Szerző

Devney Zsófia

Szerző

Gyermekkorom kárpátaljai karácsonyai nagyon különböztek a mostani, ajándékok tömkelegével telített (ilyen téren talán kicsit túlzó), Walesben töltött ünnepeinktől. A szenteste mindig azzal kezdődött, hogy a gyakran csípős hidegben elgyalogoltunk a családdal a templomba, közben majd’ megfagytak a lábujjaink. Istentisztelet után, hazafelé menet mindig megálltunk kántálni a barátainknál, majd hazamentünk vacsorázni és ajándékokat bontani. Volt, hogy a fa alatt új papucs vagy téli sapka lapult, egy nagyon izgalmas évben pedig ananász és kókuszdió is volt a meglepetések között. A szüleink mindig kreatív ötletekkel álltak elő a karácsony ünneplésére, ezért soha nem éreztem úgy, hogy bármim is hiányozna. Gondolom, ez az ünneppel…

„Ezért tehát, attól a naptól fogva, amelyen ezt meghallottuk, szüntelenül imádkozunk és könyörgünk értetek, hogy tökéletesen ismerjétek meg az ő akaratát minden lelki bölcsesség és belátás révén.” (Kol 1,9). Az imádság hatalmas kiváltság számunkra, hisz lehetővé teszi, hogy Istennel, Teremtőnkkel és Megváltónkkal kommunikáljunk. Amennyire csodálatos ez a lehetőség, néha annyira természetesnek és magától értetődőnek is vesszük. Persze Isten akar kommunikálni velünk, teremtettjeivel, akikre már így is annyi időt és figyelmet szentelt. Isten tehát keresi a lehetőséget, hogy beszéljen velünk, nekünk viszont időnként valamiért nehezünkre eshet imádkozni. Sőt, ez elég gyakran meg is történik. Lehet, hogy épp nem találunk rá időt,…