„A zene az kell, hogy ne vesszünk el, hogy mégse adjuk fel!” (Valahol Európában)
Amikor elképzelem a mennyországot, olyan helynek gondolom, ahol csodaszép harmóniák zsonganak megállás nélkül. Egy végtelenített verziója annak a pillanatnak, amikor meghallasz egy zeneszámot, és megáll az idő, eltűnik a tér, te magad is feloldódsz: részévé válsz egy olyan gyönyörűségnek, aminek létezéséről korábban fogalmad sem volt.
Akiknek a lelke zenéből van összegyúrva, azok számára a harmóniák különleges jelentéseket hordoznak. Ugyanakkor nem véletlenül mondja a dalszerző, hogy „akinek nótája nincsen, annak szíve sincs”. A zene hatással tud lenni ránk anélkül is, hogy különösebb szakértői lennénk. Felkavar és megnyugtat. Örömöt ad és földbe döngöl. Szédületes magasságokba emel, simogat, felráz, észhez térít, suttog és üvölt, átmos, felfrissít, feszültséget kelt, szorongást old, elaltat, mozgósít, emlékeztet, feledtet, biztonságba ringat, gondolatokat ébreszt, kikapcsol, társaságot nyújt, alapzajt biztosít. Eljut az ízek szétválásáig, a lélek legmélyéig, átjárja a szívet, a veséket, kimossa a salakot, új életet lehel az elhalt részekbe.
Egyszóval: gyógyít.
Nem tisztem elmondani, hogy milyen a jó zene és mi az, amibe belehallgatni sem érdemes. Mindannyian másképp vagyunk összerakva, más az ízlésünk, adott pillanatban más a zenei szükségünk. Néha még önmagunkhoz képest is. Amire viszont érdemes rácsodálkozni, hogy minden helyzetnek megvan, meglehet a maga nótája, ami olyan tud lenni, mint egy jól kidolgozott terápia. Egy zeneszám akkor zseniális, ha pontosan arra rezonál, amire aktuálisan szüksége van az embernek. Főleg azért, mert képes kikerülni az értelmet, és egyenesen a lélek, a lényeg közepébe találni.
Nem vagyok zeneterapeuta, meg sem kísérlem, hogy tanácsokat osztogassak azzal kapcsolatban, hogy milyen lélekállapotra milyen zene való. Azt tudom csak elmondani, hogy nálam mi szokott a leginkább beválni.
Amikor dühös vagyok…
Jó nevelést kaptam, (az esetek nagy részében) tudok mosolyogni és krisztusi módon kedves maradni akkor is, amikor minden az utamba áll, és ettől pattanásig feszül bennem az ideg. Azt is megtanultam, hogy a megelőzés többet ér, mint a kárrendezés. Az indulat nagyon sunyi dolog: előbb-utóbb utat tör magának, és cunamiként kapja el azt, aki rosszkor van rossz helyen. Van, aki nyugis zenét hallgat, hogy csillapítsa megtépett idegeit. Esetemben a legjobb kanalizáció ever: (nagyon) hangos, dinamikus zene és (nagyon) nagy mozgások.
Hihetetlenül felszabadító tud lenni, amikor az ember tövig tekeri a hangerőt, és szinte koordinálatlanul ugrál egy jó kis pörgős zenére.
Amikor aggódom, szorongok, félek…
Próbáltad már valaha megosztani a kételyeidet, aggodalmaidat, félelmeidet másokkal? Hányszor hallottad válaszként, hogy nyugi, jó lesz minden, nézd a dolgok pozitív oldalát, nem szabad elkeseredni, csak higgy magadban, imádkozz?
A helyzet az, hogy bármi váltja ki a rossz érzéseket, senki nem garantálhatja, hogy nem lesz baj. Ami számomra többet ad minden emberi bölcselkedésnél, azok az ún. megvallások. Azok az énekek, amik Isten hűségéről, gondoskodásáról, mindenhatóságáról, szeretetéről szólnak, olyanok, mint egy menedék a vihar közepén.
Az embernek kedve támad tollat ragadni, és listát írni arról, hogy milyen Isten, miket tett a múltban, hogyan cselekszik ma.
Amikor zaklatott a szív…
Éjszaka van, reggel korán kelsz, tiszta fejre, összeszedettségre lesz szükséged, de az agyad csak pörög, kattog meg zakatol, és képtelen vagy elaludni. Vagy épp az érzések hullámoznak úgy benned, hogy nem találsz békét se kívül, se belül…
Szeretem azt, ahogy Isten összerakta a világot. Nemcsak zenét adott, hanem hangokat, amelyek segítenek kiszállni a mókuskerékből, vagy – szükség esetén – balzsamként kenegetik az ember lelkét: tücsökmuzsikát, esőkopogást, patakcsobogást, rigóéneket, szélsusogást, tűzropogást.
Ha épp nincs kéznél egy tenger, akkor megteszi egy kényelmes fotel, egy meleg tea, egy ablak (mondjuk futó felhőkkel), meg egy ének, ami Isten jelenlétébe emel, és jó ideig ott is tart:
Fogalmam sincs, mit érzek, de azt nagyon…
Van, hogy nincsen semmi konkrét baj, csak valami nincs a helyén. Nem tudom megfogalmazni, mi zavar, nem értem magamat se, csak belül fojtogat valami meghatározhatatlan, megfoghatatlan, épp ezért kezelhetetlen.
Van egy lelkész barátom, aki prédikációkat ír, miközben a „Sermon Prep” összeállítást játssza a Spotify-on. Ez a műsorlista viszont arra is kiváló, hogy az ember gyereke fogjon egy (vagy több) ceruzát, és időnként mindenféle kusza nyomokat hagyjon a papírlapon.
Nem garantált, hogy magyarázatot nyernek az érzések, de a lélek átmosására kifejezetten alkalmas.
Amikor monoton az élet…
Vannak napok, órák, tevékenységek, időszakok, amik valahogy sosem akarnak véget érni. Egy jó dicsőítéssel (esetleg tánccal) viszont fel lehet pörgetni a legunalmasabb mosogatást is.
Arról nem beszélve, hogy néha ez a legjobb ellenszere a szürkeségnek, unalomnak, kedvtelenségnek.
Tudnám még sorolni – de biztos vagyok benne, hogy Te is.
Van olyan ének, zenemű, hang, lejátszási lista, ami most különösen is kedves, sőt egyenesen gyógyító számodra?
Ami gyakran eszedbe jut, mert bátorít, megnyugtat, harcra indít, fájdalmat csillapít, kikapcsol, elengedésre bíztat, feloldja a depresszív érzéseket, ünneplésre hív?
Egy klasszikus zenemű, egy népdal, egy természeti hang vagy egy aktuális sláger, ami közelebb vitt Istenhez?
Megosztod velem, velünk a zenét és a történetedet?
Olasz Tímea
