megújulás címkével jelölt bejegyzések

Kellemetlen 3-1

„Tudom, hogy állhatatos vagy, terhet viseltél az én nevemért, és nem fáradtál meg, de az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet. Emlékezzél tehát vissza, honnan estél ki, térj meg, és tedd az előbbi cselekedeteidet, különben elmegyek hozzád, és kimozdítom gyertyatartódat a helyéből, ha meg nem térsz.” (Jel 2,3-5)

A reformáció emléknapján mindig azt érzem, hogy betölt a becsületes, elfogulatlan emlékezés és a reménykedő jövőkeresés. Keresem az egyensúlyt, vállalva a történelmi múltban elkövetett hibákat, azután igyekszem a jövőbe tekinteni: mi jön még? Kötelez-e valamire engem az, hogy Isten kegyelméből reformátusként egy rendkívül gazdag megújulási múlttal rendelkező felekezet tagja vagyok?

Úgy gondolom, igen, kötelez. És ahogy én is, úgy ez az igeszakasz is mérleget von múlt és jövő vonatkozásában.

olvasás folytatása

Gondolatok egy templom felújításáról

Szolgálatból – és itt most nem lelki értelemben kell venni – sok helyre eljut az ember, ha olyan szakmát választott magának, ami nem csak az íróasztal mögött zajlik. Vasárnap délután az elmúlt napok munkájától fáradtan ott ücsörögtem a beregszászi református templom ünnepi istentiszteletén, amikor egyszer csak rájöttem, hogy nem vagyok annyira kívülálló, mint amilyennek sokszor érzem magam.

A templom felújítása több, mint két évig tartott, s bár először csak a külsőt szerették volna renoválni, végül nagyot álmodott a gyülekezet, és belefogott a belső tér teljes felújításába is. A külső vakolat eltávolításakor fény derült a falak repedésire, az épület statikai problémáira. Ezek orvoslása nem várt költségeket jelentett, sok plusz munkát és komoly szakmai tanácskozásokat építészekkel, statikussal, kivitelezővel. A falakat végül az alapokig lenyúló megerősítéssel stabilizálták.

olvasás folytatása

Akkor végül is lesz idén reformáció?

A lenti bejegyzés alapgondolatával komolyabban foglalkoztak az Erdélyi Református Egyházkerületben dolgozó lelkipásztorok. Az általuk kidolgozott, az egyház megújulását szorgalmazó „mai 95 tétel” itt olvasható. 

 

Az 500. jubileum kapcsán egész évben, az elmúlt hónapban pedig különösen sokat beszéltünk az egyház megújulásáról. Arról, hogy mit hozott a reformáció fél évezreddel ezelőtt, és mit üzen nekünk ma. Beszéltünk anyanyelvű igehirdetésről, könyvnyomtatásról, Bibliaolvasásról, személyes hitről, kegyelem általi üdvösségről, és sokszor, sokféleképpen levontuk a tanulságot: reformációra ma is szükség van. Az egyház nincs „kész”, ma sem tökéletes, ma is észre kell vennünk a gyengeségeit és változtatni kell. De leginkább hol? Mindenkinek a saját életében.

Hmmm.

olvasás folytatása

Antibábel

„Sok kegyes zsidó férfi élt akkor Jeruzsálemben, akik a föld minden nemzete közül jöttek. Amikor ez a zúgás támadt, összefutott a sokaság, és zavar támadt, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni” ApCsel 2, 5-6

A Szentírásban hajlamosak összekuszálódni a dolgok. Olvasása közben sokszor húzzuk fel a szemöldökünket: hogy lehetett eddig eljutni? Hogyan történhetett meg, hogy egy ember, aki világos küldetést kap Istentől, pont az ellenkező irányba indul el és egy hal gyomrában kell célba érjen? Vagy hogy lehet megvásárolni az elsőszülöttségi jogot egy tál lencsén, aztán elég csúnyán megvezetni a saját édesapám? Illetve hogyan juthat el egy nép, amivel isten szövetséget kötött, a bálványimádás és ember- illetve gyermekáldozat, kultikus prostitúció mélységeibe?

olvasás folytatása

A Biblia, mint a megújulás könyve

madar
Fotó: transindex.ro

„Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus!”(Galata 2,20)

 „Nem vagyok jó keresztyén, mert…” – gondoltam, mondtam már sokszor. Vannak olyan periódusai az életemnek, amikor a hívő keresztyén ember rossz példája vagyok; adódnak olyan helyzetek, amelyekre a reakcióm nem éppen krisztusi. És igen: jó lenne néha megmondani a magamét, kiosztani a másikat, mindezt egyáltalán nem építő szándékkal. Szívesen ítéletre küldenék másokat egy-egy tette alapján, jogosan vagy épp jogtalanul. Talán sokakhoz hasonlóan én is szeretném időnként felhasználni akár testi erőmet is, hogy rendezzek egy igazságtalan helyzetet. De miért is nem teszem, tesszük mindezeket meg?

olvasás folytatása