Címke

félelem

Browsing

„Megparancsoltam neked, hogy légy ERŐS és BÁTOR. Ne félj és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz!”  (Józsué 1,9) Első éves teológus voltam, amikor ez az ige úgy igazán megérintett. Új város, új emberek, új órarend, új tanulási szokások… szóval új, új, új…

Talán nem túlzok, ha azt állítom, hogy mindannyiunk életében akadnak dolgok, amelyeket szeretünk halogatni. Gyakran ezen dolgok szimpla kötelezettségek, amiket egyszerűen csak meg kell csinálnunk… Azonban saját példámból kiindulva állítom, hogy hajlamosak vagyunk a jó dolgokat is halogatni. Jó dolgok alatt azokat értem, amelyeket egyébként szeretünk is csinálni,…

Gondolatok a „Beszélj!” (Speak!) c. amerikai filmdráma (2004) nyomán Laurie Halse Anderson: Speak! című regénye alapján készült az azonos című film 2004-ben, ahol a főszereplő az Alkonyatból jól ismert Kristen Stewart alakítja, bár itt még sokkal fiatalabb, mint amilyennek legtöbben ismeritek. A lassan 15 éves film ma is…

„Igen rettenetes az Isten a szentek gyűlésében, és félelmetes mindazok között, akik körülötte vannak.” (Zsolt 88, 8) Valahogy ezt a kemény Istent sosem tudtam sehova se rakni. Miért félelmetes? Értem én, hogy amikor az ember a szenttel találkozik, összeroskad önmaga semmisség-érzésétől. Teremtő és teremtmény viszonyában nem is lehet…

„Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” (Máté 14, 27/b) A félelemmel mi sok időt töltünk egymással. Néha ravasz suttogóként szegődik mellém, és addig duruzsol a fülembe, míg el nem hiszem, hogy valóban alkalmatlan vagyok. Máskor kreált aggodalmakkal tölt meg, tehetetlen pánikot ébreszt bennem. Vagy épp tombolva, mint egy gyenge…

Az utóbbi hét során Kárpátalján több felfoghatatlan tragédia történt hirtelen. Valójában naponta történnek szörnyűségek, de amikor mindez elérhető távolságba kerül, akkor vesszük észre, hogy valakinek a halála hány embernek okozhat „előhalált”, valami feldolgozhatatlannak tűnő belső megsemmisülést. Néhány sorral semmit sem tehetek jobbá. Mint mindenki, én is tehetetlennek érzem…

Vannak napsütéses napok, amikor nemcsak az ablakokon, de a lelkünkön is öröm széthúzni a függönyt reggelenként. De vannak hosszabb esős időszakok, amikor elzárkózunk a külvilágtól. Menekülni nem csak mások elől lehet. Van az a kifakult állapota a léleknek, amikor önmagad elől is menekülsz. Én is így voltam ezzel…

Ne félj, csak higgy! Hányszor hallottam már ezt a mondatot, hányan hányféle módon próbáltak ezzel megnyugtatni, amikor félelemmel, aggódással voltam tele. Hányszor nyögtem ki én is, mikor mondani kellett valamit, de szó nem volt rá. Betanultam. Betanultuk. S szép lassan az egykor erőt sugárzó néhány szó, egy semmitmondó…

„Te vagy az én erőm, rólad zeng énekem. Erős váram az Isten, az én hűséges Istenem!” (Zsolt 59, 18) Kedves TeSó! Volt már olyan, hogy nagyon elveszettnek és magányosnak érezted magad? Volt olyan, amikor úgy érezted, mintha minden teher egyszerre zúdulna rád, és azt sem érted, honnan jön ilyen…

„Talán eltűnök hirtelen, mint az erdőben a vadnyom. Elpazaroltam mindenem, amiről számot kéne adnom.” Szoktak poénkodni azzal, hogy én azok közé az elvetemültek közé tartozom, akik fejből tudnak idézni József Attilát szinte minden élethelyzetben. Most már tudok örülni ennek – akkor, amikor azt a kevés József Attila-verset megtanultam,…