Keresztyén Eszter bejegyzései

Keresztyén Eszter vagyok, 23 éves. Egyetemista, háziasszony, lelkészfeleség. Mindig ugyanaz és mindig más. Valamikor közlékeny és szárnyaló, időnként hallgatag és botladozó. Néha a lelkem egy virágzó díszkert, de van, hogy csak sivár parlag. Újjászületésemkor kicsi és gyönge halként túl korán túl mély vízbe estem, és még ma sem könnyű a felszínen maradnom. Szolgálatból írok, beszélek és zongorázom, de gyakran ezek csak emberi erőlködések, és egyedül az isteni kegyelem az, ami előrevisz.

Mindenek Ura – 18. nap

„Ő szabja meg a különböző időket és alkalmakat. Királyokat taszít el, és királyokat támaszt. Ő ad bölcsességet a bölcseknek és tudományt a nagy tudósoknak.” (Dán 2,21)

Sokszor nyugtalanok vagyunk. Szétnézünk a világban, és akár a politikai, a társadalmi, a környezeti tényezőkre tekintünk, lebiggyed az ajkunk. Fejünket csóváljuk, és szokásosan elégedetlenkedve – vagy épp felháborodva – állapítjuk meg: nem így kéne ennek lenni.

Ez az ige mégis azt mondja, hogy Isten tudja, hogy hogyan kell a dolgoknak lenni. Ő tudja, mit csinál. Ura a helyzetnek, és megengedi, hogy a világ változzon, hogy más, talán nehéz idők jöjjenek. Ő a korok és korszakok váltakozásának is az Istene. Ő minden földi vezető fölött áll, és az Ő engedélyével születnek a döntések.  Az Úr dönti el, hogy ki számítson bölcsnek és ki nagy tudósnak.

Isten nem ígérte, hogy tökéletes társadalomban élhetünk a Földön. Nem mondta, hogy elégedettek leszünk a rendszerrel, vagy egyet értünk majd az ideológiákkal. Az igazán jó és tökéletes majd odafent vár minket. Itt a jelenlegi helyzetekkel kell megbirkóznunk, elfogadni azt, amit muszáj, változtatni azon, amin lehet. S közben pedig meggyőződéssel hinni, hogy bár beteg a világunk, több sebből vérzik az Földünk, de Isten kezében vagyunk mindannyian. És ez a legjobb hely.

Keresztyén Eszter

← Vissza a naptárba

Meggyógyít – 17. nap

 „Az Úr enyhülést ad betegágyán, jobbulást ad neki, valahányszor betegen fekszik.”  (Zsolt 41,4)

Valamennyien tudjuk, hogy milyen betegnek lenni, és nem szeretjük. Hiszen fájdalmakkal küszködve a legnehezebb elfogadni azt, hogy minden okkal történik. Hogy Isten tudta nélkül egy hajszál sem eshet le a fejünkről. Szenvedések között a legkevésbé akaródzik elhinni, hogy Isten ezzel valóban jót akar. Mert félünk, hogy súlyosbodik. Hogy nem épülünk fel. Mert nem tudunk mást tenni, csak remélni a javulást, nézni a plafont, bámulni ki az ablakon, szedni a gyógyszereket, tűrni a fájdalmat és várni, hogy múljon az idő.

Igen, néha szembe kell nézni a betegséggel bármennyire is nem akarjuk. Hisz jön egy gyanús laboreredmény; esetleg eltörik egy csontunk, és a fájdalom pedig nem akar megszűnni hetek múltával sem. De a betegség sokszor megállít, mint egy stoptábla, hogy lelassítva magunkba nézzünk. Vagy próbatételként méri meg az erőnket. Vagy túlhajtottuk magunkat és egy szükséges kényszerpihenőre kell elvonulnunk miatta. Vagy ki tudja? Kizárólag csak Isten. Ő a tudója, hogy mi miért történik.

De az biztos, hogy Ő nem feledkezik meg az állapotunkról. És ígéretet tesz. Enyhüléssel és jobbulással biztat. A végeláthatatlan kezelések végével. A fájdalmak eltűnésével. A felépüléssel. És el kell hinnünk, hogy az Úr nem összevissza beszél. Mert Ő elhozza az időt, amikor az egykor teljesen megszokott és természetesnek vélt egészségünkre újra ajándékként tekinthetünk.

Baranyi Eszter

← Vissza a naptárba

Költöznek a fecskék

Nos, igen, az ősz újra beköszöntött. Ravaszul kijátszotta a nyarat, és már ő trónol. Befutott az utcába, az udvarra, keresztülszáguldott vékony ruháim szövetén. A fecskék is elköltöztek már. Ódzkodva figyelem a szürkülő eget, a gyarapodó esőfelhőket és tócsákat, a fázós embereket. Zokon esik ez a hűvös. Nem az aranyló ősz csókját érzem, hanem a kellemetlen, arculcsapó, esőcseppekkel vívódó, cudar változást.

Pedig a változás természetes dolog. A nyaralást, a láblógatást felváltja az iskola. A szabadságnak vége, és ideje újra munkába állni. A Nap elbújik és beköszönt az ősz. Bevallom töredelmesen, sokszor nem fűlik a fogam a változáshoz. Mármint az új dolgok jók, sőt, sokszor a régiek se rosszak, valami mégis úgy megnehezíti az egészet.

olvasás folytatása

A házas élet első megállói

Talán kijelenthetem, hogy a legtöbb ember életében tervben van, hogy valamikor megházasodik. Lehet öt vagy tíz éven belül, de szeretnénk lehorgonyozni valaki mellett, összeszokni, megállapodni. Sokan ennek az útnak a küszöbén álltok és állunk, s a házasságnak nevezett nagy utazás első megállóit tapasztaljuk. Mint fiatal feleség, jegyesekhez és fiatal házasokhoz szeretnék szólni, akik bizakodva várjátok az előttetek álló boldog éveket. Mert biztos vagyok abban, hogy mindenki úgy tervezi, hogy boldog lesz a párjával. Nemrég kutatást végeztem fiatal felnőttek között, és a házassággal kapcsolatos kérdések közül nem az anyagi beosztások megfelelő módja vagy a bölcs gyereknevelés mikéntje számított a legnagyobb kérdésnek, hanem a boldog és tartós házasság titka. Sajnos nem írhatom le nektek a mindent megoldó elixír receptjét, mert én sem tudom, azonban pontokba szedve szeretném átadni mindazt, amit mi már a férjemmel az igen óta eltelt idő alatt megtanultunk.

olvasás folytatása

Vissza a forráshoz

Hétköznapi életünkben és keresztyénségünkben is sokszor megfigyelhető, hogy az egykor elsődleges és nélkülözhetetlen dolgok ma már mellékesek lettek. Hogy szép lassan hátrébb szorultak a listán. Be kell vallanom, volt, hogy nálam is felborult a sorrend. Az Isten elé emberek kerültek, az imádság elé pihenés, a Bibliát pedig más könyvek és tevékenységek előzték meg. Úgy gondoltam, hogy tudok egészséges egyensúlyt tartani, hogy Isten és az igéje is kap még helyet és időt, de a csendes percek fokozatosan és észrevétlenül kiüresedtek.

olvasás folytatása