Olyan gyülekezetben nőttem fel, ahol mindig úgy éreztem, magától értetődő dolog Istennek szolgálni, hogy a másoknak imponáló keresztény élet feltétele az önkéntes munka. Sok-sok év telt el az életemben ilyen imponáló szolgálatokkal, amiket szerettem, de utólag láttam csak, hogy nem annyira a jó ügy, hanem a megfelelni vágyás hajtott, még ha ez kegyes átgázolásokkal is járt másokon. Amikor úgy alakult, hogy másik gyülekezetbe kerültem, éveken át nem vágytam a szolgálatra, mert folyamatosan attól a kísértéstől féltem, hogy visszaesek a keresztény karrierizmus csapdájába, hogy újra másoknak akarok majd megfelelni, és bár ezek a mások keresztények a bennem jelentkező megfelelni vágyás nem…