Szerző

Laskoti Zoltán

Szerző

Magamról szeretnék írni, túl az életrajzomon és életutamon. Arról, aki csak én vagyok. Azonban falba ütközöm, két kérdésbe, amikről nem én pattanok vissza először.
„Az vagyok valóban, aminek mondanak?
Vagy csak az, aminek magamat ismerem?”
Amíg nem tudom megválaszolni a kérdést, három pont köré állítom a gondolataimat.
Aki még nem voltam: tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász, kipihent ember, mindentudó, nagytiszteletű úr, papbácsi
Aki már nem vagyok: dobozon belül gondolkodó, progresszív fundamentalista, beregszászi gimis, szerelmet kereső, szorongó, passzív agresszív, naiv.
Akivé válni szeretnék: élni és örülni tudó ember, közösségépítő, házas, megbízható, együttérző, bibliaolvasó, motiváló
Tarts velem, ismerjük meg együtt magunkat a kommunikációban!

Maradj velünk a hosszú éjszakákon, Uram, és világíts nekünk ígéreteiddel! Gyertyáink elégtek és szétfolytak, akkumulátoraink merülőben, nincs térerőnk, sem internetünk – imádságunk van, míg magába zár a sötét. Visszaemlékezünk a széthulló világ korábbi állapotára. A régi, fényes napokra, mikor mindig jött víz a csapból, a kapcsoló fényt csiholt a szobákban, működött a fűtés, és nem kellett feszült aggódásban kelnünk és feküdnünk. Mikor kézen fogtál, néven szólítottál, ígéretet adtál és próbát ígértél. Köszönjük, hogy előre szóltál. Hosszúak a napok és észrevétlenül telünk meg panasszal és feszültséggel, Uram. Van, aki stresszevővé vált, mások kórosan lefogytak közülünk. Sokan könnyű vigasztalást remélnek az italtól,…

„Tanúul hívom ma ellenetek az eget és a földet, mert elétek adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is!” (5Móz 30,19) Én a gyomromban érzem először az érzést, összerándul és nem tud már ellazulni. Ezután megfeszülnek az izmaim, összepréselem az ajkam, hunyorítok, tudatosan igyekszem lassan és mélyről lélegezni, a szívem a fülemben dobog, gyorsan döntök, de sok esetben gyorsan át is gondolom, hajlamos vagyok a kapkodásra és a türelmetlenségre. Ilyen, amikor feszültség alatt vagyok. Az előző év végén több embertől is megkérdeztem a beszélgetéseink során, hogy hogyan viselik…

Végül pedig megjelent magának a tizenegynek is, amikor asztalnál ültek, és szemükre vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik látták őt, miután feltámadt. Ezután így szólt hozzájuk: Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek! Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik. Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek a kezükbe, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik, betegekre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak. (Mk 16, 14–18) Azt kérded, milyen volt Ő, kedves Kornéliusz? Nehezen idézem vissza a haja és a…

Atyám, halálosan elfáradtam és megkínzott a Kísértő. Eljött az óra, amiről annyit beszéltünk, amitől Te sosem óvtál, amiért küldtél. A Te atyai szíved meghasadásának és az én kárhozatomnak az órája. Még mielőtt emberré lettem, az örökkévaló dicsőségben tudtam és tudtad, hogy ma felállíttatik a kereszt, meghasad a kárpit, kiszenved az Egyszülött, és mindezt azért, mert halálosan szeretem az eltévedt, nyomorult embert. Igen, Atyám, mert kedves volt a szemed előtt, hogy elvesszek az elveszettért, és így találjon haza a tékozló. Míg tanítottam és gyógyítottam, a Te dicsőségedet mutattam fel, most felvállalom tévelygő teremtményeid minden bűnét, átkát, ítéletét és meghalok a hálátlanokért…

A böjt, mint kegyességünk része, általában akkor válik fontossá, mikor krízisekben vagyunk. Olyan helyzetek ezek, amelyek tele vannak feszültséggel, és amelyekben megszületnek a hosszú távú döntéseink és elköteleződéseink. A krízis szükségszerű, sőt törvényszerű része az életünknek és a kapcsolatainknak – egy esély arra, hogy változzon, megújuljon az élet és a közösség. Hadd ajánljam a figyelmetekbe az 1Sám 7,2–12 igeszakaszát. A történet röviden arról szól, hogy a nép sóhajtozik az Úr után, mert morális, vallási és politikai krízisben vannak, böjtölnek, majd a böjt után Isten újabb krízisbe vezeti őket, ismét jön a filiszteusok támadása. Az elbeszélés különlegessége abban rejlik, hogy bepillantást…

Ma egy olyan emberről szeretnék írni neked, akit a jelzőkkel igazán nem fukarkodó Illés próféta a legelvetemültebb királynak nevez itt (a teljes történet megértéséhez olvasd el a fejezetet is). Valóban, Aháb király nem a bibliai jófiúk bandájába tartozott. Erősen kezdi az uralkodását: kinézi magának egy szomszédos bálványimádó ország királyának büszke, vérszomjas és intrikus lányát, és elveszi őt feleségül. Jezábel királynő bálványimádása állami támogatást is kap, üldözni kezdik a prófétákat, és nincs boldogulása az országban az olyan becsületes és gerinces embereknek, mint például Nábót. Kapja is az ívet a király rendesen, mikor elkezd foglalkozni vele Isten. Három évnyi folyamatos szárazság sújtja…

Ma leteszek valamit, ami már régóta töri a lelkem és az életem. Ma kevesebbet akarok foglalkozni magammal, hogy többet foglalkozhassam Vele. Ma felfelé tekintek, hogy belülről tisztuljak. Ma kezdődik el ugyanis a böjt. Nekünk Mohács kell – írta egyszer Ady Endre. Egészen eddig nem értettem, miért gondolja így. Most kezdem érteni, mikor keleten folyik a háború, ide érkeznek a hírek és a menekültek, s a félelem, mint a finom szemcséjű por, lassan beborítja az életünk. Szükség van a mélységre, az összetöretésre, a szenvedésre és a próbatételre. Mert csakis az élet völgyeiben formálódik a jellem és az élet. Völgyekből pedig elég…

Tegnap feje tetejére állt az az ország, ahol elindult szolgálatunk, élnek szeretteink, napról napra küzdenek gyülekezeteink. A háborús hírek hallatára rengeteg honfitársunk indult el a határok felé, hogy átlépje a vörös vonalat, amíg még átlépheti.Én, aki itt maradtam, hónapok aggódása és feszültsége után most nyugodt vagyok. Hiszem, ez nem a gondatlanság félrenéző nyugodtsága, hanem Isten ajándéka a nyugtalan időben. Tudom, most mások helyett és másokért is nyugodtnak kell lennem. Mellettem vannak az aggódó gyülekezeti tagok: feleségek, akik el kellett engedjék férjüket; anyák, akik féltik fiaikat a sorozástól; szétszakított családok, akiknek el kellett válniuk; gyerekek, akik rémültek és nem értik, miért…

A napokban – egészen pontosan február 17-én – ünnepeljük, ünnepeltük a TeSó blog működésének nyolcadik évfordulóját. Sok-sok írás, jó néhány szerzői válság, nagyszerű hangulatú találkozások, rengeteg háttérmunkát igénylő offline rendezvények és még sorolhatnám, hogy mi minden áll már mögöttünk, és Isten áldását kérve a munkánkra azt remélem, hogy előttünk is jó néhány kaland áll még. De ha már születésnap, akkor ajándékozás. Csak most úgy gondoltuk, hogy legyen a szülinapos az ajándékozó. Nyolcadik évfordulónkra összegyűjtöttünk nyolc szervezetet, amelyek kedvesek a szívünknek. A blog írói közül ki-ki választott egy jótékonysági szervezetet, amelynek a működését támogatásra érdemesnek tartja, hogy aztán mi magunk is…

Manapság nagyon keresettek azok a szakemberek, akik hajlandóak egy-egy cégért vagy célért sok áldozatot hozni. Ha teljesítésről van szó, rájuk számíthatnak a főnökeik, sőt, tudják, hogy sokkal többet fognak megtenni a rájuk bízottnál, mivel ők már csak ilyenek – automatikus túlteljesítők. Belőlük lesznek a hónap dolgozói, a szorgos influenszerek, a gyártósor-vezetők és hasonlók. Az egyházon belül is könnyen érvényesül ez a csoport, mert munkáját (családja és önmaga rovására is) elvégzi. Onnan tudom ezt, hogy esetenként én is úgy viselkedem, mint ők, habár legtöbbször nem hozzájuk tartozom. Ez a csapat már Jézus kora előtt megjelent, ők voltak a hűségesek, ahogy magukat…