Türkiz és sötétkék. Hozzá egy kis fehér és pici sárga. Jól kiolvasható rajta a felirat: Önkéntes. …alul pedig a nevem. Ez épp harmadik éve lóg a napraforgós kulcstartóm egyik faragott reteszén. Nagyon szeretem az emlékeket megfogható formában is elraktározni, őrizgetni. Mert elég, ha ránézek, kezembe veszem és pillanatok alatt éveket pörgetek át gondolataimban. Emlékezek. Már a sokadik. Hirtelen össze se tudom számolni hányadik is. Úgy emlékszem, csak az elsőn nem voltam. Félénk, bizonytalan tiniként tettem meg az első lépéseket a nagy tömegben. Aztán feladatot kaptam. Embereket mellém. Kincseket. Egy szolgálatot, amiben én lehettem a kicsi, a törékeny, a gyenge, Ő…