„Boldog mindenki, aki az Urat féli, és az ő útjain jár.” (Zsolt 128,1) Minden ember életének van alapvetően egy fő kérdése, ami igazán az értékmérője annak, hogy mit hagyunk magunk után, és egyfelől biztosíték is, hogy mi lesz velünk életünk elmúltával. Ez a kérdés így hangzik: mivel telik az életünk? Tékozlom az életemet vagy valami mással, valami értékesebbel töltöm meg? Különösen korunkban nagy a kísértés, hogy az előbbi felé billenjen el a mérleg nyelve, mert az ember abban a tudatban éli az életét, hogy a boldogságot csak azokon az utakon lelhetjük meg. Az Ige azonban egy egészen más utat kínál…