„Az írás, amely oda van írva, így hangzik: mené mené tekél ú-parszín. A szavak magyarázata pedig ez: A mené azt jelenti, hogy számba vette Isten királyságodat, és véget vet annak. A tekél azt jelenti, hogy megmért téged mérlegen, és könnyűnek talált. A perész azt jelenti, hogy felosztotta királyságodat, és a médeknek meg a perzsáknak adta.” (Dániel 5, 25-28)
Sok emberhez hasonlóan én is a napi elcsendesedéseimben a Bibliaolvasó Kalauz ajánlásait követem, melyek fonalán nemrég épp Dániel próféta könyvén haladtunk végig. Talán nem vagyok egyedül azzal, hogy a fent idézett ige nálam nagyon betalált, Isten megszólított és gondolkodásra késztetett általa.
Belsaccar király buliját – bocsánat, lakomáját – nagy fényűzés jellemzi: evés, ivás, bor, nők… Szinte már közhelyes, de nagyon huszonegyedik századi. Ráadásul a király előhozatja a korábban Jeruzsálemből elrabolt templomi kelyheket is, és abból isznak, miközben áldják hamis isteneiket. De Isten közbeavatkozik, s bár nincs leírva, de mintha hallanánk ahogyan az Úr kimondja: elég. Nézte egy ideig ezt a mulatozást, de elege lett belőle.
olvasás folytatása
