Szerző

Gulácsy Dániel

Szerző

https://www.youtube.com/watch?v=bGD-zY1Z7vQ Szinte mindannyian ismerjük azt az élethelyzetet, amikor megpróbáljuk megfogalmazni a hitünket, és valaki a hallgatóságból egy okosan cinikusnak szánt mosollyal belénkfojtja a mondandót: hiszem, ha látom… Én az ilyen helyzetekben arra gondolok: bárcsak valóban látnál, testvérem… Bárcsak látnád a világot, ami körülvesz! Talán ha lenne időd rácsodálkozni a természet valódi szépségére, segítene neked Istenhez fordulni. Mai bizonyságtételünkben Gulácsy Dánielt hallgassuk meg, aki nyitott szemmel tartózkodik Isten jelenlétében. „Számomra sok értékes istenélmény kötődik a természetjáráshoz, kiránduláshoz. Mikor minden technikai vívmányt félretéve hegyet mászok, túrázok az erdőben, leülök egy-egy szép kilátást megcsodálva, akkor valamit megtapasztalok a lelkemben. Az érzések szavakkal nehezen…

„Én tehát, testvéreim, nem szólhattam hozzátok úgy, mint lelkiekhez, hanem csak úgy, mint testiekhez, mint a Krisztusban kiskorúakhoz. Tejjel tápláltalak titeket, nem kemény eledellel, mert még nem bírtátok volna el. Sőt még most sem bírjátok el, mert még testiek vagytok. Amikor ugyanis irigység és viszálykodás van közöttetek, nem testiek vagytok-e, és nem emberi módon viselkedtek-e? Ha az egyik ezt mondja: „Én Pálé vagyok”, a másik pedig azt: „Én Apollósé”, nem emberi módon beszéltek-e? Hát ki az az Apollós, és ki az a Pál? Szolgák csupán, akik által hívővé lettetek; mégpedig ki-ki úgy szolgál, ahogy megadta neki az Úr.” 1Kor 3,…