„Mi, keresztyének mindenkit szeretünk, de van, akit tényleg.” Sokan hallottuk már ezt a rövidke mondatot, amit megmosolygunk, miközben nem tagadhatjuk annak hitelességét. Ha magunkba nézünk, be kell vallanunk, hogy a krisztusi szeretetből talán jelesre vizsgáznánk, ha annak csak elméleti része lenne. A gyakorlati részéből viszont időnként megbuknánk. Pedig egy keresztyén ember élete bőségesen termi a Lélek gyümölcseit (Gal 5,22–23): békében élünk, miközben a jóság, a szelídség, a mértékletesség beragyogja a mindennapjainkat – csak a szeretteinket ne kérdezze meg senki, azokat, akiket egyébként tényleg szeretünk… Milyen nehéz sokszor a legfontosabb missziós területünkön, a családunkban, a szoros környezetünkben „Krisztus jó illatát árasztani”…