Szerző

Bakó László

Szerző

Gurulok a piros lámpa felé. Még 32 másodperc. Na, állhatok itt megint hasztalan! Közeledem, azon gondolkodom, most nem állok olyan közel, mint tegnap, ne kelljen nyújtogatnom a nyakam, hogy mikor lesz már zöld. Lassítok. Felnézek. Három, kettő, egy… piros, sárga, zöld. Azt hiszem, van időm. Akkor, amikor a zöldre várok, akkor, amikor mérlegelem a lehetőségeimet, amikor válogatok a boltban vagy az interneten. Amikor kattintás jön kattintás után, amikor senki sem tudja, hol járok – már én sem. Van időm. Még fél perc, még egy, még öt, még egy óra. Napok, hetek és évek. Az, hogy van időm, természetes. Most éppen…

„Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül” (Fil 3,20) Pál apostol bár Tarzuszban született, a római jog gyakorlata szerint, apja után római polgárjoggal rendelkezett. Ez, ahogyan a Bibliában is olvashatjuk, előnyökkel járt. Tulajdonképpen a többi ember fölé emelte őt. Anyagi helyzetétől, népszerűségétől, jól öltözöttségétől, kinézetétől függetlenül a birodalom elitjéhez tartozott. Amikor például Jeruzsálemben az ezredes elrendelte, hogy korbáccsal vallassák ki, elég volt annyit mondania, hogy római polgár és a katonák ijedten ugrottak félre, hozzá sem mertek nyúlni. Mint a leírásból kiderül, maga az ezredes is római polgárjoggal bírt, bár ő nagy összegért jutott…

„A bűn valami iszonyatos dolog, ha Isten megengedte ezt.” M’gogo az őserdei bennszülött jut erre a felismerésre a buyufa alatt. A bűn csakugyan rettenetes dolog kell, hogy legyen. Amikor első fiunk megszületett, mindennél tisztábban értettem meg ezt. Akkor fogtam fel igazán, hogy mit is jelent, hogy Isten az egyszülött Fiát adta helyettünk áldozatként. Megértettem, hogy ez lehetetlenül nehéz és érthetetlen. És ott vér folyt. Igazi, piros, fájdalmas vér. Ezért nem lehet egyszerű szüreti hálaadás az újbor alkalma. Emlékeztetnie kell a kelyhekben felénk nyújtott bornak Jézus Krisztus kiömlő vérére. Ez a vér az, ami egyedül képes bűnöket lemosni ˗ az én…