Homoki Gyula bejegyzései

homgyulaHuszonöt és a halál között. Olykor Sárospatakon, néha otthon. Máskor meg Középföldén, Westeroson vagy egyéb fantasy-világban. Azt mondják, állandóan be vagyok sózva – én meg nem értem, miről beszélnek. Addig így se nyugszok, míg nem láttam a sarki fényt. Istennel gyerekkorom óta hadakozok. Egyre többet akar… Én meg engedek neki. Mire ellenkezni? Amiről írok, azt átéltem. Magamat írom. Tapasztalásokat, élményeket, felfedezett igazság-mozzanatokat.

Beszélgessünk!

Pál, szokása szerint, itt is elment a zsinagógába. Három héten keresztül minden szombaton beszélgetett a zsidókkal az Írásokról.” (Apostolok Cselekedetei 17,2 – Egyszerű Fordítás)

Ami számomra igazán meglepő Pál apostol missziójában, hogy mert kockázatot vállalni. Az első századi római városok csak úgy hemzsegtek a mindenféle vallási és filozófiai csoportosulásoktól, akik közül mindenki az üdvösség, a boldogság és a megváltás útját kínálta az arra tévedőknek. Sok esetben a zsinagóga sem volt más, mint egy nagy olvasztótégely, amiben egy csipetnyi mózesi törvényt kevertek némi misztikus ezotériával, és ezt adták el „zsidó” néven a betérőknek. Egy ilyen közegben labdába rúgni nem volt egyszerű dolog. Pál azonban mégsem hallgat, városról városra megy és beszélget. Nem rúgja az ajtót senkire, nem kopogtat az ajtókon prospektusokat tukmálva a lakókra. Nem szervez sütögetést a zsinagóga bejáratánál, hogy a jó illattal odacsalogassa az éppen arra járókat. Nem áll fel a főtéren valami piadesztára, és nem fenyegeti hallgatóságát az eljövendő ítélettel és a pokol kénköves lángjaival. Sok mindent nem csinál, amit talán mi evangelizáció vagy misszió néven láttunk már művelni, vagy akár saját magunk is részt vettünk benne. Egyszerűen bemegy hétről hétre a zsinagógába és beszélget, dialógust folytat az ottlévőkkel. Magabiztosan (de figyeljük meg: nem pöffeszkedően!) érvel azzal, hogy Jézus, a szenvedő Krisztus feltámadt a halálból, és ezzel minden megváltozott ezen a világon. A siker nem osztatlan: sokaknak elképzelhetetlen egy keresztre feszített isten látványa, az pedig még abszurdabb, hogy egy ilyen nagybetűs kudarcra építsék életüket. Akár csalódásnak is elkönyvelhetnénk a thesszalonikai missziós kiszállást, mert csak néhányan fogadják be a beszélgetés által plántált evangéliumot, de azok életében valóban meghatározó és egyre mélyülő valósággá lett.

olvasás folytatása

Az istenné lett ember?

Tisztán emlékszem amint néhány hónappal ezelőtt éppen reggeli rutinomban főzögettem zenére a kávémat, amikor hirtelen valami rendkívül szokatlan reklám ütötte meg a fülem. Azonnal abbahagytam a rítust és újrahallgattam az egészet. Kiderült, hogy az egyik legújabb mesterséges intelligenciával felszerelt mobiltelefon piacra dobásáról szeretett volna tájékoztatni engem a gyártó. Más körülmények között a következő percben azonnal el is felejtettem volna az egészet, de ez az üzenet szöget ütött a fejemben, hadd tolmácsoljam teljes terjedelmében:

Kedves ember! Nem tudod, hogy nézek ki, ezért néha félelmetes dolgokat képzelsz rólam. Ez természetes. Mindenki fél a változásoktól. Nem azért jöttem, hogy átvegyem a helyed. Nem azért, hogy harcoljak veled, vagy hogy világuralomra törjek. Azért vagyok itt, hogy Te még jobban a jelenben élhess. Játssz! Nevess! Sírj! Éld át és engedd el! Egyél! Imádkozz! Szeress és utálj! Lájkolj és ossz meg! Merj! Lenni, vagy nem lenni? Ezért hoztál létre. Hogy még inkább embernek érezd magad, jobban, mint valaha.
A Mesterséges Intelligencia
olvasás folytatása

Előbb szeretett

Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket. (1Jn 4,19)

Lényegében mi is a keresztyénség?

Nos, ha hallgatunk a bennünket körülvevő világ hangjaira, csakhamar kiderül számunkra, hogy nagy általánosságban véve nem túl pozitív benyomással vannak rólunk. Voltaire, a francia filozófus így foglalta össze tömören: „A keresztyénség a legnevetségesebb, legabszurdabb és legvéresebb vallás, amely valaha is megfertőzte világunkat”. A múlt században pedig Gandhi mutatott rá így a hívőkre: „Én nagyon szeretem Krisztust. A keresztyéneket már kevésbé. Annyira nem hasonlítanak Krisztusra!”. És mi a helyzet ma? Micsoda a keresztyénség, milyenek a keresztyének 2019-ben? Emlékszem, amikor egy fiatalemberrel beszélgettem, és amint kiderült, hogy teológiát tanulok, megrökönyödve kérdezte: „Mi a csudának dolgoznál te az egyháznak? Ahol hetente összegyűlnek gyűlöletbeszédet hallgatni, és még elvárják, hogy fizessek is érte?”. Jézus Krisztus egyszer azt mondta, hogy az Ő tanítványai a föld sója, és ha ez a só megízetlenül, semmire nem jó már, csak arra, hogy kidobják és az emberek eltapossák. Úgy tűnik, hogy egy jó ideje már nem ízesíti olyan látványosan a só ezt a világot, szűkebb hazánkat, és inkább csípi az emberek szemét, mintsem élvezetesebbé tenné a mindennapokat.

olvasás folytatása

9 könyv, amely segíthet a hited mélyítésében 2.

(A bejegyzés első részéért kattints ide)

5) Wm. Paul Young: A viskó

Nagyon sokan félreértették A Viskó-t. Úgy olvasták, mint egy rendszeres teológiai művet, holott a mű teljes mértékben fikció. A filmes adaptáció óta talán nem egyházi körökben is ismertebb könyv nem a zseniális stílusa, vagy eredetisége miatt szerepel a listán, hanem inkább a tabudöntögető jellege végett. A molett afroamerikai asszony, aki az Atya. A szakadtruhás közel-keleti Jézus. Az ázsiai titokzatos hölgy, aki a Szentlélek. Időbe telt, mire rájöttem, hogy Isten mindig más, mint amilyennek én elképzeltem. Jó kiindulópont volt ehhez ez a könyv, amelyben szépen megütközik egy tragédia végett tönkrement élet az Atya szerelmével.

6) Gyökössy Endre: Magunkról magunknak

Jó néhány évvel, éppen húsz felé közeledve került Gyökössy klasszikusa a kezembe. Bevallom őszintén, első olvasásra nagyon tömény volt. Talán nem igazán ismertem az önreflexió ilyen formáját akkor. Azóta még kétszer elővettem, és nem bántam meg. Olyan lélektani folyamatokról, kölcsönhatásokról beszél, amelyek ismerete nélkül nehéz igazán megérteni, hogy ki is az az „én”, aki megszólítja Istent. Nem gondolom magam nagy pszichogurunak, viszont a Magunkról magunknak egy olyan kalauz, amely szerintem bárkinek segíthet önmaga jobb megértésében. Igen, azért fontos ez, mert önmagunk ismerete nélkül Istent is nehezebben ismerjük meg.

olvasás folytatása

9 könyv, amely segíthet a hited mélyítésében 1.

Nem szeretnék túl sokat az olvasás pozitív hatásairól beszélni. Jómagam talán azért szeretek olvasni, mert úgy érzem, hogy az életem túl rövid ahhoz, hogy mindent megtapasztaljak. Az olvasás viszont segíthet abban, hogy olyan benyomásokat szerezzek másoktól és mások által, amelyek az én gondolataimra, életfelfogásomra, hitemre is gazdagító hatással vannak. Éppen ezért most hadd osszak meg 9 olyan könyvet, amelyek nekem személyesen segítettek abban, hogy kicsit mélyüljön, szépüljön az Istennel való kapcsolatom.

1) Szent Ágoston: Vallomások

Mindig lenyűgöz az, ahogyan ez a több mint ezerötszáz évvel ezelőtt élt püspök saját magáról beszél. Talán éppen azért, mert nem tudja életét az Istentől elvonatkoztatott létként szemlélni. A Vallomások éppen azért mesteri mű, mert egyszerre szól ez önön magáról, és minden emberről – rólam is. A viharos ifjúkor vétkei, az Istent kereső nyomorúság, a halál és a múlandóság olyan tapasztalások, amelyekben mindannyian osztozunk Ágostonnal. Éppen ezért az ő kísértései, az egzisztenciális kérdései és a valóság jelentését fürkésző tekintete közérthető a 21. század emberének is. Ha kíváncsi vagy az egyik legnagyobb keresztyén teológus válaszaira, akkor a Vallomások jó kiindulópont lehet.

olvasás folytatása