„Boldogok, akik sírnak…” Boldogok? Elég fura kijelentés. Gondolhatnánk arra, hogy „sírva vigad a magyar”. Bár a biblia szövegében nem láttam olyan bővítést, hogy boldogok a magyarok, akik sírnak. Talán ez mégis valami többet jelent, valami mást. Egy mélyebb megtapasztalás volt számomra, hogy a könnyeim nem csupán a nehézségeimnek,…

Ugye te is ismered őt? Jelenléte annyira aktív és átfogó, hogy sokaknak ő jut először az eszébe, ha a gyülekezetre gondolnak. Ott van az istentiszteleten, bibliaórán, rétegalkalmon, takarításon, beteglátogatáson, szociális segítségnyújtáson, énekkarban és kisközösségben. Szeret feltűnően figyelni: összeráncolja homlokát, nagy gondolkodókat is megszégyenítő módon támasztja kezét az állába,…

A szégyen az emberi lélek legmélyebb sebeként van jelen az életünkben. Már az Édenben megjelent: miután Ádám és Éva először ettek a tiltott fáról „megnyílt a szemük, és észrevették, hogy mezítelenek” (1Móz 3,7). Addig a mezítelenség természetes állapot volt számukra, nem okozott zavarodottságot vagy félelmet. De a bűn…

„Majd az Úr szavát hallottam, amint ezt kérdezi: Kit küldjek el, ki lesz a követünk? Én ezt mondtam: Itt vagyok, engem küldj!” (Ézs 6,8) Életünk során sokszor elbizonytalanodunk, és hajlamosak vagyunk túlgondolni bizonyos dolgokat. Előfordul ez egy kisebb döntés során, de elbizonytalanodhatunk életünk fontos kérdéseiben, döntéseiben is. Vannak…

Amikor kátésként bekerültem a gyülekezetbe, sok tehetséges ember vett körül, akikre valamilyen szinten felnéztem, akiket talán csodáltam is. Aztán az ifiben, gyülekezeti szolgálatban bővült ez a kör. Később jött a teológia, a gyülekezetek, ahova kiszállásokat szerveztünk, ahol legációban szolgálhattam egy-egy ünnepen. Újabb és újabb emberek, akik Isten tehetséges…

Az élet tele van ellentétekkel. Például: fehér és fekete, jó és rossz, vidám és szomorú, csendes és zajos… Hosszan sorolhatnám még ezeket, de én most mégis a csendről és a zajról szeretnék megosztani veletek néhány gondolatot. A legelső gondolat, ami most a csendről eszembe jutott az egy ének:…

Jubileumi heteimet élem épp az Úrral. Sokszor eszembe jutnak mostanában a kezdő lépések: az első hittantábor, a nagy döntés, az első munkatársképző, az ifink, az énekkarunk elindulása. Szívmelengető érzés felidézni ezeket, és nagyon hálás vagyok, hogy részem lehetett bennük. Ugyanakkor arra is tisztán emlékszem, hogy minden esetben volt…

Isten ajándékai zavarba ejtő dolgok. Amikor megszületünk ebbe a világba, máris különböző hajlamok, képességek, adottságok vannak a birtokunkban. Nem mi választottuk, kaptuk, örököltük őket. Valamire büszkék vagyunk, és van, amiről nagyokat hallgatunk. Viszont hogy mit hagyunk a felszínre törni, miben szerzünk ügyességet, az nagyrészt rajtunk áll. Nagyon szépen…

„Ezért jelet tett az Úr Kainra, hogy senki se üsse agyon, ha rátalál.” (1Móz 4,15) Amikor Kain és Ábel története kerül elém, mindig elfog egy torokszorító szomorúság. Kain iszonyú tette olvasásakor felmerül bennem a kérdés: hogyan fajulhatott el valaki addig, hogy féltékenységből, hamis kisebbrendűségi érzések miatt megölje a…

A legutóbbi igehirdetésen, amelyen részt vettem a farizeus és vámszedő példázata volt középpontban. Bevallom, jól ismerve a történetet már előre elkönyveltem magamban az egész igehirdetés üzenetét. Micsoda kegyelem, hogy Isten Lelke ennek ellenére átütötte az egóm falait, és megértettem a történetet egy másik aspektusból is. A farizeust hirtelen…