Az Ószövetségben százegy példát találunk arra, hogy Isten népének mennyire el kellett különítenie magát az idegen népektől. Keresztyén emberként is mindig kérdés, hogy hogyan viszonyuljunk azokhoz, akik nem tartoznak közénk. Szóba se álljunk velük? Vagy öleljünk magunkhoz mindenkit? Melyik az Isten szíve szerinti út? Istennek tetszett, hogy millióegy színt, alakzatot, életformát hozott létre. Minden teremtménye más és más, de mind mestermű, a maga módján tökéletes, okkal olyan, amilyen. Mielőtt még bármiféle ítélet megfogalmazódna benned a másikkal szemben, vedd a fáradtságot, és csodálkozz rá Isten tervezésére, kreativitására! Bármennyire torz a világ, a teremtés csodája mindannyiunkban fellelhető. Az egész életünk egy fejlődés:…

„Akinek két ruhája van, adjon annak, akinek nincs, és akinek van ennivalója, hasonlóan cselekedjék.” (Lk 3,11) Keresztelő János tanácsa Lukács evangéliumából a következő: felezzük meg a cuccainkat! A vagyonunk 50%-át osszuk meg azokkal, akik hiányt szenvednek! Sokan próbálkoztak már különböző teóriákkal, filozófiákkal, izmusokkal megoldani a szegénységet a világban, de valahogy egyik sem működött. Keresztyénként tisztában vagyunk vele, hogy a szegények mindig velünk lesznek. „Mert a szegények mindig veletek lesznek, de én nem leszek mindig veletek” – mondja Jézus a tanítványoknak a Máté 26,11-ben. A Mózes 5. könyvében pedig ezt olvassuk: „Mert a szegény nem fogy el a földről, azért parancsolom…

Jóbarátok. A filmsorozat, amiről negatív kritikát csak nagyon nehezen lehetne megfogalmazni. A szitkom egyike a nagy kedvenceimnek, és talán ez az egyetlen, amelynek mind a hat főszereplője további filmjeit is szívesen követem figyelemmel. Jennifer Aniston, Lisa Kudrow, Courteney Cox, Matt LeBlanc, David Schwimmer és Matthew Perry mind-mind belopták magukat a szívünkbe a Jóbarátokban nyújtott alakításukkal. Nemrég kezembe került Matthew Perry „Jóbarátok, szerelmek és az a Rettenet” címet viselő önéletrajzi könyve. Matthew-t annak idején Chandler Bingként ismerte meg igazán a világ, és még mindig így emlékszünk rá annak ellenére, hogy a sorozat 2004-es zárása óta számos amerikai filmben láthattuk. Tudomásom volt…

„Ezért jelet tett az Úr Kainra, hogy senki se üsse agyon, ha rátalál.” (1Móz 4,15) Amikor Kain és Ábel története kerül elém, mindig elfog egy torokszorító szomorúság. Kain iszonyú tette olvasásakor felmerül bennem a kérdés: hogyan fajulhatott el valaki addig, hogy féltékenységből, hamis kisebbrendűségi érzések miatt megölje a saját testvérét? Aztán eszembe jut, hogy ennél kevesebbért is öltek már embert, akár rokont is. Átvitt értelemben még a keresztyének is képesek olyan messzire menni, hogy haragjukban azt kívánják, bárcsak ne létezne az őket, vagy a nekik fontos embereket valamivel megsértő személy. Szavakkal, bizonyos viselkedéssel mi is ölünk, ha ezt nem is…

„Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.” (1Kor 13,13) Különböző listákat írunk és ellenőrzünk naponta: rögzítjük a fontos és a kevésbé fontos tennivalóinkat, és arra törekszünk, hogy minél több dolgot el tudjunk végezni a rendelkezésünkre álló idő alatt. Feladatok versengenek a figyelmünkért és az energiáinkért, sokszor nem is tudjuk igazán eldönteni, melyikhez is fogjunk először. És vannak olyan napok, amikor esténként arra döbbenünk rá, hogy sok sürgős dolgot sikerült elvégeznünk – elküldtük a határidős beszámolót, befizettük a számlákat, lebonyolítottuk a telefonokat –, csak éppen a fontos dolgokra nem maradt…

„Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott, ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: Békesség nektek! És miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat. Jézus erre ismét ezt mondta nekik: Békesség nektek! Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket. Ezt mondva rájuk lehelt, és így folytatta: Vegyetek Szentlelket! Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek, akikéit pedig megtartjátok, azoknak a bűnei megmaradnak.” (Jn 20,19–23) Békesség nektek! Sálóm! – ahogy Ő mondta. Amikor…

„De az Úr Józseffel volt, hűséges maradt hozzá és kedvessé tette…” (1Móz 39,21) A minap József történetét olvastam. Sokadszor. Ismerjük jól: egy fiatal elkényeztetett fiú története, akit testvérei eladtak rabszolgának, de csodálatos módon végül az egyiptomi fáraó első emberévé lép elő. Az álmokat látó fiú az akkori világ egyik legfőbb méltósága. Megment egy országot, egy (illetve több) népet. Igazán népszerű alak. A társadalom hasznos tagja, Isten áldott eszköze. Forgatva magunkban ezt a történetet talán megszületik bennünk a vágy: jó lenne ilyennek lenni… Jó lenne, de hogyan? Mi szükséges ahhoz, hogy előre lássunk bizonyos dolgokat, ahogy József azt a hét bő…

„Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek ahhoz az elhívatáshoz méltón, amellyel elhívattatok, teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel, igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével.” (Ef 4,1–3) Pál apostol azzal a kéréssel fordul az Efézusban élő szentek felé, hogy éljenek elhívatásukhoz méltóan. Ez egy ma is aktuális kérés, amivel Isten most felénk is fordul az igén keresztül. Ahogyan egy szülőnek fontos az, hogy a gyermeke ne hozzon szégyent rá, úgy Istennek is fontos, hogy ne az Ő gyermekei miatt káromolják a nevét a hitetlenek között. A pogány világnak nem szükséges okot adni, hogy…

Húsvét környékén szinte mindenki hall Krisztusról, megkerülhetetlenné válik. Még a médiában is megjelenik, ha másként nem, de azt állítva, hogy a keresztyén világ Krisztus feltámadását ünnepli. Persze a keresztyén világban ott vannak a nem keresztyén emberek is, akik szintén hallanak Jézusról, de nem tudom, ők mit ünnepelnek. És persze húsvétkor már egyre nagyobb teret hódít magának a nyuszi is, aki valamilyen okból színes tojásokat rejt el a kertben, olykor a templomudvarban is. Mégis kétségtelen, hogy ebben az időszakban Jézus Krisztus neve megkerülhetetlen, de kérdés, hogy ez a név, mit is takar. Mielőtt Jézust elfogják a Gecsemáné-kertben, megkérdezi a katonákat, hogy…

„Békesség néktek!” (Jn 20,19) „Békesség” – héberül Sálóm, jelentése: érintetlenség, tökéletesség, sértetlenség, a teljesség ténye, dolgok eredeti állapotának helyreállítása. Egy olyan kifejezés, amely beteljesíti a várakozást és a reménységet, megszabadít a csalódástól, vigasztalást nyújt a bizonytalanság idején. Békesség után vágyik minden ember ezen a földön. Sokan a békességet az elmélkedésben és a természet csendjében keresik, mások a változatosságban és az elfoglaltságban. Viszont nehéz békességre találni egy békétlen világban. Talán még sohasem beszéltek az emberek annyit a békéről, mint ma. A háború híre, a családon belüli viszályok, a munkahelyi nyomás, a testvérek közötti meg nem értés, a barátok közötti feszültség, az…

Kedves Olvasó! Mivel a blogbejegyzés stílusába belefér, hogy bevonhatom az olvasót néhány személyes háttérinformációba, így bátran elmondhatom, a következő pár percben, egy nagyon nehezen és hosszas gondolkodást követően megszületett irományt olvashat majd el. Rengeteg téma és élethelyzet összekavarodásával, a saját alkalmatlanságom megtapasztalásával, a munka és a család melletti rohanással küzdve, végül Isten kegyelméből egy kedves barátom unszolására és biztatására mégis megszületett ez a néhány sor. Édesanyaként gyakran aggódom – gondolom sokan vagyunk így ezzel. Aggódom a családom tagjainak egészségéért, a gyermekeim tanulmányi előmeneteléért, a környezetért, ami körülveszi őket, amiatt, hogy megtalálják-e Isten vezetését, hogy jó anya, jó feleség, jó gyermek…

„Ekkor megnyílt a szemük” (Lk 24,31) Látni, nézni, figyelni, szemlélődni, kukucskálni, bámulni, tekinteni, leskelődni, rámeredni, stírölni – csak néhányat említek meg azokból a szavakból, amelyeket a képi észlelésre használunk. Mennyi mindent kapunk a szemünkön keresztül: mosolyt, biztatást, szeretetet, szerelmet, figyelmeztetést, elcsendesedést, nyugalmat és persze minden mást is, amelyek nem a kellemes kategóriába tartoznak. Ha elveszítjük a szemünk világát, sötétség borul ránk. Csak a vakok és a gyengén látók tudnak mesélni arról, milyen egy teljesen más világban élni. Csodáljuk is őket, hogyan tudnak érzékelni tapintás és hallás által. Az emmausi úton hazafelé igyekvő tanítványok is használták a szemüket. Érzékelték a látás…