Vannak a hívő életnek olyan ajándékai, amik érthetetlenek és elfogadhatatlanok azok számára, akik még Jézus nélkül élnek. Az egyik ilyen ajándék a remény. Számunkra a reménység a hit erős horgonya, ami belekapaszkodik az ígéretekbe (Zsid 6,19), ami nem szégyenít meg, amiben nem csalódunk (Róm 5,5). Lehet most még…
Talán ismerős számotokra is az az érzés, mikor a nyári forróságban önfeledten úsztok egy tóban vagy folyóban, aztán egy váratlan pillanatban belegabalyodtok valamibe, ami nem látszott a vízben. Az utóbbi években a digitális adatfelhalmozás és adategyeztetés hínárja így tekeredett rá az életemre, mindannyiunk életére. A naponta növekvő, orwelli…
A hegyen nagy sokaság gyűlt össze. Az emberek egymás között sugdolóztak, beszélgettek. Némelyek nevetve, mások ijedten mesélték az Illés prófétával kapcsolatos fejleményeket, ami miatt most mind itt vannak. Érezhető volt a tömeg feszültsége. Látható volt Baál papjainak a készülődése, majd pedig a próbálkozása arra, hogy az áldozaton fellobbanjon…
Lassan egy hónap telt már el húsvét ünnepe óta. Az ünnep óta, ami igazán reménységet ad a keresztény embernek. Én sokáig nem tudtam mit kezdeni sem a böjt időszakával, sem a húsvét ünnepével. Ésszel felfogni nem lehet, hogy szerethetett minket/engem valaki annyira, hogy ártatlanul elszenvedett olyan sok mindent,…
„Én azonban most is azt tanácsolom nektek, hogy bizakodjatok, mert egy lélek sem vész el közületek, csak a hajó. (…) Ezért bizakodjatok, férfiak! Én hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, ahogyan nekem megmondta. Egy szigetre kell kivetődnünk. (ApCsel 27,22;25–26) 2023 a Kárpátaljai Református Egyházban a reménység éve. Furcsa,…
Krisztus felfoghatatlan áldozatának és örömteli feltámadásának története a mi személyes ügyünk, mindannyian érintettek vagyunk a húsvéti történésekben. Persze, mindannyian kicsit másképp. Ezen az ünnepi napon néhány szerzőnk arra vállalkozott, hogy pár mondatban megosztja velünk, számára személyesen mit is jelent mindaz, ami az első húsvétkor történt: „Isten nem csak…
Nem emlékszem, mikor találkoztam először Noé és az özönvíz történetével. Valószínűleg még kisiskolásként. Az viszont biztos, hogy a közelmúltig ez a történet a fejemben lévő asszociációkban mindig amolyan mesés környezetben, a szebbnél szebb gyermekbibliai illusztrációk képeiben jelent meg. Ha őszinte akarok lenni, akkor hosszú éveken át ez a…
Habár nagyon szeretem a karácsonyt, bevallom, nem mindig tudom, mit is kezdjek a gyermek Jézussal. A kisbabával, aki Szenteste megérkezett a Földre. A pásztorok és a napkeleti bölcsek mesés, szép története lélekben valamiért nem a legkönnyebben megélhető a számomra. Idén az egyik ünnepi istentiszteleten a lelkészünk arról beszélt,…
Atyám! Hiszem és vallom, hogy Te vagy a mi hajlékunk. Hiszem, hogy Te akkor sem hagytál magunkra, amikor elszakítottak bennünket anyaországunktól, s hogy most is Te vagy oltalmunk, amikor mindenhonnan kitaszítottnak érezzük magunkat. Hiszem, mert Te azóta is megőriztél bennünket, nyelvünket, hitünket. Minden hitemmel együtt mégis megrendülök,…
Sok mindent tudok már, és valami azt súgja, hogy minden újabb tudásmag távolabb sodor a lényegtől. Mindent elemzek, és az agyam óhatatlanul is elméleteket gyárt, amik sajnos hajszálpontosak, logikusak: elhitetik velem, hogy már előre úgyis mindig tudom. Káros boszorkányság. Az imáim meg rendre üres csöndek. Abban reménykedem, hogy…
