Jézus megszületésének története mindig is megmozgatta azok lelkivilágát és fantáziáját, akik sosem elégedtek meg a bibliai történet meghallgatásával vagy elolvasásával. Ők voltak azok, akik feltették a kérdést: mi lett volna, ha én is ott vagyok az első karácsony éjszakáján? Ezeknek a művészeknek köszönhetjük népdalainkat, amikben elmondták, mennyivel jobb dolga lett volna Jézusnak, ha egy kicsit másabb földrajzi koordinátákon jön világra: „Ó, ha Magyarországban,Bicske mezővárosbanJöttél volna világra,Akadnál jobb országra”. Egyik előző posztunkban olvashattatok arról, hogy az első keresztyének miként helyezték el Jézus születését, halálát, megváltó művét a saját élettörténetük keretein belül. Ma egy kortárs interpretációról szeretnék írni nektek, ami nem kisebb…
Advent első vasárnapján egy dalt hozok nektek, ami olyan, mint a jóféle mézeskalács: régóta aktuális, ünnepi klasszikus, amihez kapcsolódhatunk, vizualitásában és szövegében pedig van annyi hangulat és mélység, hogy átérezhesd: elkezdődött az advent. Arra kérlek, ha van egy kis időd, most állj meg egy kicsit, és nézd végig a dal kilipjét – akkor is, ha már ismered. Aztán, ha a végére érsz, indítsd el újra, és ígérem, mire a dal véget ér, ennek a posztnak is a végére jutsz. A reklámszakemberek jól tudják, hogy babával, családdal, kutyával sokkal könnyebb eladni a termékeiket, ezért is szerepeltetik a reklámjaikban előszeretettel őket. Azonban…
„Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.” (1Kor 13,13) Különböző listákat írunk és ellenőrzünk naponta: rögzítjük a fontos és a kevésbé fontos tennivalóinkat, és arra törekszünk, hogy minél több dolgot el tudjunk végezni a rendelkezésünkre álló idő alatt. Feladatok versengenek a figyelmünkért és az energiáinkért, sokszor nem is tudjuk igazán eldönteni, melyikhez is fogjunk először. És vannak olyan napok, amikor esténként arra döbbenünk rá, hogy sok sürgős dolgot sikerült elvégeznünk – elküldtük a határidős beszámolót, befizettük a számlákat, lebonyolítottuk a telefonokat –, csak éppen a fontos dolgokra nem maradt…
„Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: Éli, éli, lámá sabaktáni, azaz: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” (Mt 27,46) Jézus megfeszítésének napja hangos nap volt. Kiáltott a nép (Mt 27,22–23.25), a Jézust gúnyolók és gyalázók (Mt 27,29.40.44), majd kiált Jézus is, kétszer. A kiáltások mögött indulatok vannak: vérszomj, bosszúvágy, kárörvendés, erőszakosság. Jézus kiáltása mögött kínzó üresség van: Ő, aki a teremtés előtt már tökéletes közösségben volt az Atyával és a Lélekkel, aki ápolta az Atyával való bensőséges kapcsolatát a legfárasztóbb földi napokon is, megtapasztalja az egyedüllétet. Itt száll pokolra Jézus: mikor a kereszten elhagyja az Atya. A Fiú…
„Akkor ezt mondta Sámuel: Talán ugyanúgy tetszik az Úrnak az égő- és a véresáldozat, mint az engedelmesség az Úr szava iránt? Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál, és a szófogadás a kosok kövérjénél” (1 Sám 15,22) Történetünk egy zavaros helyzetbe vezet bennünket. Saul, az Isten által kiválasztott és felkenetett király az Úr parancsára hadat visel Amálék törzse ellen, és nagyon pontos, egyértelmű utasítást kap: pusztítson el minden embert, állatot és hadizsákmányt. A csata sikeres, azonban a katonák (talán mert Saul elmulasztotta elég határozottan közölni velük a parancsot?) elveszik a zsákmány javát, Amálék királya pedig Saul hadifoglya lesz. Közben megérkezik…
„Köztetek járok, és Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek.” (3Móz 26,12) Az Úrral való járásnak vannak különösen szép és felemelő részei, amikor eltölt minket a mennyei erő, a bizakodás és a szeretet. Aztán vannak olyan mélypontok is, amikor csalódunk, kiábrándulunk, elmegy a kedvünk a szolgálattól és elfáradunk. Különös és jellemző, hogy mindkét lelkiállapot más emberekhez köthető. Nincs nagyobb segítség és nincs fájdalmasabb akadály a hit útján, mint a másik ember, illetve az emberekből álló közösség. Ha belelapozunk a Szentírásba, nagyon sok negatív dolgot fel tudunk sorolni a közösségek szerepléséről: a kiválasztott nép sajnos szokásává teszi, hogy megfeledkezzen Istenéről;…
„… beszéded megelevenít” (Zsolt 119,50b) Ha valaha is alkalmam nyílna átkelni egy sivatagon, biztosan nem indulnék el tapasztalt vezető és egy olyan térkép nélkül, amin szerepel, hol találok vizet. Ezek nélkül jó esélyem lenne arra, hogy belepusztulok az útba, és nem lesz, aki visszatérjen a semmiből. Böjt első vasárnapján megnyílik az az út, amely a pusztába visz, ahol egyedül maradhatsz Istennel és magaddal. Sok olyan helyzet vár rád, amikor az Úr szembesít egy-egy döntésed következményeivel, és szégyenkezned kell majd amiatt, ahogy viselkedtél és döntöttél. És várnak olyan helyzetek is, amikor elfogy az erőd, hited, kitartásod, s úgy érzed, itt véget…
„József így felelt a fáraónak: Nem én, hanem Isten ad megnyugtató választ a fáraónak.” (1Móz 41,16) A sokféle ajándék közül, amikkel Atyánk bőkezűen ellát minket, a megnyugtató válasz ajándékára éhezem ki leginkább az elmúlt hetekben. Az áramszünetek által még sötétebbé tett bizonytalanság tovább nehezítette az amúgy sem könnyű reménykedést, és ebben a közegben kincset ér az, aki képes megnyugtatni a többieket. Felszabadító komolyan venni azt, hogy a megnyugtató válaszok Istentől érkeznek. Nem nekem kell kitalálnom, mi oltaná el a másik ember kétségeinek tüzét, hanem az Úr küld biztos választ, Aki mindent tud az illető vergődéséről, kérdéseiről, szükségleteiről. Ennek híján minden…
„Az ő isteni hatalma megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre való, azáltal, hogy megismertük őt, aki saját dicsőségével és erejével hívott el minket.” (2Pt 1,3) Valószínűleg te is voltál már olyan élethelyzetben, amikor azt érezted vagy éreztették veled, hogy kevés vagy. Talán nem volt meg a megfelelő fizikai erőd, szakmai tudásod, bölcsességed egy feladat elvégzéséhez vagy egy nehéz helyzet kezeléséhez. S mikor nem sikerült megoldanod a problémát, úgy érezted, kudarcot vallottál. Nem láttak el a szükséges képességekkel, hiányzik belőled valami. Jézus ma ezzel az igével szeretné jó mélyen a szívedbe vésni az igazságot, amin a Sátán minden…
Maradj velünk a hosszú éjszakákon, Uram, és világíts nekünk ígéreteiddel! Gyertyáink elégtek és szétfolytak, akkumulátoraink merülőben, nincs térerőnk, sem internetünk – imádságunk van, míg magába zár a sötét. Visszaemlékezünk a széthulló világ korábbi állapotára. A régi, fényes napokra, mikor mindig jött víz a csapból, a kapcsoló fényt csiholt a szobákban, működött a fűtés, és nem kellett feszült aggódásban kelnünk és feküdnünk. Mikor kézen fogtál, néven szólítottál, ígéretet adtál és próbát ígértél. Köszönjük, hogy előre szóltál. Hosszúak a napok és észrevétlenül telünk meg panasszal és feszültséggel, Uram. Van, aki stresszevővé vált, mások kórosan lefogytak közülünk. Sokan könnyű vigasztalást remélnek az italtól,…