Amit csinálok: szépet meglátni tanítok, koncertezem, olykor írok.
Amit szeretek: olvasni, esőt hallgatni, órákat tölteni gyakorlással, zenehallgatással, a természetben két keréken vagy két plusz négy lábon. Meglátni az emberekben a szépet, Isten arcát.
Amit szeretnék: ha sosem nőne fel a lelkem mélyén élő gyermek. Ha mindig csillogó szemmel tudna rácsodálkozni a körülöttünk lévő apró ajándékokra — a fülemüle szavú tavaszi éjszakákra, egy furcsa alakú színes árnyékra, egy őszinte mosolyra.
Amit hiszek: ezeken keresztül mind Isten szól hozzánk és üzen: „Veled vagyok. Láss, érezz, szeress!”
Különböző lefutási idejű „projekteket” tervezünk nap mint nap. Bevásárolni egy óra, füvet nyírni másfél, megírni egy dolgozatot három. Gyümölcsfát úgy ültetünk, hogy 4-5 év múlva ehetünk a terméséből. Kutyát tartani már nagyobb felelősség, legalább 8-10 évre szóló feladat. Ha (leendő) gyermekeinkre gondolunk, akkor már emberöltőnyi időt vágyunk átlátni, megalapozni. A Föld nevű projektnek vajon mennyi most a lefutási ideje?
Nem elég a szerelem a jó házassághoz.Nem elég beengedni Istent harmadiknak a kapcsolatba a jó házassághoz.Nem elég elmondani egy fogadalmat a templomban a jó házassághoz. Amikor süteményt sütünk, nagyon figyelnünk kell a hozzávalók arányára. Fontosak ezenkívül az előkészületek: a jó és friss hozzávalók beszerzése, a megfelelő edények, a sütő minősége. Aztán fontos maga az elkészítés folyamata: ha nem elég sűrű a tojáshab, ha több a liszt, könnyen elbúcsúzhatunk az élvezetes végeredménytől. S végül fontos a tálalás is, mikor és hogyan fogyasztjuk a süteményt. Miért hisszük akkor, hogy egy olyan bonyolult dolog létrehozásához, mint a házasság, elég egyetlen hozzávaló az elején,…
Böjti egypercesek 27. Ekkor azt kérdezték tőle: „Mester, mikor lesz ez, és mi lesz annak a jele, hogy ez elkezdődik?” Ő pedig így válaszolt: „Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszenek titeket! Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és azt mondják: Én vagyok! – meg azt: Az idő közel jött! De ti ne kövessétek őket. És amikor háborúk zaját és lázadások hírét halljátok, ne rettenjetek meg, mert ezeknek előbb meg kell történniük, de nem jön mindjárt a vég.” Azután így folytatta: „Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, mindenfelé nagy földrengések, járványok és éhínségek lesznek, rettenetes dolgok történnek, és hatalmas…
Böjti egypercesek 24. „Mert úgy van ez, mint amikor egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit, és átadta nekik vagyonát. Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek képessége szerint, és elment idegenbe. Az, aki az öt talentumot kapta, azonnal elindult, vállalkozásba fogott velük, és nyert másik ötöt. Ugyanígy az is, aki a kettőt kapta, nyert másik kettőt. Aki pedig az egyet kapta, elment, gödröt ásott a földbe, és elrejtette ura pénzét. Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük. Eljött az, aki az öt talentumot kapta, odavitte a másik…
Böjti egypercesek 12. Amikor elindultak Jerikóból, nagy sokaság követte őt. És íme, két vak ült az út mellett, és amikor hallották, hogy Jézus arra megy, felkiáltottak: „Uram, Dávid Fia, könyörülj rajtunk!” A sokaság azonban rájuk szólt, hogy hallgassanak el, de ők még hangosabban kiáltották: „Uram, Dávid Fia, könyörülj rajtunk!” Jézus megállt, megszólította őket, és ezt kérdezte: „Mit akartok, mit tegyek veletek?” Ők így feleltek: „Azt, Uram, hogy megnyíljék a szemünk.” Jézus megszánta őket, megérintette szemüket, és azonnal visszanyerték látásukat, és követték őt. (Mt. 20,29-34) Nem múló fejfájás, kellemetlen émelygés, közérzetet rontó megfázás. Testi nyomorúság, fizikai állapot, amely mássá tesz, kevesebbé.…
Öt évvel ezelőtt indult el a TeSó blog. Öt éve a barátságos zöld logó mögött egy néha lelkes és néha bizony megfáradt, elfáradt önkéntes csapat csodálkozik rá időről időre arra a sok áldásra, kegyelemre, amit ebben a szolgálatban megtapasztalhattak. Mert bizony Isten áldásai nélkül a TeSó ma nem ünnepelné a születésnapját, sőt egyáltalán nem is létezne… A mai írásunkban a szerzőgárda nagy része vall arról, hogy mit is jelent számára a blogban szolgálni, és keresztyénként önkénteskedni.
Alig ért véget a vizsgaidőszak (volt másfél szabad estéd), s elkezdődött az új félév, kettőt pislogsz, és már megint egy beadandó felett görnyedsz. Most zártál le egy projektet, alig kezdted el élvezni, hogy a határidő nem szorítja a nyakad, máris kitűztek egy újabbat, ami baljósan a fejed fölött lebeg. Végre sikerült rendet rakni a szekrény régen lomtalanításra váró polcán, összehajtogatva csinos oszlopokba rendezni a ruhát, de pár sietős – megint elaludtál – reggel után újra a káosz királynőjének érzed magad, ha álmosan kinyitod a gardróbot.
Két ünnep között kúszik elő, általában a karácsonyfa alól, esetleg szilveszter után, a másnapi kicsit vagy erőteljesebben posztapokaliptikus buliromok közül támad lesből. Ha az elmúlt pár napban és akár most is üresnek érzed magad, lehangoltnak, kicsit passzívnak, csak az evéshez van kedved vagy még ahhoz sem igazán, s bár nem sok mindent csináltál, mégis fáradtság tör rád, akkor lehetséges, hogy utolért az ünnepek utáni depresszió. (Szigorúan gyakorlatias bejegyzés következik.)
“Egyenesedjetek fel és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok.” Lk 21,28b https://www.youtube.com/watch?v=WTGtgvMQFm8 Nehéz most, a legnagyobb sietségben, a „minden időben elkészüljön” űzésében megállnom, s lecsendesíteni a lelkem. Nehéz a december végéhez közeledve utolsókat rúgó időre barátként gondolni. Az időre, ami sietségből napokba, hetekből hónapokba, évszakokból évekbe torlódva annyi mindent vett el, ami kedves volt. Szégyellem, de olyan nehéz az év legsötétebb napjaiban Veled beszélgetnem, szégyellem, de néha még mindig Téged vádollak, aki megmenthetted volna őket. Látod, Uram, a szívem, hogy milyen sok darab hiányzik már belőle, hogy az ürességek mennyire sajognak az ünnep közeledtére. Azt hirdeti a világ,…
Szállóigévé vált idézet a Bibliából, irodalmi alkotások is használták már – nem ártana néha nekünk is felidézni az „úgy szeresd felebarátodat, mint magadat” szavait. Most kissé rendhagyóan ennek a gondolatnak nem az első, hanem a második feléről szeretnék írni. Ha nem szeretem (helyesen) magam, akkor hogyan szerethetnék másokat jól? Sok idő eltelt az életemből, mire ezt felismertem. Azt hinnéd, ha valamivel, hát az önszeretettel nincs gondod, pedig mind a két véglet felé el lehet távolodni a harmóniát biztosító középút helyett. Önzés, egoizmus, a sor másik végén önmagunk alulértékelése, túlzott háttérbe szorítása. Mint általában a velünk kapcsolatos témákban, itt is hajlamosak…
