„Új neveden szólítanak téged, amelyet az Úr maga ad majd neked.” (Ézs 62,2) Emlékszem, amikor először megértettem az óember megöldöklése – újember megelevenítése gondolatot. Máris elbizonytalanodtam a saját üdvösségemet illetően. Arra gondoltam, hogy én nem tudtam annyira radikális változáson keresztülmenni, nem tudtam minden óemberi hajlamomat és vágyamat a hátam mögé dobni és véglegesen elhagyni. Nem tudtam magamat megtagadni. Ennek ellenére Isten ezt kéri, és Ézsaiás könyvében új nevet is ígér nekünk. Lehetünk valaha méltók, készek az új név felvételére? Az új név új személyazonosságot takar. Teljes megújulást, igazi pálfordulást. Hiszen a kifejezés ihletője, Pál a Jézussal való találkozás után új…

„Én, az Úr, elhívtalak az igazságért, én fogom a kezedet. Megőrizlek, és benned ajándékozom meg szövetségemmel népemet, világosságommal a nemzeteket.” (Ézs 42,6) Karácsony táján évről évre egyre nagyobb összegeket költünk ajándékokra, hosszú órákat töltünk bevásárlóközpontokban, üzletekben vagy weboldalakat böngészve. Kedves dolog az ajándékozás, hiszen ez is egy eszköz a szeretetünk kifejezésére. Azonban bár igyekszünk a megbecsülésünket és a szeretetünket tárgyi ajándékon keresztül kimutatni, más – jóval eredetibb – módon sokszor elfelejtjük. Az, hogy mi magunk váljunk ajándékká családtagjaink, barátaink számára, nem annyira népszerű gondolat. Sajnos túl nagy a rohanás, túl hektikusan készülünk az ünnepre, és pont a gondoskodásunkkal, szeretetünkkel, időnkkel…