Címke

advent

Címke

Azt hiszem, mindannyian egyetértünk abban, hogy csodálatos érzés megtapasztalni, amikor Isten szeretete cselekszik az életünkben. És ha nagyon őszinték vagyunk, akkor csendben azt is bevalljuk, hogy ez egyben félelemmel is tölt el bennünket. Hiszen ilyenkor (általában) szembesülünk a határainkkal, a körülményeink törékenységével, azzal, hogy valójában mennyi dologra nincs…

„Örök szövetséget kötök veletek, mert a Dávid iránti hűségem rendíthetetlen.” (Ézs 55,3) Van a Bibliának egy fogalma, ami felölei és leírja annak a szeretetnek a gazdagságát, amivel az Atya az elveszett ember felé fordul, adventkor is. Ez a fogalom a szövetség. Az Atya nem csupán egy néhány évre,…

Már megint itt hagyta a cipőjét az út közepén. Csak tudnám, miért is tartunk cipőspolcot, ha itt kell botorkálni a lábbelikben. Mi ez a sok sapka, kesztyű, semmit nem lehet a helyére tenni? Hányszor mondtam már el? A kávéscsésze persze a zongorán, mintha polc lenne. Miért nem lehet…

A karácsonyt megelőző négy hét, adventi időszak, várakozás. A szeretet ünnepére várakozunk – és emellett olyan sok minden mást is várunk. Felgyülemlik ilyenkor a feladatok sora, lázasan készülődünk, díszben úszik minden, de vajon az igazi szeretet jelen van-e bennünk ezekben a napokban? Be kell valljuk, az ember sokszor…

„Gondolt ránk megaláztatásunkban, mert örökké tart szeretete.” (Zsolt 136,23) A korszellem szereti azt sugalni, hogyha valamire szeretnénk vinni az életben, akkor próbáljunk meg minél magasabbra emelkedni, minél több embert megalázni, és ne engedjük azt, hogy mi magunk megalázottak legyünk. Ettől függetlenül mind tudnánk legalább egy olyan eseményt felsorolni…

“A Seregek Urának féltő szeretete viszi véghez ezt!” (Ézs 9,6b) Egyszer régen, valamikor, csak sötétség volt. De a Seregek Ura ott lebegett a sötétség felett. Egyszer régen, valamikor, az ember elbukott. De a Seregek Ura ígéretet adott a bukott embernek. Egyszer régen, valamikor, az emberek szeretetlenek, erőszakosak, bűnösek…

Olyan sokszor történik meg, hogy nem halljuk a másikat. Olyan sokszor megyünk el egymás mellett úgy, hogy nem is vagyunk kíváncsiak a körülöttünk lévőkre. Olyan sokszor élünk egymás mellett úgy, hogy nem halljuk, nem értjük meg egymást. Arra meg végképp kevés a példa, hogy tudnánk a sorok között…

„Krisztus szeretete szorongat minket” (2Kor 5,14a) Meggyőződésem, hogy Isten egyik alábecsült ajándéka az ölelés. Van, aki igyekszik elkerülni a helyzeteket, amikor neki kellene ölelnie vagy őt ölelnék meg mások, mégis van olyan élethelyzet, mikor természetes és szükséges kommunikációs forma szerettünk átkarolása. Mikor rendkívül nagy örömet vagy bánatot élünk…

„… szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adott Szentlélek által.” Róm 5,5b Életünk egyszerűsítése érdekében a legtöbb emberi kapcsolatunkat világos és látható határok között tartjuk. Ha házastársunk, szüleink, gyermekünk hív telefonon az éjszaka közepén, habozás nélkül, összeszoruló szívvel vesszük fel és hallgatjuk meg őket – ha ugyanezt…