Szerző

Máté Richárd

Szerző

matericsiSzületési hely: Dercen
Iskolák: Derceni Középiskola, Nagyberegi Református Líceum, Debreceni Református Hittudományi Egyetem
Szolgálat: Beosztott lelkész – Dercen, Izsnyéte
Szeret: Kék, Eső, LoTR
“Van egy álmom”: A szolgálatomnak eredménye lesz
Miért írok? Mert rászedtek!

„Amikor beszállt a hajóba, követték őt a tanítványai. És íme, nagy vihar támadt a tengeren, úgyhogy a hajót elborították a hullámok. Ő pedig aludt. Tanítványai odamentek hozzá, felébresztették, és ezt mondták: Uram, ments meg minket, elveszünk! De ő így szólt hozzájuk: Mit féltek, ti kicsinyhitűek? Ekkor felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, és minden elcsendesült. Az emberek pedig elcsodálkoztak, és ezt mondták: Ki ez, hogy a szelek is, a tenger is engedelmeskednek neki?” (Mt 8, 23-27) Tipikusan egy olyan története ez a Szentírásnak, amit nagyon sokan ismernek, és az aktív bibliaolvasó emberek többsége szinte emlékezetből tudja idézni. Az ilyen ismert igeszakaszokhoz szoktunk úgy…

„Hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk, mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek.” (Luk 15, 23-24) A tékozló fiú története a Szentírásnak egy olyan része, amit – kis túlzással – mindenki ismer. A történet leggyakoribb értelmezése, hogy az önmegvalósítás útján elinduló fiatalról szól, aki megtagadja az atya személyét, de az örökségére természetesen igényt tart. Én most mégsem a mai fiatalok kicsapongó életéről szeretnék írni – bár kétségtelenül ez a téma is „megérne egy misét”. Más ragadta meg a figyelmemet, amire idáig talán nem is figyeltem kellőképpen. Két szóra kaptam fel…

„Az írás, amely oda van írva, így hangzik: mené mené tekél ú-parszín. A szavak magyarázata pedig ez: A mené azt jelenti, hogy számba vette Isten királyságodat, és véget vet annak. A tekél azt jelenti, hogy megmért téged mérlegen, és könnyűnek talált. A perész azt jelenti, hogy felosztotta királyságodat, és a médeknek meg a perzsáknak adta.” (Dániel 5, 25-28) Sok emberhez hasonlóan én is a napi elcsendesedéseimben a Bibliaolvasó Kalauz ajánlásait követem, melyek fonalán nemrég épp Dániel próféta könyvén haladtunk végig. Talán nem vagyok egyedül azzal, hogy a fent idézett ige nálam nagyon betalált, Isten megszólított és gondolkodásra késztetett általa. Belsaccar király buliját – bocsánat, lakomáját – nagy fényűzés jellemzi:…

„Dicsérjétek az Urat! Milyen jó Istenünkről énekelni, milyen gyönyörű a szép dicséret!” Zsoltárok 147, 1 Orgonán leragadó billentyűk, kétesen megszólaló sípok, elnyújtott és vontatott éneklés – Isten dicsérete. Felhangolt dobok, torzított gitárok, pattogós dallamok – Isten dicsérete. Énekeink, éneklésünk… Erről a két szóról egyházzenészeink, még a legnagyobbak is, máig vérre menő vitákat folytatnak. Némelyek az egyház megújulását látják az egyházzene modernizálásában, mások pedig ördögtől való liberális próbálkozásnak titulálják. Némelyek kifejezetten jól érzik magukat a lassú, templomi, feketekönyves, „zsoltáros” éneklés közben, míg másokat taszít a régiekhez való ragaszkodás. Némelyek felemelt kezekkel, kitárt karokkal dicsőítenek és hallelujáznak, mások viszont irtóznak az Isten tiszteletének…

Ekkor magához hívta a sokaságot tanítványaival együtt, és ezt mondta nekik: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem. Márk 8,34 Mielőtt Jézus elmondja ezen szavait, azelőtt tanítványaival folytat beszélgetést. Különös, de tanítványait tanítja a követésre, s reménykedem abban, hogy e rövidke kis szösszenet által bennünket is fog. Követés. A témában mindig meghatározó lesz számomra Dietrich Bonhoeffer Követés c. könyve. Az író a kötet első oldalain fogalmaz meg egy rém egyszerű, mégis lényegre törő mondatot: a tanítványság és a követés összetartozik. Nincs tanítványság követés nélkül, és követés sincs tanítványság nélkül. Aki úgy gondolja,…

https://www.youtube.com/watch?v=KgSmod4CdC8 Ünnepelték… tanítványai a Mester bevonulását; a katonák az Ő sikeres elfogatását; a főpapok pedig a meggyilkolását. Ünnepelték… a keresztyénüldözések végét; a reformáció győzelmét; az új világ a világháborúk végét.

„Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. Aki béres és nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jönni, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas pedig elragadja és elszéleszti őket. A béres azért fut el, mert csak béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem, ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát: és én életemet adom a juhokért.” Jn 10, 11-15 Miközben a mai bejegyzés utolsó mondatait írtam le, elém került a Bibliám. Nem elítélendő magatartás az, ha a lelkész…

Are you the One?

„Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” (Luk 7, 19) Néhány éve minden advent elején felteszem önmagamnak a kérdést: mi az advent? Felteszem, s nem azért, mert nem értem a szó jelentését, vagy az ünnep lényegét, hanem mert ha ezeket értem is, mégis nehezen tudom kézzelfoghatóvá, láthatóvá tenni az életemben, a cselekedeteimen. Mi az advent? Számomra ez:

„Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.” Zsoltárok 90,12 Hosszú utat és erőfeszítések sorozatait sugallja ez az igevers. Olykor talán te is úgy érzed, hogy megcsappant az energiád, s a drága idő is kifolyni látszik kezeid közül. Egyik nap a másik után jön, majd elmúlik, s neked harcolnod kell. Harcolni a napokkal, problémás helyzetekkel, emberekkel, s néha talán azokkal is, akik a legkedvesebbek neked.