Szerző

Dolenai-Balogh Beáta

Szerző

Még keresem a helyem az életben, még nem találtam rá arra a valamire, amiben igazán jó vagyok.  Ezért a legtöbb cikkem valamilyen formában az álmaink, céljaink kereséséről, megtalálásáról és a megvalósításukról szól.

Érdeklődést és csodálatot vált ki belőlem bármi, ami  értéket hordoz, megérint, inspirál, jóra ösztönöz vagy segít másképp látni a világot. Nagy álmom, hogy olyan emberré váljak, aki valami hasonlót vált ki másokból. Emellett a legfontosabb törekvésnek azt tartom, hogy bármi is az, amire rátalálunk hivatásként, meg kell találnunk a módot, hogy Isten és mások szolgálatába állítsuk. Nem azért, mert kötelességnek tartom keresztyénként, hanem mert ebben érzem a szabadságot, ebben látom annak a lehetőségét, hogy elnyerhessem Isten áldását.

„Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton!” (Zsoltárok 143:10)

Ann Voskamp egy olyan író, akinek Ezernyi ajándék című könyvében leírt bizonyságot tevő szavai máig hatással vannak rám. A könyv címe pedig annak az ezer dolognak a listájára utal, melyet a szerző egyik barátnője ösztönzésére kezdett el írni, miután Istenbe vetett hite ellenére sok kétséggel, elégedetlenséggel, önkárhoztatással, múltbéli feldolgozatlan veszteséggel küzdött – mint ahogyan sokan közülünk. Az író ebből az életből keresett szabadulást, amikor elhatározta, hogy minden nap listát fog vezetni mindarról, ami jó, tiszta, gyönyörűséges és nemes, a legapróbb dologról is, amiért hálát érez az életében.  Annyira mélyen beszél a háláról és akkora jelentőséget tulajdonít neki, mint ahogyan még…

„Hamu helyett fejdíszt adok Sion gyászolóinak, gyászfátyol helyett illatos olajat, csüggedés helyett öröméneket. Igazság fáinak nevezik őket, az Úr ültetvényének: őt ékesítik.” ( Ézsaiás 61:3) Talán gyásztól terhes a szíved, vagy esetleg már nagyon régóta egyfajta belső csüggedés uralma alatt éled az életed. De az is lehet, hogy valami olyat gyászolsz, amiről úgy érzed, benned halt meg jó ideje. A hited, az önbecsülésed, a képesség, hogy megbízz másokban vagy, hogy erőt vegyél magadon és tegyél végre a céljaidért… A gyász átvitt értelemben hosszas szenvedést és szinte örök fájdalmat jelent. Valami olyan veszteséget, melyről tudjuk, hogy már nem hozhatjuk vissza. De…

A sötétség, amely ebben a világban és gyakran az éppen aktuális életkörülményeink miatt a mi életünkben is jelen van, könyörtelenül meg akar minket győzni arról, hogy mindaz a rossz, amin épp most keresztül megyünk, a végső valóság, hogy ettől tovább nincs, hogy törődj bele, mert nem lesz jobb. Ha nem vigyázunk, a sátán felhasználja a nehézségeinket arra, hogy kételyt támasszon bennünk Isten iránt, azt suttogva a fülünkbe, hogy Ő magunkra hagyott bennünket a bajainkkal, sőt hogy Ő nem szeret bennünket, ami a legnagyobb hazugság, amit elhitethet velünk Istenről.

Az év vége valahol egy kicsit mindenki számára hasonlóan alakul. Ha nem is olyan mélyen, de azért átfut az agyunkon néhány, az elmúlt évvel kapcsolatos történés, és akaratlanul is mérlegeljük kicsit a jónak vagy épp helytelennek tűnő döntéseinket, tetteinket, elért céljainkat, vágyainkat, és talán fáj, amikor a halogatott, de meg nem tett dolgaink jutnak az eszünkbe. Január elseje mindig egy tiszta lap, amely egy új kezdetet hordoz magában – de már rég mögöttünk van. Telnek a napok, és az év elején oly lelkesen meghozott elhatározásaink mostanra talán kezdenek homályba merülni. Könnyű belekényelmesedni az állandó halogatásba. Frusztráló ugyan, és meglehet, naponta…

Böjti egypercesek 39. Korán reggel haladéktalanul határozatot hoztak a főpapok a vénekkel, az írástudókkal és az egész nagytanáccsal együtt. Azután Jézust megkötözve elvitték, és átadták Pilátusnak. Pilátus pedig megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” Ő így válaszolt neki: „Te mondod.” A főpapok hevesen vádolták őt. Pilátus ismét megkérdezte tőle: „Nem felelsz semmit? Nézd, mennyire vádolnak!” Jézus pedig többé semmit sem válaszolt, úgyhogy Pilátus nagyon elcsodálkozott. Ünnepenként el szokott bocsátani nekik egy foglyot, akit ők kívántak. Barabbás is fogságban volt azokkal a lázadókkal együtt, akik a lázadás idején gyilkosságot követtek el. A sokaság tehát felmenve Pilátus elé, kérte tőle azt,…

Böjti egypercesek 35. Akkor így szólt hozzájuk Jézus: „Mindnyájan megbotránkoztok bennem ezen az éjszakán, mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai. De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába.” Ekkor Péter így szólt hozzá: „Ha mindenki meg is botránkozik benned, én soha meg nem botránkozom.” Jézus pedig ezt mondta neki: „Bizony, mondom néked, hogy ezen az éjszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.” Péter így válaszolt: „Ha meg is kell halnom veled, akkor sem tagadlak meg.” Ugyanígy beszélt a többi tanítvány is. Akkor elment velük Jézus egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak, és így szólt tanítványaihoz:…

Böjti egypercesek 22. Forrás: Instagram „Hallgass, népem, most én beszélek! Izráel, most téged intelek! Isten, a te Istened vagyok én! Nem feddelek meg véresáldozataidért, sem állandóan előttem levő égőáldozataidért, de nem fogadok el házadból bikát, sem aklaidból bakokat. Hiszen enyém az erdő minden vadja, és ezernyi hegynek minden állata. Ismerem a hegyek minden madarát, enyém a mező vadja is. Ha éhezném, nem szólnék neked, mert enyém a világ, és ami betölti. Eszem-e a bikák húsát, iszom-e a bakok vérét? Hálaadással áldozz Istennek, és teljesítsd a Felségesnek tett fogadalmaidat! Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem.…

Új év, új lehetőségek, és egyben egy újabb hatalmas esély Istentől, hogy újrakezdhessünk. Hogy változzunk, változtassunk. Döntést hozzunk valami felől, mert helyette jobbat szeretnénk. Áldottabbat, sikeresebbet, céltudatosabbat, magabiztosabbat, egészségesebbet, valódibbat, több időt, szeretetet, törődést, erőt, önbecsülést, bátorságot, békét, alázatot, tisztább lelki látást, jobbat önmagunkból, jobbat az életünkből, a házasságunkból, az emberekkel való kapcsolatunkból. Jobbat és többet az Istennel való időtöltésünkből. Bár belegondolva, talán ezzel kellett volna kezdenem… De sajnos gyakran a fentebb leírt sorrend a jellemző az életünkre. De Isten nélkül mindig csak bonyolódnak a dolgok. Hinnünk kell, hogy Ő a legrövidebb és egyetlen út mindenhez, amire szükségünk van az…

„Boldog az az ember, akinek te vagy ereje, aki a te utaidra gondol.” (Zsolt 84,6) Olykor azt hisszük, csak akkor van szükségünk Istenre, ha épp valami nehézséget kell megoldanunk… Van, hogy én magam is csak utólag érzem át annak jelentőségét, hogy Vele kezdjem a napomat, erőt kérjek hozzá, mert tegyük fel, átlagosnak ígérkezik. Aztán szinte a semmiből jön valami váratlan történés, ami teljesen kizökkent, a feje tetejére állít mindent, és hirtelen a kezelhetőnek tűnőből káosz lesz… Mert valahol az Istennel való időtöltés olyan a lelkünknek, mint az étel a testünknek: ha elhanyagoljuk, nem figyelünk oda rá, idővel egyre erőtlenebbek leszünk.…

“Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek.” (Ján 20:29) Ezek a szavak sokak számára tűnhetnek ismerősnek, sőt talán maga a történet is, melyben Jézus, egyik tanítványának, Tamásnak mondta a fenti kijelentést. Tamás látni és tapintani akarta a hegeket Jézus testén, különben nem volt hajlandó elhinni neki, hogy valóban Őt látja feltámadva. Annak ellenére sem, hogy Jézus mindezeket saját maga jelentette ki, halála előtt. Azt hiszem, sokan tudnánk azonosulni a hitetlenkedő Tamás szerepével. Gyakran az sem elég, ha látjuk. Tapintani, érezni, megtapasztalni akarjuk a dolgokat, méghozzá azonnal. Megszületünk bizakodó, csupa szív, mindent elhívő és minden jóban bizakodó Isten…