Szerző

Balázs Antal

Szerző

Kaptam két kérdést: „Mit gondolok a böjtről?” és „Mi motivál egy lelkészt arra, hogy a kötelező napi istenkapcsolaton kívül olyan extra dolgokat is beépítsen a hitéletébe, mint a böjt?”. Örültem ezeknek a kérdéseknek, mert úgy látom, ma kevesen böjtölnek, kevesen szánják rá magukat. Ma nem divat plusz terheket felvenni, megvonni magunktól dolgokat, háttérbe szorítani az igényeinket. Számomra a böjt egy Istentől kapott lehetőség, egy fegyver. Egy erős fegyver, amivel harcolhatunk önmagunk és az ördög csábításai ellen. És egy hatalmas lehetőség is, mert a helyes böjt kedves Isten előtt, és nagy dolgokra indítja. Ha valakinek, akkor Jézusnak nem volt szüksége böjtölésre,…

Nem először fenyegetnek minket ukrán szélsőségesek. Mindeddig ezek csak fenyegetések maradtak, de a gyűlölködők egyre keményebb szavakat használnak, egyre durvább üzeneteket kapunk. „…vérontásra készüljetek, magyar vér fog folyni” (forrás: MTI) – üzenik. Vannak, akik nem hisznek nekik, mások nyugtalanok, és akadnak, akik megijedtek. Sok érzés kavarog most bennünk, magyarokban. Egy anyuka például nemrég amiatt keresett fel, hogy merje-e elengedni a gyerekét egy református alkalomra? Nem pont akkor fognak-e megtámadni minket? E megfélemlítésről és az erről szóló híradásokról Eszter könyve jut eszembe a Bibliából. A zsidó nép életének azt a szakaszát mutatja be, amikor halálos fenyegetést kaptak, sőt törvényesen halálra ítélték…

Pár napja voltam egy Pintér Béla koncerten és fura dolgokat éltem meg. Elkezdődött a koncert és zenéről zenére fokozódott bennem egy érzés: üres vagyok. Eddig is tudtam, hogy kicsit ki vagyok üresedve az utóbbi időben, de a hétköznapokban nem tűnik fel annyira az embernek, mikor jár-kel az utcán, jönnek szembe vidámabb és komorabb tekintetek. Itt viszont több száz ember dicsérte Istent, énekeltek, tapsoltak, én pedig, ha még meg is próbáltam magamra erőltetni az éneklést és kifacsarni magamból valami érzelmet Isten felé, akkor is csak a nagy ürességgel találtam szemben magam. Fejben tudtam, hogy rengeteg mindenért lehetek hálás Istennek, hogy Ő…

Épp az egyik vizsgámra készültem, amikor a következőt olvastam: „Az istentisztelet nem zárja ki, hanem befogadja, regenerálja az ember művészi képességét. Ez akkor történik, ha a művészi képességet … áldozatul szánjuk, mint a mi okos tiszteletünket (Róm.12,1). Ez nem jelenti a művészet megbilincselését. Hiszen az ember minden képessége akkor szabadul fel igazán, amikor Istent szolgálja.”

Nem tudom, gondolkodtál-e már azon, hogy milyen volt az Édenben? Én néha eltöprengek rajta, hogy milyen is lehetett az a hely, ahol eltölthettük volna az öröklétet. Vajon hogyan képzelte el Isten az ember életét a bűneset előtt?