Adventben élni – várakozásban élni. Lehet ezt sokféleképpen: csendben vagy zajosan, felgyorsulva vagy épp lelassulva, örömben vagy nehézségekkel a lelkünkben, hiánnyal a szívünkben. Várakozásunk valódi oka mégis mindent felülír.
Állj meg egy percre, kérlek! Figyelmesen, minden zavaró gondolatot kizárva olvasd el, mit üzen neked ma Isten. Az angyal hangja most is megszólít, nekünk is szól, nem csak kétezer évvel ezelőtt a pásztoroknak:
„És az angyal így szólt: Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely minden nép öröme lesz.” (Lk 2,10)
Ez az öröm nem hangos, nem feltűnő. Nem a körülményeinkből fakad, hanem abból, hogy Isten Fia a földre jött. Emberré lett értünk, hogy ezzel elkezdje megváltásunk dicsőséges tervét. Ő a drága Fiú, aki azért jött közénk, hogy a szívünkhöz közelebb kerüljön, sőt beléphessen oda és megtisztítsa azt.
Ebben az adventben arra hívlak, hogy készítsd elő a szíved jászolát, ahol az öröm újra megszülethet. Engedd be Jézust az ajtón – hiszen most is ott kopog!
Balázs Krisztina
