Még beszélt a sokasághoz, amikor íme, anyja és testvérei megálltak odakint, mert beszélni akartak vele. Valaki szólt neki: „Íme, anyád és testvéreid odakint állnak, és beszélni akarnak veled.” Ő azonban így felelt annak, aki szólt neki: „Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?” Erre kinyújtotta kezét tanítványai felé, és így szólt: „Íme, az én anyám és az én testvéreim! Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és az én anyám.” (Mt 12,46–50) „Úgy áradjon szereteted, mint a tűz fénye-melege: mindenre egyformán. Akik közel jönnek hozzád, azokra több essék fényedből és melegedből, mint…
Ezen a világon mindenki Úr, egy szolga van, az Isten (Weöres után szabadon). Az elmúlt nyárnak ez a gondolat a nagy felfedezése, ráébredése, kigyulladt villanykörtéje a fejem felett. Nem abból jöttem rá ennek az idézetnek az igazságára, hogy felháborodtam az uraskodó világ miatt vagy a farkastörvények miatt, meg amiatt, hogy mostanában mindenkinek „úrhatnékja” van (celeb, megasztár, politikus, szónok vagy bármi módon).