Böjti egypercesek 29.

Szeretetedről, törvényedről énekelek, zsoltárt zengek neked, URam! Ügyelni akarok a tökéletes útra. Mikor jössz hozzám? Tökéletes szívvel akarok élni házamon belül. Nem vetem a tekintetemet haszontalan dolgokra. Gyűlölöm a széthúzókat, semmi közöm hozzájuk! A csalárd szív távol áll tőlem, tudni sem akarok a gonoszságról. Aki titkon rágalmazza embertársát, azt elnémítom. A nagyralátót és a kevély szívűt nem tűröm meg. Jól látom a hűségeseket az országban, ők velem maradhatnak. Aki tökéletes úton jár, az szolgálhat engem. Nem maradhat házamban, aki álnokságot művel. Aki hazugságot beszél, nem állhat meg szemem előtt. Reggelenként elnémítok minden bűnös embert az országban. Így irtok ki az ÚR városából minden gonosztevőt. (Zsolt. 101,1-8)

Szeretet és törvény. Károli fordításában: kegyelem és igazság. Lehet-e egyáltalán a kettőről egymás nélkül beszélni Istennel kapcsolatban? Isten szeretetéről az igazságossága nélkül. Vagy törvényéről megbocsátó kegyelme nélkül?

Dávid király érzi, hogy azzal, hogy trónra került, nemcsak hatalmat, hanem feladatot is kapott Istentől. Tökéletes királyságot szeretne működtetni: kijavítani elődei hibáit, és mindig szem előtt tartani Istene akaratát. A zsoltár épp ezért iránymutatás tud lenni mindazoknak, akik vezető szerepben vannak, például egy gyülekezet vagy akár egy család élén.

Az új király vallomását és fogadalomtételét olvasni számomra egy kicsit megszégyenítő tapasztalat. Mintha semmi más nem érdekelné, csak Isten ügye. Mintha Istenért mindenre hajlandó lenne – kérés nélkül is. A nem-keresztyének talán vallási fanatizmusnak neveznék ezt a fajta elkötelezettséget.

Dávid a helyes vezetéshez elsősorban tökéletes szívet akar, a reformot saját magával kezdi. Aztán pedig távol akarja tartani magától a gonoszokat, a kétszínűeket, a nagyravágyókat és öntelteket, a hazugokat, azokat, akik másoknak rosszat kívánnak, akik ügyeskednek és csalnak a törvény előtt, akik haszontalan dolgokkal töltik az idejüket, akik folyton vitatkoznak és haragszanak egymásra. Elég hosszú a lista. Istennek tetsző életet akar élni, és azt akarja, hogy ebben ne akadályozzák meg a környezete rossz hatásai sem. Az, hogy bizonyos emberektől távol tartjuk magunkat azért, hogy jobban megélhessük keresztyénségünket, szélsőséges lépésnek tűnhet – olyasminek, amire bizonyos szekták képviselői buzdítják híveiket. És valóban szörnyű családszakadások és szomorú magány tud abból következni, ha valaki teljesen kitörli az életéből „a bűnösöket”. Mintha ő maga nem az lenne…

Jézus például nem tartotta távol magát a bűnösöktől. Nem egy elkülönített szigeten élt, ahová csak a tanítványoknak volt bejárásuk. És később magukat a tanítványokat sem az elszigeteltségre, hanem az emberekkel való interakciókra, a keresztyénség terjesztésére biztatta.

Dávid, aki mintaszerű királyságot szeretne felépíteni, nem akarja hagyni, hogy ebbe belerondítsanak a hazugok és a gonosztevők. Bizonyára tudja, hogy ha sok időt töltünk rosszindulatú pletykálkodókkal, mi is könnyebben pletykálunk. Ha mindenki panaszkodik körülöttünk, valószínűbb, hogy nemsokára mi is csatlakozunk… Ilyenkor tényleg jobb inkább kimenni, vagy csak elhallgatni. A rossz hatásokat tudatosan elkerülni. De nem az embereket. Nem jó ötlet, ha csak keresztyénekkel barátkozunk. Ha csak a testvéreinket szeretnénk, hogyan tudnánk másoknak is megmutatni, milyen az a szeretet, amelyet Istentől kaptunk?

Molnár-Kovács Dorka