Utazótáskád csálé kerekei adják a ritmust még készülőfélben lévő áhítatod szövegéhez. A szavak ügyetlenül pattognak, mint a kopott kerekek a betonon. Kissé megkönnyebbülsz, amikor a kora reggeli órákban neked címzett kedvességgel mosolygós lányok fogadnak. Lassan gyülekezünk Debrecenben. Egyre több ismerőssel találkozol. Néhányat csak arcról ismersz, van, akit nem is kedvelsz igazán, és máskor talán csak biccentenél neki, most viszont – bár nem tudod, miért – megállsz és köszöntöd. Jó, hogy itt van… Valahogy nem ciki, hogy örülünk egymásnak. Az egyik stábszobába aztán már csak az áhítatod össze nem illő szavainak zakatolását viszed magaddal. Zavar és szégyelled, hogy nem vagy kész.…