Szerző

Biró Alexandra

Szerző

Biró Alexandra vagyok, elsősorban hálás feleség és anya. Szeretem kihozni a napomból a legtöbbet, elvégezni a munkámat, minőségi időt tölteni a szeretteimmel és az otthonunkban tevékenykedni. Mikor időm engedi olvasok. Általában sokszor látnak mosolyogni, viszont néha hajlamos vagyok túlgondolni a dolgokat, ami bizonytalanná és zárkózottá tesz. Ilyenkor Isten és a férjem tudnak a legjobban megnyugtatni és irányt mutatni számomra.
Fontosnak tartom, hogy észrevegyem a nehezebb napokban is azt, amiért hálás lehetek. Néha a saját kezembe venném az életem irányítását, de aztán ráébredek, hogy Isten az, aki a legjobban tudja mire van szükségem. Az „Írd át álmaim, amire akarod” című ének nagy kedvencem, szeretném az álmaimat, a terveimet mindig teljesen az Úr kezébe tenni és ott is hagyni.

Jézus a földi élete során sok helyzetben megmutatta, hogyan szolgálhatunk a másik felé. A Biblia számtalan példát tár elénk, mikor nem kímélve önmagát, nem foglalkozva mások véleményével fordult oda az esetlen, segítséget váró emberhez. Ott volt köztük és nemcsak mondta, hanem meg is tette: odahajolt, megalázkodott és segítő…

„És hozzálépve így szólt az angyal: Üdvöz légy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van! Mária megdöbbent e szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés. Az angyal ezt mondta neki: Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél! Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. Nagy lesz…

Nemrég egy beszélgetésben feltették nekem azt a kérdést, hogy milyen istenképem van? Erről eszembe jutott, ha Jézus is megkérdezné tőlem – mint egykor a tanítványoktól –, hogy ‚,kinek mondotok engem” (Mt 16,13), akkor mit válaszolnék. A válaszom magamat ismerve hosszú lenne, de valahogy így hangzana: Ő az életem…

 „Azután ezt mondta az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat.” (1Móz 2,18) Ezt az igét olvasva, mindig mosolyra görbül a szám. 🙂 Nem tudom, te hogy vagy vele, de én annyira hálás vagyok, amiért Isten így döntött. Nem akarta, hogy az ember egyedül maradjon.…

Nagyszombat a csend ideje. Nem a nyugodalmas, hanem sokkal inkább a fájdalmas, kínzó csend napja. A nagypénteki gyász utáni csend ideje. Jézus a sírban. A tanítványai, a szerettei pedig szívük legmélyebb fájdalmával gyászolnak. Ők még akkor nem tudhatták azt, amit mi ma már tudunk. Hogy Krisztus legyőzi a…

Amikor felkértek az írásra, rám bízták a témaválasztást. Azonnal az a gondolatom támadt, hogy a háláról szól majd az írásom. Ebben megnyugodva hagytam, hogy teljenek a napok és közben sok minden fogalmazódott meg bennem a témával kapcsolatban. A határidő közeledett, és én kitűztem egy napot, eldöntve, hogy aznap…

„Hiszen én annyi mindent próbáltam tenni a javulásért” – szoktam mondogatni magamban. Aztán rájövök, hogy még jobban összekutyultam mindent. Mostanában leginkább ezt élem meg anyaként, háztartást vezető nőként. Elfelejtek megpihenni, megállni, örülni, értékelni a pillanatot. Mindezek helyét most átvette a kapkodás, a morgolódás, a panaszkodás, az idegeskedés, a…