Címke

közösség

Címke

Egy kis alpesi faluban élt egy idős ember, akit sok évvel azelőtt azzal bízott meg a falutanács, hogy tisztogassa meg a hulladéktól a hegyek hasadékaiból folyó gyönyörű kis patakot, ami átszelte a falut is. Ez az öregember gondoskodott a patakról, kiszedte belőle a leveleket és ágakat, kikotorta a…

Amikor bizonyságtételeket hallunk csodálatos szabadulásokról, Isten félreérthetetlen közbeavatkozásáról mások életében, egyértelmű és megingathatatlan hitet adó megnyilatkozásokról, az legalább két dolgot válthat ki belőlünk: közvetve minket is megerősíthet a hallott történet a hitünkben, vagy épp ellenkezőleg: grandiózus istenélmények híján elbizonytalaníthat bennünket a saját elhívásunkkal kapcsolatban. Most beszéljünk erről a…

„Köztetek járok, és Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek.” (3Móz 26,12) Az Úrral való járásnak vannak különösen szép és felemelő részei, amikor eltölt minket a mennyei erő, a bizakodás és a szeretet. Aztán vannak olyan mélypontok is, amikor csalódunk, kiábrándulunk, elmegy a kedvünk a szolgálattól és…

A keresztyén életnek megvan az az elvitathatatlan erőssége, hogy bármilyen nehézség vagy akár tragédia éri is a hívő embert, van kihez fordulnia, van reménysége legalább a vigasztalódásra és arra, hogy ez életének – bárhogy is alakuljon – mindig lesz értelme. Így tehát a keresztyének valamivel jobbak a nem…

„…ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá…” (1Pt 2,5a) „…mert az Isten temploma szent, és ez a templom ti vagytok…” (1Kor 3,17) Nem szeretek kiragadni egy-egy igeverset a maga környezetéből, de az utóbbi időben ez a két félmondat sokszor az eszemben van, forog bennem és…

„…sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai.” (Róm 12,4) A keresztyénség egyedülálló módon hirdeti a kapcsolatok fontosságát. Fogalmazhatunk így: a keresztyénség a kezdettől a végig a kapcsolatot tartja az egyetlen igazi valóságnak. Ez a Szentháromság titkának belső valója: Isten, aki lényegében egy, de személyében három. Az…

Őscsillagpontosként olyan szemszögből szeretnék írni a blog e havi tematikáját adó református ifjúsági találkozóról, amelyből talán kevésbé szoktak. 2002 tavaszán és nyarán, amikor elindult az első Csillagpont szervezése, sokat beszélgettünk a találkozót meghatározó alapelvekről és keretekről. Hogy milyen jól sikerült ezek meghatározása az akkori stábnak, mi sem bizonyítja…

A 2019-es Csillagpont nem az első volt az életemben, de talán mind közül a legmeghatározóbb. Sok minden előzte meg: egy telefonbeszélgetés, kétféle válaszlehetőség és három előkészítő találkozás. 1. Egy telefonbeszélgetés: Brrrr… Brrr… (ismeretlen számról keresnek) Ő: „Haló, áldás, békesség, szia! Bella Violetta vagyok, a 2019-es Csillagpont lelkimunkaág vezetője…”…

Utazótáskád csálé kerekei adják a ritmust még készülőfélben lévő áhítatod szövegéhez. A szavak ügyetlenül pattognak, mint a kopott kerekek a betonon. Kissé megkönnyebbülsz, amikor a kora reggeli órákban neked címzett kedvességgel mosolygós lányok fogadnak. Lassan gyülekezünk Debrecenben. Egyre több ismerőssel találkozol. Néhányat csak arcról ismersz, van, akit nem…

Szeretem ezt a csillagpontos sorozatot. Jó borzongani Julikával a 2011-es tatai esőben, olvasni Edina bizonytalanságtevését, hagyni, hogy Feke Gyuri meghatottsága a mi szemünket is bepárásítsa. Monával együtt tusakodni, hogy a fontos dolgok megmaradjanak valóban fontosnak, Anna szövegében pedig ráismerni a keresztyén karrieristára, aki végül megtalálja a méltó helyét.…