Szerző

Laskoti Zoltán

Szerző

Magamról szeretnék írni, túl az életrajzomon és életutamon. Arról, aki csak én vagyok. Azonban falba ütközöm, két kérdésbe, amikről nem én pattanok vissza először.
„Az vagyok valóban, aminek mondanak?
Vagy csak az, aminek magamat ismerem?”
Amíg nem tudom megválaszolni a kérdést, három pont köré állítom a gondolataimat.
Aki még nem voltam: tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász, kipihent ember, mindentudó, nagytiszteletű úr, papbácsi
Aki már nem vagyok: dobozon belül gondolkodó, progresszív fundamentalista, beregszászi gimis, szerelmet kereső, szorongó, passzív agresszív, naiv.
Akivé válni szeretnék: élni és örülni tudó ember, közösségépítő, házas, megbízható, együttérző, bibliaolvasó, motiváló
Tarts velem, ismerjük meg együtt magunkat a kommunikációban!

Ne nekünk, URam, ne nekünk, hanem a te nevednek szerezz dicsőséget szeretetedért és hűségedért! Miért mondanák a pogányok: Hol van az ő Istenük? A mi Istenünk a mennyben van, megalkotott mindent, amit akart! A bálványok ezüstből és aranyból vannak, emberi kéz csinálmányai. Van szájuk, de nem beszélnek, van szemük, de nem látnak.Van fülük, de nem hallanak, van orruk, de nem szagolnak. Van kezük, de nem tapintanak, van lábuk, de nem járnak, nem jön ki hang a torkukon. Hozzájuk hasonlók lesznek készítőik és mindazok, akik bennük bíznak.Izráel, az ÚRban bízzál! Segítséged és pajzsod ő. Áron háza, az ÚRban bízzál! Segítséged és pajzsod ő. Akik félitek az URat, az ÚRban…

Nagypéntek az üdvtörténet mélypontja, amikor megtörténik az, ami a tanítványok számára elképzelhetetlen: Isten Báránya, Jézus Krisztus nem csupán sebezhetővé, megkorbácsolhatóvá válik, hanem odaadja életét a világért. Az idei nagypénteken talán jobban átérezzük, mit jelent kiszolgáltatottnak és sebezhetőnek lenni, ahogy újraolvassuk és újraéljük az evangéliumi tudósításokat Jézus megfeszítéséről. És talán éppen ez a lelkiállapot, ez a szükség fordít most mindannyiunkat egy irányba: a kereszt felé, ahová elcipelhetjük minden nyomorúságunkat, és ahol átélhetjük: Jézus könnye, vére értünk folyt, fájdalmát értünk szenvedte, hogy minket, tékozló gyermekeket hazavezessen az atyai házba. A keresztnél láthatjuk együtt a sokszor hallott ige teljes valóságát: „…a bűn zsoldja…

Ahogy hazafelé tartottam egy maratoni vasárnap után, éreztem, hogy követ. Az utcákon senki sem lézengett, a nedves kockakő szenvtelenül verte vissza az utcalámpák hideg fényét. Meggyorsítottam a lépteimet, hogy minél előbb hazaérjek, de nem voltam elég gyors. Utolért. Először azokat az alkalmakat juttatta eszembe, amikor valamilyen okból hazudtam valakinek. Mesteri módon vezette végig, hogyan mérgezte meg a hamisság a kapcsolataimat. Utána jöttek az elmaradt válaszok a számtalan üzenetre, amelyekből barátságok is lehettek volna. Az órák, amelyeket készüléssel kellett volna töltenem, de inkább más elfoglaltságot kerestem magamnak. A határidők, amelyeket már kétszer kitoltam, és mások bizalma, amelyet ez által elvesztettem. Meg…

A békesség a Biblia egyik gazdag értelmű kifejezése. Olyan összetett életérzést foglal össze, amelyet röviden talán úgy fogalmazhatunk meg: minden rendben van. Minden rendben van az Istennel való kapcsolatomban, minden rendben van a saját kis belső lelkivilágomban, és egyébként a családommal, a barátaimmal, a szomszédaimmal is rendben vagyok. Tényleg nincs min dolgozni, nincs min javítani. Ezzel az életérzéssel szemben, ha megkérdezem a másikat, hogy van, akkor vagy felszínes választ kapok, vagy elkezdődik a feszültségek, a fájdalmak listázása, amely rávilágít, mennyi békétlenség van beszélgetőtársam életében. Ugyanis békességre vágyik minden ember, a washingtoni Fehér Háztól egészen a beregszászi cigánytelepig. Arra vágyik, hogy…

Hetedik éve indult útjára a blogunk. Még ízlelgetni kell ezt a számot, hiszen úgy tűnhet, hogy egy pillanat alatt elsuhant, mégis olyan sok tapasztalatot, élményt, emléket őriz, hogy tízszer annyinak is érződhet. A Bibliában a hetes szám mindig valami többet rejt magában, a teljességet jelképezi. Így érezzük mi magunk is: az eddig megtett úton mi is a teljesedés felé haladtunk. Örömben és együtt sírásban. Mély, emberileg kibeszélhetetlen völgyeken keresztül és a hálaadás magaslatain. A fájdalmak, az elengedés, a halál és a találkozás, a reménység, a szeretet útjain. Egyéni életeinkben is rengeteg külső körülmény változott, de a TeSó mindannyiunk számára az…

Az év elején ajánlott számos lista – például számadások az elmúlt évről és tervek az ideire – elkészítése mellett talán érdemes megfontolnunk egy olvasási lista összeállítását is. Már csak azért is, hogy a gyakori „idén szeretnék többet olvasni” pontot az újévi fogadalmaink között konkrét tervekkel is megtámogassuk. Épp ezért a TeSó blog állandó szerzői közül néhányan megosztják az elmúlt évük legmeghatározóbb könyvélményét, kedvcsináló gyanánt. Ezek nem minden esetben kifejezetten „lelki” tartalmú kötetek, ellenben olyanok, amelyekből sokat tanultunk, önreflexióra sarkalltak, esetleg megráztak, meghatottak bennünket, vagy épp tágították világlátásunkat és hitértelmezésünket. Cserébe szívesen vesszük, ha hozzászólásban kiegészítitek a listát a saját legkedvesebb…

„Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel…” (Lk 2,29) A karácsonyi történet szereplői közül talán Simeon az, aki mindig is közel állt hozzám. Egy idős ember, aki életét egyetlen célnak szentelte: várta, hogy megláthassa Izráel vigasztalását, és készen állt arra, hogy felismerje Őt. Nem a nagy sikerek és teljesítmények embere volt ő, nem tartozott népének nagyjai közé, de elérte a célt, amelynek életét szentelte. Célba jutott ember volt. Olyan évben ünnepeljük a karácsonyt, amikor Isten a világ viharai által rengeteg családban, életben világossá tette, mennyire fenntarthatatlan és önpusztító az az életstílus, amelyet választottunk magunknak. A mindenre kiterjedő felfordulás és…

Amikor elkezdtem agyalni azon, hogy mit fogok írni mára, még minden egyszerű volt. Gondoltam, puffogtatok néhány közhelyet az ünnep közelségéről, a várakozás és a készülődés fáradalmairól. Aztán történt valami. Valami, ami meglepett és felkészületlenül ért. Ha kíváncsi vagy rá, olvass tovább – ha nem, talán itt is abbahagyhatod. Tudjátok, van ez a mosogatás. Egy felettesem, akit nagyon szeretek, egyszer a lelkemre kötötte, hogy minden reggel tizenöt percet mosogassak, mert megtehetem, és ezzel tehermentesítem a családom. A tanácsot megfogadtam, azonban a mosatlan így is túlnő rajtam. Napról napra vannak edények, amelyeket piszkosan kell a mosogatóban hagynom, mert rohanok. Így a mosatlan…

Uram, segíts ki engem kicsit így advent elején. Nem kell teljesen kész dolgot nekem ajándékoznod, csak ötletet adj, mit kezdjek veled ezen a különös, fonák éven. Szekrényemben, ágyam alatt egyre szaporodnak a dobozok, amelyeket szeretteim elől rejtegetek, nekik szeretnék tetszeni velük. Nem volt különösebben nehéz kitalálni, mivel okozzak nekik örömet, időben elvégeztem a bevásárlást. Valami mégis hiányzik: arra még nem jöttem rá, hogyan legyek kedves a Te szemed előtt. Minek örülnél leginkább, Uram? Félretett pénzecskémből vegyek tartós élelmiszert azoknak, akik szükséget szenvednek, vagy menjek el önkénteskedni egy ételosztásra? Ott leszek! Én leszek a legszorgosabb gyermeked, ügyesen hárítom majd a dicséreteket,…

Valamikor márciusban, a vírusos időszak elején rám talált egy dal, ami azóta sem enged el, folyton belekerülök a gravitációs terébe, visszahúz. Egyszer írtam már hasonló tapasztalatomról, de ez sokkal elemibb, felkavaróbb, mint az előző volt. Talán azért, mert sokkal személyesebben érint, mint azt eddig be mertem volna vallani magamnak. https://www.teso.blog/2018/11/18/istenkereso-nyomorusag/ Íme, a dal: https://www.youtube.com/watch?v=qPOTEs_yTJo A dal 1973-ban született, mikor egy rockbanda egy turnéra utazott és 16 óra vezetés után úgy döntöttek, megpihennek egy benzinkúton. Ott találkoztak néhány kamionossal, akik kinevették a zenészeket. A következő koncerten a banda frontembere, Bob Seger egy szál gitárral előadta a dalt, amit rögtön megszeretett a…