Címke

Csillagpont

Címke

Nem értem, miért kértek fel ennek a cikknek a megírására. Én nem vagyok őscsillagpontos mint a többiek, akik ebbe a sorozatba írtak. Nem voltam ott a kezdeteknél, és nem követtem végig a Csillagpont fejlődését. Nem mondhatom el magamról, hogy mindegyik találkozón részt vettem. Sőt, csak a 2019-es Csillagponton…

Őscsillagpontosként olyan szemszögből szeretnék írni a blog e havi tematikáját adó református ifjúsági találkozóról, amelyből talán kevésbé szoktak. 2002 tavaszán és nyarán, amikor elindult az első Csillagpont szervezése, sokat beszélgettünk a találkozót meghatározó alapelvekről és keretekről. Hogy milyen jól sikerült ezek meghatározása az akkori stábnak, mi sem bizonyítja…

A 2019-es Csillagpont nem az első volt az életemben, de talán mind közül a legmeghatározóbb. Sok minden előzte meg: egy telefonbeszélgetés, kétféle válaszlehetőség és három előkészítő találkozás. 1. Egy telefonbeszélgetés: Brrrr… Brrr… (ismeretlen számról keresnek) Ő: „Haló, áldás, békesség, szia! Bella Violetta vagyok, a 2019-es Csillagpont lelkimunkaág vezetője…”…

Tudják: tűzni fog rájuk a nap, viszi a vihar szele a sátrat, vagy épp kiönti az eső. Tudják: nem lesz felhőtlen a pihenésük, és nem akkor esznek vagy zuhanyoznak, amikor kedvük támad. Porosak lesznek. Tudják: lesz, aki reklamál majd és elégedetlen lesz akármennyire is teszik ki érte a…

Türkiz és sötétkék. Hozzá egy kis fehér és pici sárga. Jól kiolvasható rajta a felirat: Önkéntes. …alul pedig a nevem. Ez épp harmadik éve lóg a napraforgós kulcstartóm egyik faragott reteszén. Nagyon szeretem az emlékeket megfogható formában is elraktározni, őrizgetni. Mert elég, ha ránézek, kezembe veszem és pillanatok…

Utazótáskád csálé kerekei adják a ritmust még készülőfélben lévő áhítatod szövegéhez. A szavak ügyetlenül pattognak, mint a kopott kerekek a betonon. Kissé megkönnyebbülsz, amikor a kora reggeli órákban neked címzett kedvességgel mosolygós lányok fogadnak. Lassan gyülekezünk Debrecenben. Egyre több ismerőssel találkozol. Néhányat csak arcról ismersz, van, akit nem…

Szeretem ezt a csillagpontos sorozatot. Jó borzongani Julikával a 2011-es tatai esőben, olvasni Edina bizonytalanságtevését, hagyni, hogy Feke Gyuri meghatottsága a mi szemünket is bepárásítsa. Monával együtt tusakodni, hogy a fontos dolgok megmaradjanak valóban fontosnak, Anna szövegében pedig ráismerni a keresztyén karrieristára, aki végül megtalálja a méltó helyét.…

Olyan gyülekezetben nőttem fel, ahol mindig úgy éreztem, magától értetődő dolog Istennek szolgálni, hogy a másoknak imponáló keresztény élet feltétele az önkéntes munka. Sok-sok év telt el az életemben ilyen imponáló szolgálatokkal, amiket szerettem, de utólag láttam csak, hogy nem annyira a jó ügy, hanem a megfelelni vágyás…

„Semminek nincs értelme. Ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá.” Ezzel a felütéssel kezdődik Janne Teller Semmi című ifjúsági regénye (Scolar Kiadó, 2011). Ha valaki nem ismerné a művet, ezek a mondatok nem egy élete derekán lévő, kiégett embernek, hanem a nyolcadik A…