Ha egy bizonyságtételben azt a szót halljuk, hogy istenélmény, kicsit jobban figyelünk, hiszen azt gondoljuk, itt valami különleges, figyelemre méltó dolog következik. Valami, ami velünk nem történhet meg, mert az Örökkévaló talán csak egyetlen embernek mutatta meg így magát. Aztán sokszor talán csalódunk is, mikor eltűrt szenvedésekről, gyógyulás elmaradásáról, egyszerű, mindennapi történésekről hallunk. Eközben a szenzációéhségünk egyre nagyobb, és megkérdezzük magunktól: ennyi az egész? Így mutatja meg hatalmát, jelenlétét, szeretetét az Isten? Mai bizonyságtételünk Margitics János története, aki hozzánk hasonlóan nagy várakozásokkal állt Isten elé, aztán megtapasztalta, hogy az Úr megjelenése sokszor másként látszik, mint azt mi szeretnénk vagy elképzeltük.…
„Te azt a hitet, amely benned van, tartsd meg az Isten előtt. Boldog, akinek nem kell elítélni önmagát abban, ami felől döntött.” (Róm 14,22) Ezt az igét már egy jó ideje ízlelgetem. Minden, ami vagyok ebben az igeverseben és környezetében kritikát szenved. Hiszen az a fajta lazaság, nyitottság, ami engem jellemez, sokszor nem pozitív példa lesz, hanem botránkozás tárgya. Ezért szeretem az Úr igéjét. Mert nem áll oda senki mögé. Nem lehet belőle emberek elleni fegyvert gyártani: az hamarabb leszerel téged, mintsem be tudnád vetni. A legveszélyesebb vagy merészebb igeolvasás az egyverses módszer. Hiszen környezet nélkül szinte minden értelmezés valósággá…
„Így szól a Seregek Ura: Ez a nép azt mondja, hogy nem jött még el az ÚR háza újjáépítésének ideje. Az ÚR igéje azonban így szólt Haggeus próféta által: Hát annak itt van az ideje, hogy ti magatok faburkolattal díszített házakban lakjatok, amikor a templom még romokban hever? Azért így szól a Seregek Ura: Gondoljátok meg, mi történik veletek! Sokat vetettetek, de keveset hordtatok be; esztek, de nem fogtok jóllakni; isztok, de nem fogtok megrészegedni; ruházkodtok, de nem fogtok megmelegedni. Aki pénzért dolgozik, mintha lyukas erszénybe rakná a pénzét. Így szól a Seregek Ura: Gondoljátok meg, mi történik veletek! Menjetek…
Miért kellene eljönnöd KRISZ-hétre (Balazsér, Akli, Rát)? 1. Mert a KRISZ-hetek a legjobban megszervezett alkalmak közé tartoznak Kárpátalján. Ebben a kijelentésemben semmi beképzeltség nincs, hiszen már hónapokkal előtte azon töri közel 30 ember a fejét, hogy mi legyen a téma. Mire odáig jutunk, hogy megrendezésre kerülnek ezek a hetek, addigra azoknak az embereknek a száma, akik a táborral foglalkoznak közel 100-ra rúg. Ami viszont a legszebb, hogy fizetség nélkül, magukat odaáldozva törekednek arra, hogy létre jöhessen az a csoda, amit KRISZ-hétnek nevezünk.
A gyülekezet és a fiatal távol állnak egymástól – az én tapasztalataim ezt mutatják. Kell-e valamit kezdeni ezzel vagy sem? Alapjában véve ez egy olyan helyzet, amikor a generációk közt egy kisebb-nagyobb szakadék van, amit áthidalni elég nehéz, de nem lehetetlen. A kérdés sokkal inkább az: akarom-e? Lehet most éppen semmi aktualitását nem érzed a dolognak, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy nincs is.