Szerző

Homoki Gyula

Szerző

Gyula vagyok. 26 és a halál között. Indiana Jones-féle régész akartam lenni, végül lelkész lett belőlem. Jelenleg Sárospatakon vagyok fellelhető, a helyi teológián tanítok – legalábbis próbálkozom. Ha épp nem itt, akkor valamelyik fantasy-világban kapcsolom ki magam. Istennek már régen átadtam a szívem, azóta próbálom visszavenni, csak nem engedi. Amikor írok, magamból írok Róla, olykor rólam Belőle.

Az idősebb Pieter Bruegel 16. századi festményét, A betlehemi népszámlálást egész nap el lehetne nézegetni. A majd kétszáz alakot megjelenítő mestermű egy flamand falu egész seregét sorakoztatja fel előttünk. A korabeli disznóvágástól kezdve, a tüzelő összegyűjtésén át el egészen a gyerekek játékáig – ahogy mondani szoktuk – minden…

C. S. Lewis kedves történetében, Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrényben (a Narnia krónikái második részében) az elbűvölőnek tűnő hófödte téli táj nem valamiféle kellemes díszletként jelenik meg, hanem egy gonosz boszorkány zsarnoki uralmának a kifejeződése. A soha véget nem érő fehérség megbénítja az örök tavaszra teremtett…

A karácsonyi jelenet első művészi ábrázolásai a halál valóságába visznek bennünket. Nem bögrékre és olcsó, eldobható abroszokra festették fel a korai keresztyének Szűz Máriát és a kisdedet vagy a jászolban állatokkal és emberekkel körülvett újszülöttet, hanem katakombák falaira és utolsó nyughelyeikre. A legkorábbi ábrázolás a karonülő Jézusról a…

„Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának.” (Mk 13,2) Mintha egy könnyed kis délutáni városnézés képe jelenne meg előttünk. Jézus és a tanítványok békésen sétálgatnak a templom körül, s ezek a drága lelkek megroppannak az épület grandiózus látványa alatt, szinte kibukik…

A pünkösd egyik nagy titka éppen a befejezetlenségében van. Igen, egyszer egy napon, ahogyan régen megígérte, Isten kitöltötte a Lelkét e világra. Péter, tüzes nyelvek, szélzúgás, megtérők, ésatöbbi. Mégis, az ehhez hasonló nagy történeteket olvasva némi féltékenység vesz erőt a mindenkori hívő emberen, mert hát valljuk be őszintén,…

Talán joggal várhatnánk el, hogy egy valamire való történet miután elérte csúcspontját, a boldog tanulság levonása felé vezesse az embert. A tetőpont után, ami előtt minden mozzanat meg esemény olyan mérhetetlenül zavarba ejtő és homályos, minden kerüljön a helyére, a kirakós apró részei nyerjék el értelmüket a nagy…

A halál valósága vert fel álmomból. Minden olyan igazinak tűnt. A szeretett végső elköltözése. A könnyek. A jajgató gyásznép. A tehetetlenség lomha érzése, amely az ember minden porcikáját megköti fáradtsággal. A komor református zsoltárok mélabús lüktetése. A pap és a néhány körülötte álló kedélyes kis beszélgetése, amely a…

A hetvenes éveiben járó bácsi nagy és kifejező gesztusok közepette érkezett az istentiszteletre. Köszöntöttem, kérdeztem, mire fel ez a nagy hevesség. Mondta, hogy a barátjának éppen azt magyarázta, hogy a híradóban arról beszéltek, Európában a keresztyénség 2050-re meg fog szűnni. Oldani akartam a feszültségét, és félig-meddig viccesen azt…

Sose tanultam meg úszni. Ennek okán pedig a víz számomra nem igazán az a közeg, amiben önfeledten otthon érzem magam. Olykor előfordult, hogy kenuba vagy hajóba kényszerítettek, s miközben mindenki élvezte a vízitúra izgalmait, az én fejemben ezer és egy módon képzeltem el a halál beköszöntét: a csónakot…

Az Isten jelenléte ebben a világban korántsem magától értetődő igazság. A látásunk, hallásunk, tapintásunk, belső életünk megannyi kavargása mind istennélküliségről akar meggyőzni bennünket. Rángatnak a képek, cibálnak a hangok, a durván odalökött szavak, a nyomorúságokat testközeliségből mutató híradások. Isten jelenléte és tapasztalása ritkán tűnik minden kétséget kívül rekesztő…