Címke

húsvét

Címke

Mostanában sokat . Van valami keserédes a romokkal való találkozásban. A patina maradványaiba ragadt szépségtől mindig megilletődöm. Üres minden, de tele van lélekkel. Olyan, mintha ezek a kastélyok, régi kúriák még most is élnének. Ropog a láb alatt az üveg, a falakon a helységek elkobzás és átalakítás utáni…

„Nincsen itt” – ez a húsvéti üzenet első állítása. A nincs. A négy evangélium sokszínű elbeszélései az első húsvéti napról mind megegyeznek abban, hogy a Jézus halálát tényként kezelő tanítványokat a végső nincs állapotában mutatják be nekünk. „Nem mondtak el semmit, mert féltek”, „nem hittek neki”, „nem találták…

Krisztus felfoghatatlan áldozatának és örömteli feltámadásának története a mi személyes ügyünk, mindannyian érintettek vagyunk a húsvéti történésekben. Persze, mindannyian kicsit másképp. Ezen az ünnepi napon néhány szerzőnk arra vállalkozott, hogy pár mondatban megosztja velünk, számára személyesen mit is jelent mindaz, ami az első húsvétkor történt: „Isten nem csak…

Talán joggal várhatnánk el, hogy egy valamire való történet miután elérte csúcspontját, a boldog tanulság levonása felé vezesse az embert. A tetőpont után, ami előtt minden mozzanat meg esemény olyan mérhetetlenül zavarba ejtő és homályos, minden kerüljön a helyére, a kirakós apró részei nyerjék el értelmüket a nagy…

„Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: Éli, éli, lámá sabaktáni, azaz: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” (Mt 27,46) Jézus megfeszítésének napja hangos nap volt. Kiáltott a nép (Mt 27,22–23.25), a Jézust gúnyolók és gyalázók (Mt 27,29.40.44), majd kiált Jézus is, kétszer. A kiáltások mögött indulatok…

A halál valósága vert fel álmomból. Minden olyan igazinak tűnt. A szeretett végső elköltözése. A könnyek. A jajgató gyásznép. A tehetetlenség lomha érzése, amely az ember minden porcikáját megköti fáradtsággal. A komor református zsoltárok mélabús lüktetése. A pap és a néhány körülötte álló kedélyes kis beszélgetése, amely a…

Végül pedig megjelent magának a tizenegynek is, amikor asztalnál ültek, és szemükre vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik látták őt, miután feltámadt. Ezután így szólt hozzájuk: Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek! Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik. Azokat…

Látásunkat mintha valami akadályozta volna… Talán a háborgás amiatt, ami a Mesterrel történt. Úgy vallatták, korbácsolták, csúfolták, és végezték ki, mint egy közveszélyes bűnözőt. Pedig mindenkivel jót tett: tanított, felemelt, bátorított, helyreállított, megszabadított, etetett, gyógyított, jeleket és csodákat láttatott. Ennyi igazságtalanságot, ekkora könyörtelenséget hogyan tud elvisel a föld?…