Félelem, szorongás, távolságtartás, személytelenség, hitetlenség – talán ezekkel a szavakkal írhatnánk körbe ezt az évet. De még lehetnek benne örömteli pillanatok, Istennel és a családunk körében eltöltött ebédek, vacsorák, ha igazán szeretnénk. Ha teszünk érte. Isten azt mondja: „…íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28,20) Szavai megnyugtathatnak minket, mert Ő velünk van, és nem hagy el. Pusztán azt kéri, hogy mi is legyünk jelen az életében: ne féljünk közeledni hozzá, segítséget kérni tőle. Elmondani neki, mi nyomja a lelkünket, vívódásainkat. Azt, hogy félünk a hibázástól, hogy nem érezzük magunkat elég jó társnak, anyának, barátnak, kollégának. Azt,…