ünnep címkével jelölt bejegyzések

Jelenlévő

Nehéz a karácsonyban egyértelműséget látni. Telve van zavarral, homállyal, értetlenséggel. Mária: szűz és anya. József: az értelmetlen körülmények között értelmet kereső vőlegény. Megnémult Zakariás. Öregkorában szülő Erzsébet. Eltévedt bölcsek. Alvó pásztorok. Forrongó világ, tömött szálláshelyek, állatok leheletével melegedő Isten Fia. Gyermekgyilkosság. A politika undorító, mély bugyrait hűen képviselő Heródes. Csak tőszavakban az első karácsonyról.

Nehéz a karácsonyban egyértelműséget látni. Talán módfelett belebonyolódtunk saját életünk labirintusaiba. A körülmények alakulása, a hétköznapok tévútjai, az apró koporsószegek, amelyek velünk vagy általunk történnek saját vagy mások életében, túlzottan kivehetetlenné teszik létezésünk térképét. A nyomokat elvesztettük, nincsenek csillagok az égen. Jelzés és irány nélkül tesszük egyik lábunkat a másik után remélve, hogy az út vezet valahová, és nem egyszerűen csak a végső megsemmisülés mély völgyébe zuhanunk majd alá.

olvasás folytatása

Együtt. Istennel. – Ötéves a TeSó blog

Öt évvel ezelőtt indult el a TeSó blog. Öt éve a barátságos zöld logó mögött egy néha lelkes és néha bizony megfáradt, elfáradt önkéntes csapat csodálkozik rá időről időre arra a sok áldásra, kegyelemre, amit ebben a szolgálatban megtapasztalhattak. Mert bizony Isten áldásai nélkül a TeSó ma nem ünnepelné a születésnapját, sőt egyáltalán nem is létezne…

A mai írásunkban a szerzőgárda nagy része vall arról, hogy mit is jelent számára a blogban szolgálni, és keresztyénként önkénteskedni.


olvasás folytatása

14 tipp, hogyan űzd el az ünnep utáni lehangoltságot – ünnepeld a hétköznapokat!

Két ünnep között kúszik elő, általában a karácsonyfa alól, esetleg szilveszter után, a másnapi kicsit vagy erőteljesebben posztapokaliptikus buliromok közül támad lesből. Ha az elmúlt pár napban és akár most is üresnek érzed magad, lehangoltnak, kicsit passzívnak, csak az evéshez van kedved vagy még ahhoz sem igazán, s bár nem sok mindent csináltál, mégis fáradtság tör rád, akkor lehetséges, hogy utolért az ünnepek utáni depresszió.

(Szigorúan gyakorlatias bejegyzés következik.)

olvasás folytatása

“Ma még lehet”

Közelednek az ünnepi napok. Persze most még takarításra váró szobák, sütemény- és ételreceptek, lázas, gyors, fáradt készülődések választanak el tőle. Ma még távoli a holnapi nagypéntek fájdalma, s talán az is marad, ha a készülődés elcsúszik, s nem lesz időnk a kereszthalállal foglalatoskodni. Ahogy a feltámadás öröme is távoli és valószerűtlen – főként az elmúlt évek vendégeskedései és azok mámorai után. Készülünk az ünnepre, majd sikeresen belezuhanunk, és aztán próbálunk minél üdébben, frissebben, kijózanultan kászálódni ki belőle.

olvasás folytatása

A rejtélyes Lélek

TeSóPün

A pünkösddel egy kicsit bajban vagyunk. Általában tavasz végére esik, amikor vizsgáznak a diákok, amikor már sok a munka a földeken. Nem kap túl nagy hangsúlyt az ünneplése. Nem is kapcsolódnak hozzá olyan szép szokások, mint a fenyőfa és a kántálás a karácsonyhoz, vagy a tojások és a locsolózás húsvéthoz. De nem is ez a fő gond. Sokkal inkább az, hogy nem nagyon tudunk mit kezdeni a Szentlélekkel. Őt ünnepeljük pünkösdkor, az Ő kitöltetését. Ez a kitöltetés nem egy olyan szép kerek történet, mint mondjuk Jézus születése: kisbáránnyal, csacsival és jászolban fekvő gyermekkel. A Szentlélek kitöltetése különös, megmagyarázhatatlan, rejtélyes dolog. Még Lukács is birkózik vele az ApCsel 2-ben. Erre a küzdelemre utal a „szélrohamhoz hasonló zúgás” és a „valamilyen lángnyelvek” kifejezés. Különben pedig ki (vagy mi?!) a Szentlélek? Ugye milyen furcsa, hogy még a kérdést sem tudjuk jól feltenni? És miért ünnepeljük a kitöltetését, ha már korábban is itt volt és dolgozott a világunkban?

olvasás folytatása