Szerző

Vendégszerző

Szerző

1957. december 31-én Győrben kivégezték Gulyás Lajos református lelkipásztort. Ő volt az egyetlen egyházi személy, akit az ’56 utáni megtorlás során jogerős bírósági ítélettel végeztek ki. Az ítélet szerint „a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom vezetésének bűntettében, valamint 2 rendbeli gyilkosságra való felbujtás bűntettében” volt bűnös. Tényszerűen azonban Gulyás mindig a törvényesség és a rend oldalán állt. Már az 1944. március 19-ei német megszállását követően részt vett az ellenállásban és az embermentésben. A nyilas puccs után „államfelforgató angolbarát kommunistának” bélyegezték, és rövid időre le is tartóztatták. Minden olyan rendszert és helyzetet elutasított tehát, melyben az ember Isten dicsőségére pályázik,…

Őscsillagpontosként olyan szemszögből szeretnék írni a blog e havi tematikáját adó református ifjúsági találkozóról, amelyből talán kevésbé szoktak. 2002 tavaszán és nyarán, amikor elindult az első Csillagpont szervezése, sokat beszélgettünk a találkozót meghatározó alapelvekről és keretekről. Hogy milyen jól sikerült ezek meghatározása az akkori stábnak, mi sem bizonyítja jobban, hogy máig ezek szerint szerveződik a találkozó. Nem véletlen, hogy a 2003-as bodajki Csillagpontot a magam részéről „alkotmányozó Csillagpontnak” nevezem. Ám az egyik ilyen alapelv mégis háttérbe szorult, amikor a Csillagpont az utóbbi években vándortalálkozóból állandó helyszínen megvalósított programmá vált. Tudom, hogy erős érvek szólnak ez utóbbi szervezési mód mellett is,…

A 2019-es Csillagpont nem az első volt az életemben, de talán mind közül a legmeghatározóbb. Sok minden előzte meg: egy telefonbeszélgetés, kétféle válaszlehetőség és három előkészítő találkozás. 1. Egy telefonbeszélgetés: Brrrr… Brrr… (ismeretlen számról keresnek) Ő: „Haló, áldás, békesség, szia! Bella Violetta vagyok, a 2019-es Csillagpont lelkimunkaág vezetője…” Én: „Szia, igen, tudom ki vagy, én meg Eszter vagyok…” Vidáman csengő hang, határozott kérdéssel, kéréssel: felmerült a nevem egy áhítat kapcsán a jövő évi CsP keretein belül. Vállalom? Néhány nap gondolkodási időt kérek… 2. Kétféle lehetőség: IGEN vagy NEM? Elkezdődik a vívódás: a hiúság nem elegendő alap az IGEN-re, a félelem…

Tudják: tűzni fog rájuk a nap, viszi a vihar szele a sátrat, vagy épp kiönti az eső. Tudják: nem lesz felhőtlen a pihenésük, és nem akkor esznek vagy zuhanyoznak, amikor kedvük támad. Porosak lesznek. Tudják: lesz, aki reklamál majd és elégedetlen lesz akármennyire is teszik ki érte a lelküket. Tudják: a zenei ízlésüket, a vágyaikat, elképzeléseiket, még akár a kegyességük hangsúlyait is ideiglenesen hátrébb kell sorolniuk a közös egész zeneiség és teológia mögé. Tudják: konfliktust is kell majd kezelni. Tudják: cudarul elfáradnak. És végül tudják: a szó világi értelmében nem éri meg.Mégis minden második évben nekimennek. És ásnak, molinóznak, csoportot…

Türkiz és sötétkék. Hozzá egy kis fehér és pici sárga. Jól kiolvasható rajta a felirat: Önkéntes. …alul pedig a nevem. Ez épp harmadik éve lóg a napraforgós kulcstartóm egyik faragott reteszén. Nagyon szeretem az emlékeket megfogható formában is elraktározni, őrizgetni. Mert elég, ha ránézek, kezembe veszem és pillanatok alatt éveket pörgetek át gondolataimban. Emlékezek. Már a sokadik. Hirtelen össze se tudom számolni hányadik is. Úgy emlékszem, csak az elsőn nem voltam. Félénk, bizonytalan tiniként tettem meg az első lépéseket a nagy tömegben. Aztán feladatot kaptam. Embereket mellém. Kincseket. Egy szolgálatot, amiben én lehettem a kicsi, a törékeny, a gyenge, Ő…

Utazótáskád csálé kerekei adják a ritmust még készülőfélben lévő áhítatod szövegéhez. A szavak ügyetlenül pattognak, mint a kopott kerekek a betonon. Kissé megkönnyebbülsz, amikor a kora reggeli órákban neked címzett kedvességgel mosolygós lányok fogadnak. Lassan gyülekezünk Debrecenben. Egyre több ismerőssel találkozol. Néhányat csak arcról ismersz, van, akit nem is kedvelsz igazán, és máskor talán csak biccentenél neki, most viszont – bár nem tudod, miért – megállsz és köszöntöd. Jó, hogy itt van… Valahogy nem ciki, hogy örülünk egymásnak. Az egyik stábszobába aztán már csak az áhítatod össze nem illő szavainak zakatolását viszed magaddal. Zavar és szégyelled, hogy nem vagy kész.…

Szeretem ezt a csillagpontos sorozatot. Jó borzongani Julikával a 2011-es tatai esőben, olvasni Edina bizonytalanságtevését, hagyni, hogy Feke Gyuri meghatottsága a mi szemünket is bepárásítsa. Monával együtt tusakodni, hogy a fontos dolgok megmaradjanak valóban fontosnak, Anna szövegében pedig ráismerni a keresztyén karrieristára, aki végül megtalálja a méltó helyét. Ismerős érzések mindezek a 2007 óta tartó csillagpontos életemből. Akkor, 2007-ben őszintén és igazán meg voltam rökönyödve azon, hogy én ebbe a csillagpontos csapatba kellek. És nem csak én: kellettek a volt gimis és egyetemista barátaim, fiúk és lányok, hívők és hitetlenek, szendék és hóhányók (kellett még Fosika macska is, aki ott…

Olyan gyülekezetben nőttem fel, ahol mindig úgy éreztem, magától értetődő dolog Istennek szolgálni, hogy a másoknak imponáló keresztény élet feltétele az önkéntes munka. Sok-sok év telt el az életemben ilyen imponáló szolgálatokkal, amiket szerettem, de utólag láttam csak, hogy nem annyira a jó ügy, hanem a megfelelni vágyás hajtott, még ha ez kegyes átgázolásokkal is járt másokon. Amikor úgy alakult, hogy másik gyülekezetbe kerültem, éveken át nem vágytam a szolgálatra, mert folyamatosan attól a kísértéstől féltem, hogy visszaesek a keresztény karrierizmus csapdájába, hogy újra másoknak akarok majd megfelelni, és bár ezek a mások keresztények a bennem jelentkező megfelelni vágyás nem…

„Semminek nincs értelme. Ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá.” Ezzel a felütéssel kezdődik Janne Teller Semmi című ifjúsági regénye (Scolar Kiadó, 2011). Ha valaki nem ismerné a művet, ezek a mondatok nem egy élete derekán lévő, kiégett embernek, hanem a nyolcadik A osztályt végül nem megkezdő Pierre Anthon szájából hangoznak el. Miután ezt kijelenti, kivonul az osztályteremből, és felül az iskolához vezető út szélén álló szilvafa egyik ágára. Osztálytársai elhatározzák, nihillista társuknak bebizonyítják, az életnek márpedig van értelme. Tervük, hogy egy régi fűrésztelep omladozó pajtájában összegyűjtenek mindent, ami az életüknek értelmet ad. Elkészítik a…

Bizonytalan vagyok abban, kitől származik pontosan a bizonytalanságtevés fogalma, de biztos vagyok abban, hogy nem tőlem. Bizonytalan vagyok abban, mi jön belőlem, de biztos vagyok abban, hogy valami jön. Bizonytalan vagyok abban, el is megy-e, de biztos vagyok abban, hogy már sok minden el is múlt. Bizonytalan vagyok a jövőben, de biztos vagyok a mostban. Bizonytalan vagyok minden pillanatban, de biztos vagyok abban, hogy az idők gonoszak. Bizonytalan vagyok abban, mi a jó, de biztos vagyok abban, hogy a rossz is megfejthetetlen. Bizonytalan vagyok abban, fel tudok-e fogni bármit is ésszel, de biztos vagyok abban, hogy a Lélek szabad. Bizonytalan…