Van, amikor nem tudunk mit mondani. Bizonyos szituációkban emiatt próbálkozunk hebegve-habogva mégis mondani valamit, bármit, csakhogy oldjuk az éppen megfojtó feszültséget, bátorítsuk az elkeseredett szerettünket, kisegítsük az utcán tévelygő járókelőt, jól megmondjuk a magunkét a haragosunknak, vagy mentsük az éppen széthulló barátságot. Talán gondolati síkon kész monológok állnak felsorakozva, hogy azokkal – mint csőre töltött fegyverekkel – megnyerjük a halálra ítélt párbeszédeinket, azonban mintha „akkor, a megfelelő időpontban” mindegyik fehér zászlót lengetne. Nincs mit tenni: csak azt mondhatjuk, ami eszünkbe jut, ami elég lehet. Valamennyien tapasztalhattuk már azt is, hogy hazaérve, lenyugodva az eset után, vagy akár pár pillanattal később…
„Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának.” (Mk 13,2) Mintha egy könnyed kis délutáni városnézés képe jelenne meg előttünk. Jézus és a tanítványok békésen sétálgatnak a templom körül, s ezek a drága lelkek megroppannak az épület grandiózus látványa alatt, szinte kibukik belőlük a mindent letaglózó csodálkozás hangja: „Mester, nézd, mekkora kövek és mekkora épületek!”. Minden turista jól ismeri az érzést, amikor valami furcsa okból egy lenyűgöző látvány egyértelmű szépségét elkezdi magyarázni egyik a másiknak, miközben ugyanazt nézik és ugyanazt érzik. Csakhogy a tanítványok számára – hithű zsidók lévén – a templom sokkal többet…
„A zene az kell, hogy ne vesszünk el, hogy mégse adjuk fel!” (Valahol Európában) Amikor elképzelem a mennyországot, olyan helynek gondolom, ahol csodaszép harmóniák zsonganak megállás nélkül. Egy végtelenített verziója annak a pillanatnak, amikor meghallasz egy zeneszámot, és megáll az idő, eltűnik a tér, te magad is feloldódsz: részévé válsz egy olyan gyönyörűségnek, aminek létezéséről korábban fogalmad sem volt. Akiknek a lelke zenéből van összegyúrva, azok számára a harmóniák különleges jelentéseket hordoznak. Ugyanakkor nem véletlenül mondja a dalszerző, hogy „akinek nótája nincsen, annak szíve sincs”. A zene hatással tud lenni ránk anélkül is, hogy különösebb szakértői lennénk. Felkavar és megnyugtat.…
Mióta gyerekeim vannak, folyamatosan szembesülök azzal, hogy felelős vagyok két kicsi ember biztonságáért, egészségéért, fejlődéséért. És bevallom, kicsit szorongok attól a gondolattól, hogy emellett az én felelősségem az is, hogy Istennel elkezdjem megismertetni őket. A gyerekeim első benyomásukat a keresztyén hitről, Isten emberek iránti szeretetéről rajtam, rajtunk keresztül kapják majd. Nem szeretném elrontani. Sem azzal, hogy bármit erőltetnék, sem azzal, hogy elhanyagolom a dolgot, azzal pedig végképp nem, hogy egy hiteltelen keresztyén élet mintáját látják rajtam. Abban nem vagyok biztos, hogy lehetséges lenne bárkit hitre nevelni – ez szerintem már a Szentlélek hatásköre – de hittel és hitben egész biztos,…
Mióta gyerekeim vannak, folyamatosan szembesülök azzal, hogy felelős vagyok két kicsi ember biztonságáért, egészségéért, fejlődéséért. És bevallom, kicsit szorongok attól a gondolattól, hogy emellett az én felelősségem az is, hogy Istennel elkezdjem megismertetni őket. A gyerekeim első benyomásukat a keresztyén hitről, Isten emberek iránti szeretetéről rajtam, rajtunk keresztül kapják majd. Nem szeretném elrontani. Sem azzal, hogy bármit erőltetnék, sem azzal, hogy elhanyagolom a dolgot, azzal pedig végképp nem, hogy egy hiteltelen keresztyén élet mintáját látják rajtam. Abban nem vagyok biztos, hogy lehetséges lenne bárkit hitre nevelni – ez szerintem már a Szentlélek hatásköre –, de hittel és hitben egész biztos,…
Mióta gyerekeim vannak, folyamatosan szembesülök azzal, hogy felelős vagyok két kicsi ember biztonságáért, egészségéért, fejlődéséért. És bevallom, kicsit szorongok attól a gondolattól, hogy emellett az én felelősségem az is, hogy Istennel elkezdjem megismertetni őket. A gyerekeim első benyomásukat a keresztyén hitről, Isten emberek iránti szeretetéről rajtam, rajtunk keresztül kapják majd. Nem szeretném elrontani. Sem azzal, hogy bármit erőltetnék, sem azzal, hogy elhanyagolom a dolgot, azzal pedig végképp nem, hogy egy hiteltelen keresztyén élet mintáját látják rajtam. Abban nem vagyok biztos, hogy lehetséges lenne bárkit hitre nevelni – ez szerintem már a Szentlélek hatásköre –, de hittel és hitben egész biztos,…
Mióta gyerekeim vannak, folyamatosan szembesülök azzal, hogy felelős vagyok két kicsi ember biztonságáért, egészségéért, fejlődéséért. És bevallom, kicsit szorongok attól a gondolattól, hogy emellett az én felelősségem az is, hogy Istennel elkezdjem megismertetni őket. A gyerekeim első benyomásukat a keresztyén hitről, Isten emberek iránti szeretetéről rajtam, rajtunk keresztül kapják majd. Nem szeretném elrontani. Sem azzal, hogy bármit erőltetnék, sem azzal, hogy elhanyagolom a dolgot, azzal pedig végképp nem, hogy egy hiteltelen keresztyén élet mintáját látják rajtam. Abban nem vagyok biztos, hogy lehetséges lenne bárkit hitre nevelni – ez szerintem már a Szentlélek hatásköre – de hittel és hitben egész biztos,…
A pünkösd egyik nagy titka éppen a befejezetlenségében van. Igen, egyszer egy napon, ahogyan régen megígérte, Isten kitöltötte a Lelkét e világra. Péter, tüzes nyelvek, szélzúgás, megtérők, ésatöbbi. Mégis, az ehhez hasonló nagy történeteket olvasva némi féltékenység vesz erőt a mindenkori hívő emberen, mert hát valljuk be őszintén, saját életünkben, istentiszteleteinken, ritkán lesz ennyire láthatóvá, érezhetővé a Szentlélek jelenléte. Nem féltjük az úrasztali terítőket, hogy lángra kapnak, vagy a vázát, hogy elfújná a szélvész. Mégis, a pünkösd – minden külső kelléke nélkül – máig velünk élő ünnep. A tanítványoktól búcsúzó Jézus János evangélista szerint a Paraklétosz, a Vigasztaló vagy Pártfogó…
„Én azonban most is azt tanácsolom nektek, hogy bizakodjatok, mert egy lélek sem vész el közületek, csak a hajó. (…) Ezért bizakodjatok, férfiak! Én hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, ahogyan nekem megmondta. Egy szigetre kell kivetődnünk. (ApCsel 27,22;25–26) 2023 a Kárpátaljai Református Egyházban a reménység éve. Furcsa, makacs dolog a reménység. Akkor, amikor minden veszni látszik, amikor minden azt mondja, hogy már nem lesz jobb, és ideje feladni a harcot, megszólal valahol bennünk egy halk suttogás: „hátha!”. És ez a kicsiny reménység visz tovább. Ez ad erőt a küzdelmekhez, és ez visz el egészen a célig. Ha pedig nincs…
Biztos vagyok benne, hogy mindannyian hallottuk vagy akár már mondtuk is azt a hangzatos, és valljuk be, manapság imponáló kijelentést, hogy „ami a szívemen, az a számon”. A kendőzetlen őszinteség egy vonzó személyiségjegy, hiszen önbizalomra utal, egyenességre és meg nem alkuvásra. Képmutató és álarchordozó világunkban erénynek számít, ha valaki nem köntörfalaz és nem kertel, hanem utat enged az erős sodrású szavaknak, még ha azok rombolnak és pusztítanak is. Sokak számára kétségkívül szimpatikus tulajdonság ez a könyörtelen őszinteség. Jézus maga sem volt meghunyászkodónak vagy nyúlszívűnek mondható. Keményen odaszólt, hogy nem jó a gyöngyöt a disznók elé szórni, vagy a gyermekek kenyerét…
Podcast. Valakinek a mindennapjaihoz tartozik, másnak pedig nagyon idegen dolog. Degradáló lenne azt mondani, hogy értelmes háttérzaj, bár van benne némi igazság. Akkor már sokkal vonzóbb azt hallani: lehetőség arra, hogy összeállítsd a saját rádióműsorodat. Mondhatjuk, hogy tanulási, szórakozási lehetőség. Sőt, keresztyénként egy eszköz arra, hogy a hitedet ápold, gazdagítsd, hogy jól használd az üresjáratokat, amikor tudsz figyelni arra, amit hallasz. Keresztyén podcast? Református podcast? Igen, már ilyen is van, nem is egy. Olyanok, amik adnak a tartalomra és a hangminőségre, így nemcsak mi hallgathatjuk, de büszkén mutathatjuk meg az ismerőseinknek, ajánlhatjuk nekik egyházunk újabb megjelenési formáit. A keresztyén podcastok…
Amikor bennem van előítélet Amikor az előítéletre gondolok, mindig egy piros kisördög jut eszembe két szarvval, vasvillával, ami ott ül az ember vállán, és egyetlen célja van, hogy rossz irányba tereljen bennünket. Az előítélet valóban olyan, mint egy kisördög: úgy bújik meg a fejünkben, hogy tudomást se veszünk róla, mégis határozottan alakítja a benyomásainkat másokról. A hasonlóságra játszik: elhiteti velünk, hogy ha egy-egy benyomás ismerősnek tűnik egy másik ember kapcsán, akkor a korábbi tapasztalataink is megismétlődhetnek vele. Alattomos módon arra késztet, hogy beskatulyázzuk a környezetünkben élőket, és elhiggyük, ha ismerős tulajdonságot látunk meg a másikban, akkor tulajdonképpen ismerjük is az…