Szeretem ezt a csillagpontos sorozatot. Jó borzongani Julikával a 2011-es tatai esőben, olvasni Edina bizonytalanságtevését, hagyni, hogy Feke Gyuri meghatottsága a mi szemünket is bepárásítsa. Monával együtt tusakodni, hogy a fontos dolgok megmaradjanak valóban fontosnak, Anna szövegében pedig ráismerni a keresztyén karrieristára, aki végül megtalálja a méltó helyét. Ismerős érzések mindezek a 2007 óta tartó csillagpontos életemből. Akkor, 2007-ben őszintén és igazán meg voltam rökönyödve azon, hogy én ebbe a csillagpontos csapatba kellek. És nem csak én: kellettek a volt gimis és egyetemista barátaim, fiúk és lányok, hívők és hitetlenek, szendék és hóhányók (kellett még Fosika macska is, aki ott…