bűn címkével jelölt bejegyzések

Megmérettél

„Az írás, amely oda van írva, így hangzik: mené mené tekél ú-parszín. A szavak magyarázata pedig ez: A mené azt jelenti, hogy számba vette Isten királyságodat, és véget vet annak. A tekél azt jelenti, hogy megmért téged mérlegen, és könnyűnek talált. A perész azt jelenti, hogy felosztotta királyságodat, és a médeknek meg a perzsáknak adta.” (Dániel 5, 25-28)

Sok emberhez hasonlóan én is a napi elcsendesedéseimben a Bibliaolvasó Kalauz ajánlásait követem, melyek fonalán nemrég épp Dániel próféta könyvén haladtunk végig. Talán nem vagyok egyedül azzal, hogy a fent idézett ige nálam nagyon betalált, Isten megszólított és gondolkodásra késztetett általa.

Belsaccar király buliját – bocsánat, lakomáját – nagy fényűzés jellemzi: evés, ivás, bor, nők… Szinte már közhelyes, de nagyon huszonegyedik századi. Ráadásul a király előhozatja a korábban Jeruzsálemből elrabolt templomi kelyheket is, és abból isznak, miközben áldják hamis isteneiket. De Isten közbeavatkozik, s bár nincs leírva, de mintha hallanánk ahogyan az Úr kimondja: elég. Nézte egy ideig ezt a mulatozást, de elege lett belőle.

olvasás folytatása

Hogyan (ne) használd a Bibliát?

A következő írás olvasásához javasoljuk feltenni a szarkazmus-szemüvegünket, ellenkező esetben az alábbi sorok alkalmasak a nyugalom megzavarására.

C.S. Lewis sokak által ismert könyvében, a Csűrcsavar leveleiben végig az ördög, a gonosztevő szemszögéből olvashatunk örvendezésről az ember megvezethetősége felett, s arról, hogyan lehet a legkönnyebben csapdába csalni, mik azok a trükkök, amelyekre mindig vevő. A szerző így tart görbe tükröt elénk és vesz rá arra, hogy elgondolkodjunk, vajon mi is hajlamosak vagyunk-e ezekbe a hibákba esni.

Valami hasonló fog itt is történni. A lent összegyűjtött, helytelen bibliahasználati módszerek némelyike sajnos saját tapasztalaton alapszik, másokat csak hírből, netes trolloktól ismerek, és vannak olyanok is, amelyek a képzelet szüleményei. A megfogalmazás ellenére egyik sem követendő példa…

olvasás folytatása

A tökéletes szék

Csodálatos, tavaszi reggel volt. A madarak örömódákat zengtek, és a napon is érezni lehetett, hogy boldogabban kelt fel. Március vége volt már a kis faluban, ahonnan a kicsi Ráhel is a nappal együtt útnak indult. Előző este elhatározta, hogy neki bizony szüksége van egy szép, kényelmes székre. A hosszas kérlelés után nagymamája a következőtanácsot adta neki:

Menj be a városba, próbálj ki annyi széket, amennyire csak időd engedi, de a nap végére döntsd el melyik lesz az az egy, amit haza is hozol.

olvasás folytatása

Rejtegetett bűnök

Jó lenne, ha Isten mindannyiunkat alkoholizmusból szabadított volna meg. Ezt a mondatot a szószékről hallottam néhány hete, azóta pedig én is gyakran sóhajtok magamban azt gondolva: lehet, hogy tényleg jó lenne.

Ha hallottál már bizonyságtételt olyan embertől, aki valamilyen komoly függőségből vagy más kilátástalan élethelyzetből menekült Istenhez és talált nála szabadulást, akkor tudod, hogy az ilyen keresztyének szíve tele van hálával és mérhetetlen szeretettel Isten felé. Azért is tesznek ők olyan gyakran bizonyságot: mert nem akarják magukban tartani azt, hogy Istennel milyen hirtelen megváltozhat egy megváltoztathatatlannak tűnő élet is. Esetükben legtöbbször éles kontraszt van az Isten előtti, és a megtérés utáni élet között: az előbbi üres, fájdalmas, bűntudattól gyötört, utóbbi – bár gyakran továbbra is fájdalmas – de tele szeretettel, hálával, célokkal és örömmel.

olvasás folytatása

Az a hárombetűs

Mindent átszőtt már. Az egész világot behálózta. Nincs ember, aki ne vergődne keservesen markaiban. A sejtekig hatolt. Áthat testet, lelket, értelmet, érzelmeket. Megrontott mindent, ami önálló akarattal bírt. Szolgává tett minden lélegző létezőt. Mint valami makacs és agresszív szennyeződés, ami tiszta közegbe kerülve egy szempillantás tört része alatt képes gusztustalan masszává alakítani a nem is olyan rég még fénylő és üde folyadékot. Vagy mint egy hatalmas pók, aki ocsmányul szövi, egyre csak szövi undok hálóját, s egyetlen vágya csupán, hogy rút éhségét, azt a csillapíthatatlan nagy űrt gyomrában valamiképpen kielégítse és betömje. A nap minden egyes pillanatában valaki belekerül óvatlanul, jóhiszeműen csapdájába, s mielőtt lélegezni tudna, eszmélni, hová is került – már késő, lenyelte… Mint valami gyorsterjedésű vírus, megállíthatatlanul söpör végig a földkerekség minden országán, ráront családra, gyermekre, nem kímél és nem ismer sem szerelmet, sem házasságot, a barátságnak sem kegyelmez. Fertőz. Megbetegít. Csonkává tesz. Gyötör. Kínoz. Mar. Szorít. Megnehezít. Elvesz. Elvisz. Utál és utáltat. Fájdalmat okoz. Gyűlöl és öl. Megront.

olvasás folytatása