Szerző

Sipos József

Szerző

Református lelkipásztor vagyok (Tiszaújlak-Tiszakeresztúr). A KRISZ alapító tagjaként mindig is fontos volt számomra az ifjúsági munka, így kerültem be anno a FiRe (Fiatal Reformátusok) csapatába, amit később TeSó-nak „kereszteltünk át”. 2006-2013 között a főszerkesztői feladatokat láttam el.
19 és fél évesen elvettem első szerelmemet, jelenleg van 3 szép lányom. Az is egy tény, hogy sok dologban elég bátor vagyok. Szeretem a kihívásokat, és mindig arra törekszem, hogy új kihívásokra új megoldásokkal válaszoljak. Céltudatos vagyok, és sokszor őszinte – na ebből nem kevés bajom is van…

https://www.youtube.com/watch?v=dy9nwe9_xzw Tizenegy éve ismerem azt az embert, akinek a rövid bizonyságtételét alább közöljük le. Sok mindent tudnék elmondani róla, azonban rögtön a lényegre térve csak annyit mondok el, hogy mit tanultam meg Istenről úgy, hogy őt a barátomnak mondhatom. Megtanultam, hogy Isten a lehetetlen Istene, akit szabad és lehet imádsággal ostromolni egészen az utolsó pillanatig, hogy megoldást adjon. Megmutatta, hogy érdemes rálépni egy olyan útra, aminek még nem látjuk a végét, de az első lépéstől biztosak lehetünk abban, hogy áldás nyugszik rajta. Végül megmutatta, hogy van szabadulás a lehetetlen, megkötözött és reménytelen élethelyzetekből ma is. Fogadjátok szeretettel a Kárpátaljai Református…

„Uram, te megvizsgálsz, és ismersz engem…”(Zsolt. 139,1) Olyan Istenünk van, akit ennek az igének a fényében egy orvoshoz a legkönnyebb hasonlítani. Az orvosnak az a dolga, hogy megvizsgáljon, kiszűrje a betegséget, megelőzze. Olyan kár, hogy csak akkor megy orvoshoz valaki, ha már beteg. Egyes országokban járnak az emberek szűrővizsgálatokra és sokszor megelőzik a betegséget. Egy orvos az első pillantásra l nem tudja megállapítani, mi a baj (ezt csak a szélhámos kuruzslók tudják) -egy orvos megvizsgál. Valamikor ez fájdalmas, de szükséges, mert  így derül ki a baj, amit aztán követ a kezelés.

„Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett. Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni. Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki.” Lk 15, 14-16

„Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet. Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom. Istennél van segítségem és dicsőségem, erős sziklám és oltalmam az Isten.” Zsolt 62:5-7  Ez egy bizalomének, amely nagyon jól kifejezheti a mi érzéseinket is. Azért szeretem nagyon a zsoltárokat, mert olyan érzésekkel van tele, amit én is érezni szoktam, átéltem. Nagy szüksége van mindenkinek a bíztatásra, különösen mostanában, amikor olyan sok helyzet van, ami elcsüggeszthet, lelkileg kimeríthet. Első hallásra kicseng ebből a zsoltárból egy rövid kis szó: csak. Hat versben is szerepel. Ez nem egy ellenkező szó („Miért?” kérdésre egy „Csak”),…