Papp Adriennek hívnak. Az életem: hit és kételkedés; barátok, nyüzsgő közösségek és egyedüllét; örömök és félelmek; pörgés és csönd; gyerekesség, őrültség és komolyság; nevetés és könnyezés; lángolás, álmodozás és pislákolás; művészet, könyvek iránti rajongás; szeretet és hiszti furcsa keveréke, melyet minden pontján átsző a csodálkozás és hála amiatt, hogy az életem mekkora ajándék Istentől.
Ezekből tevődöm valahogy össze én. Nem tudom hogyan, s néha azt sem, hogy miért, de vagyok, élek és mindez nem véletlen.
„Térdre borulva imádták Őt.” (Mt 2,11) A karácsonyi történetben egy egészen szép momentum az, ahogy Jézus jászlához járulnak a mezei pásztorok és a napkeleti bölcsek is. Nem olvasunk arról a Bibliában, hogy ez egy időben történt volna, csak arról, hogy mindkét társaság meglátogatja a jászolban fekvő kisgyermeket. A…
Évről évre szembesülünk azzal, hogy így a békés karácsony táján valahogy még nehezebb a mi belső békénket megtalálni és táplálni. Ahogy közeledik az ünnep egyre több feladat lép elénk jelezve, hogy még ezzel is dolgunk van, így pedig egyre jobban feszülünk szét. Ráadásul a világ hatalmainak játszmája is…
Mióta anya vagyok a szeretetnek és az aggódásnak olyan mélységeit ismertem meg, amiről korábban azt sem tudtam, hogy létezik. A gyermekem iránt való aggódásomban sokszor fizikailag érzem a lelkem, ahogy egy-egy pillanatra megdermed, ha már csak a gondolata felvetődik annak, hogy neki baja eshet. Azt hiszem, ezzel nem…
Tizenegy év hosszú idő, főleg egy blog életében. Ezalatt nemcsak a világ változott körülöttünk, hanem mi is: szerzők, olvasók és maga a blog is. Volt, hogy könnyedén repkedtek a szavak, máskor hosszasan formáltuk őket, de egy dolog mindig állandó maradt: Isten jelenléte, akinek kegyelméből ez a szolgálat mindig…
A gyülekezetben, ahová járunk van egy szép szokás, hogy az úrvacsorás istentiszteletek alkalmával a lelkész mindenkinek mond egy igét. Bevallom, ilyenkor rendre elérzékenyülök, az egésznek a hangulata annyira hálára indító. Maga az úrvacsora és annak jelentősége, az ige, ami valahogy mindig betalál, és hogy ezt nem egyszerűen hallom…
Azt hiszem, mindannyian egyetértünk abban, hogy csodálatos érzés megtapasztalni, amikor Isten szeretete cselekszik az életünkben. És ha nagyon őszinték vagyunk, akkor csendben azt is bevalljuk, hogy ez egyben félelemmel is tölt el bennünket. Hiszen ilyenkor (általában) szembesülünk a határainkkal, a körülményeink törékenységével, azzal, hogy valójában mennyi dologra nincs…
Nagyszombat a csend ideje. Nem a nyugodalmas, hanem sokkal inkább a fájdalmas, kínzó csend napja. A nagypénteki gyász utáni csend ideje. Jézus a sírban. A tanítványai, a szerettei pedig szívük legmélyebb fájdalmával gyászolnak. Ők még akkor nem tudhatták azt, amit mi ma már tudunk. Hogy Krisztus legyőzi a…
„Jézus így válaszolt: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! – te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet. Az asszony így szólt hozzá: Uram, merítőedényed sincs, a kút is mély, honnan vennéd az élő vizet? Talán…
„A hollók hordtak neki kenyeret és húst reggel, kenyeret és húst este, a patakból pedig ihatott.” (1Kir 17,6) Az egyik legmeghatározóbb és legszebb istenélményünk az, amikor ennyire rá vagyunk utalva Isten gondviselésére. Ugyanakkor az egyik legnehezebb időszakok is ezek az életünkben. Ilyenkor nem lehet haladni, tervezni, előre menni,…
„Lásd, a kezedbe adom…” (Józs 6,2) Ha az itt megjelent írásaimat olvasod, kedves Olvasó, akkor feltűnhet, hogy előszeretettel szoktam az érzések oldaláról értelmezni a Bibliában leírtakat. Szeretem fókuszba állítani, hogy annak idején mit érezhetett, mit gondolhatott az adott bibliai történet főhőse, mert valahogy ezzel közelebb tudom hozni őt…
