Szerző

Bagdán Zsuzsanna

Szerző

Szeretem ezt a csillagpontos sorozatot. Jó borzongani Julikával a 2011-es tatai esőben, olvasni Edina bizonytalanságtevését, hagyni, hogy Feke Gyuri meghatottsága a mi szemünket is bepárásítsa. Monával együtt tusakodni, hogy a fontos dolgok megmaradjanak valóban fontosnak, Anna szövegében pedig ráismerni a keresztyén karrieristára, aki végül megtalálja a méltó helyét. Ismerős érzések mindezek a 2007 óta tartó csillagpontos életemből. Akkor, 2007-ben őszintén és igazán meg voltam rökönyödve azon, hogy én ebbe a csillagpontos csapatba kellek. És nem csak én: kellettek a volt gimis és egyetemista barátaim, fiúk és lányok, hívők és hitetlenek, szendék és hóhányók (kellett még Fosika macska is, aki ott…

Koyaanisqatsi. A kifejezés hopi nyelven annyit tesz: egyensúlyát vesztett élet. Ezt a címet adta 1982-es filmje címének Godfrey Reggio. A hosszú, közel másfél órás alkotásban ez az egyetlen emberi szó, amely elhangzik, miközben az Egyesült Államokban felvett képsorokon azt látjuk, hogyan változott meg a modern ember és a természet viszonya. A témával kapcsolatos minden rezignációnk ellenére érdemes időt szánnunk erre a műre: különös káoszopera sokunk születése előttről, egyszerre kordokumentum és prófécia. Káoszopera, mondom, mert dagályos, lassú, drámai, akárcsak a mostani napjaink, amelyben valahogy ránk omlott az idő. Ránk omlott az idő, mondom, mert lassan egy hónapja, hogy utoljára utaztam át…

Ünnepről írni a legnehezebb, különösen erről az ünnepről, a húsvétról. Mert ünnepeljük a feltámadást minden vasárnap; megéljük a nagypéntek keserűségét minden bűnbánatunkkor; úrvacsorás istentiszteleteinken a nagycsütörtöki vacsorára emlékezünk, de mégis évente egyszer várjuk, hogy hasadjon már a hajnal, és így köszönthessük egymást: Krisztus feltámadt.