Szerző

Laskoti Zoltán

Szerző

Magamról szeretnék írni, túl az életrajzomon és életutamon. Arról, aki csak én vagyok. Azonban falba ütközöm, két kérdésbe, amikről nem én pattanok vissza először.
„Az vagyok valóban, aminek mondanak?
Vagy csak az, aminek magamat ismerem?”
Amíg nem tudom megválaszolni a kérdést, három pont köré állítom a gondolataimat.
Aki még nem voltam: tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász, kipihent ember, mindentudó, nagytiszteletű úr, papbácsi
Aki már nem vagyok: dobozon belül gondolkodó, progresszív fundamentalista, beregszászi gimis, szerelmet kereső, szorongó, passzív agresszív, naiv.
Akivé válni szeretnék: élni és örülni tudó ember, közösségépítő, házas, megbízható, együttérző, bibliaolvasó, motiváló
Tarts velem, ismerjük meg együtt magunkat a kommunikációban!

„Akkor ezt mondta Sámuel: Talán ugyanúgy tetszik az Úrnak az égő- és a véresáldozat, mint az engedelmesség az Úr szava iránt? Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál, és a szófogadás a kosok kövérjénél” (1 Sám 15,22) Történetünk egy zavaros helyzetbe vezet bennünket. Saul, az Isten által kiválasztott és felkenetett király az Úr parancsára hadat visel Amálék törzse ellen, és nagyon pontos, egyértelmű utasítást kap: pusztítson el minden embert, állatot és hadizsákmányt. A csata sikeres, azonban a katonák (talán mert Saul elmulasztotta elég határozottan közölni velük a parancsot?) elveszik a zsákmány javát, Amálék királya pedig Saul hadifoglya lesz. Közben megérkezik…

„Köztetek járok, és Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek.” (3Móz 26,12) Az Úrral való járásnak vannak különösen szép és felemelő részei, amikor eltölt minket a mennyei erő, a bizakodás és a szeretet. Aztán vannak olyan mélypontok is, amikor csalódunk, kiábrándulunk, elmegy a kedvünk a szolgálattól és elfáradunk. Különös és jellemző, hogy mindkét lelkiállapot más emberekhez köthető. Nincs nagyobb segítség és nincs fájdalmasabb akadály a hit útján, mint a másik ember, illetve az emberekből álló közösség. Ha belelapozunk a Szentírásba, nagyon sok negatív dolgot fel tudunk sorolni a közösségek szerepléséről: a kiválasztott nép sajnos szokásává teszi, hogy megfeledkezzen Istenéről;…

„… beszéded megelevenít” (Zsolt 119,50b) Ha valaha is alkalmam nyílna átkelni egy sivatagon, biztosan nem indulnék el tapasztalt vezető és egy olyan térkép nélkül, amin szerepel, hol találok vizet. Ezek nélkül jó esélyem lenne arra, hogy belepusztulok az útba, és nem lesz, aki visszatérjen a semmiből. Böjt első vasárnapján megnyílik az az út, amely a pusztába visz, ahol egyedül maradhatsz Istennel és magaddal. Sok olyan helyzet vár rád, amikor az Úr szembesít egy-egy döntésed következményeivel, és szégyenkezned kell majd amiatt, ahogy viselkedtél és döntöttél. És várnak olyan helyzetek is, amikor elfogy az erőd, hited, kitartásod, s úgy érzed, itt véget…

„József így felelt a fáraónak: Nem én, hanem Isten ad megnyugtató választ a fáraónak.” (1Móz 41,16) https://www.youtube.com/watch?v=a9MUphJg09E A sokféle ajándék közül, amikkel Atyánk bőkezűen ellát minket, a megnyugtató válasz ajándékára éhezem ki leginkább az elmúlt hetekben. Az áramszünetek által még sötétebbé tett bizonytalanság tovább nehezítette az amúgy sem könnyű reménykedést, és ebben a közegben kincset ér az, aki képes megnyugtatni a többieket. Felszabadító komolyan venni azt, hogy a megnyugtató válaszok Istentől érkeznek. Nem nekem kell kitalálnom, mi oltaná el a másik ember kétségeinek tüzét, hanem az Úr küld biztos választ, Aki mindent tud az illető vergődéséről, kérdéseiről, szükségleteiről. Ennek híján…

„Az ő isteni hatalma megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre való, azáltal, hogy megismertük őt, aki saját dicsőségével és erejével hívott el minket.” (2Pt 1,3) Valószínűleg te is voltál már olyan élethelyzetben, amikor azt érezted vagy éreztették veled, hogy kevés vagy. Talán nem volt meg a megfelelő fizikai erőd, szakmai tudásod, bölcsességed egy feladat elvégzéséhez vagy egy nehéz helyzet kezeléséhez. S mikor nem sikerült megoldanod a problémát, úgy érezted, kudarcot vallottál. Nem láttak el a szükséges képességekkel, hiányzik belőled valami. Jézus ma ezzel az igével szeretné jó mélyen a szívedbe vésni az igazságot, amin a Sátán minden…

Maradj velünk a hosszú éjszakákon, Uram, és világíts nekünk ígéreteiddel! Gyertyáink elégtek és szétfolytak, akkumulátoraink merülőben, nincs térerőnk, sem internetünk – imádságunk van, míg magába zár a sötét. Visszaemlékezünk a széthulló világ korábbi állapotára. A régi, fényes napokra, mikor mindig jött víz a csapból, a kapcsoló fényt csiholt a szobákban, működött a fűtés, és nem kellett feszült aggódásban kelnünk és feküdnünk. Mikor kézen fogtál, néven szólítottál, ígéretet adtál és próbát ígértél. Köszönjük, hogy előre szóltál. Hosszúak a napok és észrevétlenül telünk meg panasszal és feszültséggel, Uram. Van, aki stresszevővé vált, mások kórosan lefogytak közülünk. Sokan könnyű vigasztalást remélnek az italtól,…

„Tanúul hívom ma ellenetek az eget és a földet, mert elétek adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is!” (5Móz 30,19) Én a gyomromban érzem először az érzést, összerándul és nem tud már ellazulni. Ezután megfeszülnek az izmaim, összepréselem az ajkam, hunyorítok, tudatosan igyekszem lassan és mélyről lélegezni, a szívem a fülemben dobog, gyorsan döntök, de sok esetben gyorsan át is gondolom, hajlamos vagyok a kapkodásra és a türelmetlenségre. Ilyen, amikor feszültség alatt vagyok. Az előző év végén több embertől is megkérdeztem a beszélgetéseink során, hogy hogyan viselik…

Végül pedig megjelent magának a tizenegynek is, amikor asztalnál ültek, és szemükre vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik látták őt, miután feltámadt. Ezután így szólt hozzájuk: Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek! Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik. Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek a kezükbe, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik, betegekre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak. (Mk 16, 14–18) Azt kérded, milyen volt Ő, kedves Kornéliusz? Nehezen idézem vissza a haja és a…

Atyám, halálosan elfáradtam és megkínzott a Kísértő. Eljött az óra, amiről annyit beszéltünk, amitől Te sosem óvtál, amiért küldtél. A Te atyai szíved meghasadásának és az én kárhozatomnak az órája. Még mielőtt emberré lettem, az örökkévaló dicsőségben tudtam és tudtad, hogy ma felállíttatik a kereszt, meghasad a kárpit, kiszenved az Egyszülött, és mindezt azért, mert halálosan szeretem az eltévedt, nyomorult embert. Igen, Atyám, mert kedves volt a szemed előtt, hogy elvesszek az elveszettért, és így találjon haza a tékozló. Míg tanítottam és gyógyítottam, a Te dicsőségedet mutattam fel, most felvállalom tévelygő teremtményeid minden bűnét, átkát, ítéletét és meghalok a hálátlanokért…

A böjt, mint kegyességünk része, általában akkor válik fontossá, mikor krízisekben vagyunk. Olyan helyzetek ezek, amelyek tele vannak feszültséggel, és amelyekben megszületnek a hosszú távú döntéseink és elköteleződéseink. A krízis szükségszerű, sőt törvényszerű része az életünknek és a kapcsolatainknak – egy esély arra, hogy változzon, megújuljon az élet és a közösség. Hadd ajánljam a figyelmetekbe az 1Sám 7,2–12 igeszakaszát. A történet röviden arról szól, hogy a nép sóhajtozik az Úr után, mert morális, vallási és politikai krízisben vannak, böjtölnek, majd a böjt után Isten újabb krízisbe vezeti őket, ismét jön a filiszteusok támadása. Az elbeszélés különlegessége abban rejlik, hogy bepillantást…