Biró Alexandra vagyok, elsősorban hálás feleség és anya. Szeretem kihozni a napomból a legtöbbet, elvégezni a munkámat, minőségi időt tölteni a szeretteimmel és az otthonunkban tevékenykedni. Mikor időm engedi olvasok. Általában sokszor látnak mosolyogni, viszont néha hajlamos vagyok túlgondolni a dolgokat, ami bizonytalanná és zárkózottá tesz. Ilyenkor Isten és a férjem tudnak a legjobban megnyugtatni és irányt mutatni számomra.
Fontosnak tartom, hogy észrevegyem a nehezebb napokban is azt, amiért hálás lehetek. Néha a saját kezembe venném az életem irányítását, de aztán ráébredek, hogy Isten az, aki a legjobban tudja mire van szükségem. Az „Írd át álmaim, amire akarod” című ének nagy kedvencem, szeretném az álmaimat, a terveimet mindig teljesen az Úr kezébe tenni és ott is hagyni.
Az elmúlt napokban sokszor hallottam és láttam az internet különböző felületein, hogy „milyen hamar telnek a nyári hónapok”, „hová sietsz, nyár?”, „a június, július nagyon hamar eltelt”. Valóban, én is hasonlóan érzek, mintha csak most kezdődött volna a nyár és nemsokára már vége is. Az elmúlt hónapban úgy…
Számomra olyan mintha Jézus ezekkel az „Én vagyok…” igékkel szeretne jobban bemutatkozni nekünk, embereknek. Elmondani és megértetni velünk azt, milyen is Ő, mi a küldetése, a célja, és azt is, hogy ki akar lenni a mi életünkben. Tudja, kinek mennyi időre van szüksége. Tudja, mikor kell, hogy világosságként,…
Hétfő, kedd…péntek. Most komolyan? Már megint hétvége van? Mikor teltek el így ezek a napok? – tesszük fel a kérdést hétről hétre. Valljuk be: a ma emberére nagyon jellemző a túlvállalás, pörgés, teljesen betáblázott hetek, sőt, hónapok. Régebben azt gondoltam, minél több dolgot vállalok magamra, annál fontosabb, értékesebb…
Tizenegy év hosszú idő, főleg egy blog életében. Ezalatt nemcsak a világ változott körülöttünk, hanem mi is: szerzők, olvasók és maga a blog is. Volt, hogy könnyedén repkedtek a szavak, máskor hosszasan formáltuk őket, de egy dolog mindig állandó maradt: Isten jelenléte, akinek kegyelméből ez a szolgálat mindig…
Az elmúlt hónapban Linda Dillow A társ című könyvét olvastam, ami nem kis gondolkodni valót hagyott maga után bennem. A könyvet a szerző kifejezetten nők számára írta, gyakorlati tanácsokat adva benne nekünk arra, hogyan válhatunk igazi társakká. Őszintén beszél az általa megélt nehézségekről és tapasztalatokról. Nagyon jól bemutatja…
Jézus a földi élete során sok helyzetben megmutatta, hogyan szolgálhatunk a másik felé. A Biblia számtalan példát tár elénk, mikor nem kímélve önmagát, nem foglalkozva mások véleményével fordult oda az esetlen, segítséget váró emberhez. Ott volt köztük és nemcsak mondta, hanem meg is tette: odahajolt, megalázkodott és segítő…
„És hozzálépve így szólt az angyal: Üdvöz légy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van! Mária megdöbbent e szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés. Az angyal ezt mondta neki: Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél! Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. Nagy lesz…
Nemrég egy beszélgetésben feltették nekem azt a kérdést, hogy milyen istenképem van? Erről eszembe jutott, ha Jézus is megkérdezné tőlem – mint egykor a tanítványoktól –, hogy ‚,kinek mondotok engem” (Mt 16,13), akkor mit válaszolnék. A válaszom magamat ismerve hosszú lenne, de valahogy így hangzana: Ő az életem…
„Azután ezt mondta az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat.” (1Móz 2,18) Ezt az igét olvasva, mindig mosolyra görbül a szám. 🙂 Nem tudom, te hogy vagy vele, de én annyira hálás vagyok, amiért Isten így döntött. Nem akarta, hogy az ember egyedül maradjon.…
Az elmúlt hetekben a munkám során több emberrel is beszélgettem, akik csupa szomorú dolgokat meséltek nekem. Kétségbeesett anyákat hallgattam meg, akik féltik a fiaikat, reménytelen fiatal nőket, akik nem tudják hogyan boldoguljanak tovább a férjeik jelenléte nélkül, életerős fiatalokat, akik számára bizonytalan, hogyan folytathatják tovább a munkájukat. Valljuk…
