyan régen, egy…

Nem futhat el a gyors, a vitéz sem menekülhet meg. Jeremiás 46,6a Ez volt az az ige, amelyet az Úr Jeremiás szívére helyezett Egyiptom ellen. Szól az üzenet: nincs menekvés. Bizony oka van annak, hogy nem futhat el a gyors, és a vitéz sem menekülhet meg. Oka van, ahogyan minden ítéletnek, mégpedig a nem Isten szerint való élet, az Isten ellen való élet. Nagyon nehezen tudjuk elfogadni azt, hogy Isten képes megbüntetni az engedetlenséget. Sokan hisszük, hogy Isten kegyelmes. Annyira kegyelmes, hogy minden bűnösön megkönyörül. Hisszük azt is, hogy szeretetteljes, hiszen minden bűn ellenére feltétel nélkül szeret. Hisszük azt is,…

„Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit parancsolok! Ne félj tőlük, mert én veled leszek, és megmentelek! – Így szólt az Úr.” (Jeremiás 1, 7b-8) Szokták mondani: Jó kifogás, sose rossz. És milyen érdekes, hogy kifogások mindig vannak. Nincs kész a házi feladat? Jön a válasz: Hát én megcsináltam, de a húgom tönkretette. Vagy ha késésben vagyunk: Ööö izé, kilyukadt a vonat kereke, sokat kellet várni. Miért nem hívtál fel? Akartalak, de lemerült a telefonom. Vannak olyan napok is, amikor nem vagyunk kreatív hangulatunkban, olyankor csak ennyit szoktunk mondani. Óh hagyjál, ma nincs kedvem,…