Magamról szeretnék írni, túl az életrajzomon és életutamon. Arról, aki csak én vagyok. Azonban falba ütközöm, két kérdésbe, amikről nem én pattanok vissza először.
„Az vagyok valóban, aminek mondanak?
Vagy csak az, aminek magamat ismerem?”
Amíg nem tudom megválaszolni a kérdést, három pont köré állítom a gondolataimat.
Aki még nem voltam: tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász, kipihent ember, mindentudó, nagytiszteletű úr, papbácsi
Aki már nem vagyok: dobozon belül gondolkodó, progresszív fundamentalista, beregszászi gimis, szerelmet kereső, szorongó, passzív agresszív, naiv.
Akivé válni szeretnék: élni és örülni tudó ember, közösségépítő, házas, megbízható, együttérző, bibliaolvasó, motiváló
Tarts velem, ismerjük meg együtt magunkat a kommunikációban!
Vannak a hívő életnek olyan ajándékai, amik érthetetlenek és elfogadhatatlanok azok számára, akik még Jézus nélkül élnek. Az egyik ilyen ajándék a remény. Számunkra a reménység a hit erős horgonya, ami belekapaszkodik az ígéretekbe (Zsid 6,19), ami nem szégyenít meg, amiben nem csalódunk (Róm 5,5). Lehet most még…
Világunk tele van vágyakozással. Tárgyakra, élményekre, emberekre vágyunk, de minél több vággyal telik meg a szívünk, annál inkább érezzük a hiányt és az ürességet, amit nem tudnak betölteni vágyunk tárgyai. Minél többet habzsolunk a vágyakból, annál éhesebbek leszünk. Hosszú ajándéklistákat találunk ki, örömöt szeretnénk szerezni, mégis tele bevásárlótáskákkal…
Szívem nyugtalan, míg Rád nem talál, Uram. Annyit futottam, de nem értem célt, nem tudtam elhagyni árnyékaim és kísértéseim. Elveszi békességem a megfelelni akarás, teherként van rajtam szeretteim élete is. Nyugalmat és örömet keresek Nálad, Mindenható. Szívem túlzsúfolt, míg rendet nem teszel benne. Egymásra dobált, összevissza gondolatok kuszaságában…
Keresztyénként, tekintet nélkül arra, hány hónap/év hívő út áll mögöttünk, minduntalan belebotlunk a szabad-nem szabad kérdésébe. Jól fogalmazta meg ezt a közelmúltban nagyot bukott keresztyén dalszerző, akit itt is csak az Úr kegyelmébe tudok ajánlani: „Milyen egy jó keresztyén, hogy él és mit csinál? Ó, hányan megmondták már…”…
Talán ismerős számotokra is az az érzés, mikor a nyári forróságban önfeledten úsztok egy tóban vagy folyóban, aztán egy váratlan pillanatban belegabalyodtok valamibe, ami nem látszott a vízben. Az utóbbi években a digitális adatfelhalmozás és adategyeztetés hínárja így tekeredett rá az életemre, mindannyiunk életére. A naponta növekvő, orwelli…
„Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” 2Tim 1,7 2025 pünkösdjének másodnapján elővesz minket ez az igevers és megerősíti a régi, talán már megfakuló, elfelejtett ígéreteket. Nekünk, fortélyos félelmekkel küzdőknek ígéri és adja Jézus a Lélek ajándékát, jelenlétét,…
„Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: Éli, éli, lámá sabaktáni, azaz: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” (Mt 27,46) Ezen a napon méltatlanul elárulva, megtagadva, elítélve, megkorbácsolva és lemeztelenítve, a sokaság szidalmától és gúnyolódásától kísérve áll előttünk a Királyok Királya és Uraknak Ura. Szinte tapintható az…
Tizenegy év hosszú idő, főleg egy blog életében. Ezalatt nemcsak a világ változott körülöttünk, hanem mi is: szerzők, olvasók és maga a blog is. Volt, hogy könnyedén repkedtek a szavak, máskor hosszasan formáltuk őket, de egy dolog mindig állandó maradt: Isten jelenléte, akinek kegyelméből ez a szolgálat mindig…
„Örök szövetséget kötök veletek, mert a Dávid iránti hűségem rendíthetetlen.” (Ézs 55,3) Van a Bibliának egy fogalma, ami felölei és leírja annak a szeretetnek a gazdagságát, amivel az Atya az elveszett ember felé fordul, adventkor is. Ez a fogalom a szövetség. Az Atya nem csupán egy néhány évre,…
„Krisztus szeretete szorongat minket” (2Kor 5,14a) Meggyőződésem, hogy Isten egyik alábecsült ajándéka az ölelés. Van, aki igyekszik elkerülni a helyzeteket, amikor neki kellene ölelnie vagy őt ölelnék meg mások, mégis van olyan élethelyzet, mikor természetes és szükséges kommunikációs forma szerettünk átkarolása. Mikor rendkívül nagy örömet vagy bánatot élünk…
