Beszél hozzám a lányom. Mesél. Egymás után mondja mindazt, ami hirtelen megfogalmazódik a kis fejében. Nem válogat, csak mondja s én hallgatom. Közben elrakom az edényeket, bekapcsolom a mosogatógépet. Eszembe jut, hogy el fog fogyni a mosogatógép-tabletta. Venni kell, csak ne felejtsem el, mert a papír zsepit is két napon át hoztam, csak sosem értem vele haza. Észreveszem, hogy valahonnan kiömlött a víz a padlóra, majdnem elesem rajta, de hol lehet a felmosó? Közben a lányom, mint a rádió mondja a magáét. S én éppen úgy figyelem, mint a rádiót. Valahol a háttérben. Aztán egyszer csak elhallgat. Feltűnik a csend.…

„Ne csak hallgatói legyetek az igének.” (Jak 1,22) Elolvasva a címet, éreztem, hogy a sok téma közül ezt kell választanom. Nem azért, mert könnyű erről írni vagy mert annyira szeretném, sokkal inkább azért, mert közelinek érzem. Közeli megtapasztalás a hiteltelenség, a meg nem élés, a háttérbe vonulás, a hallgatás. Istentiszteletek, előadások, bibliaórák után hazamenve átgondolom, érlelődik bennem, aztán pedig mikor lépni kellene előre, én inkább rálépek a fékre. Miért teszem ezt? Több oka is van: félek a változástól, a visszautasítástól és leginkább attól, hogy ehhez én kevés vagyok… Hosszan folytathatnám még a sort, hogy miért nem élem meg azokat a…

A böjt egy igazi szembenézés önmagunkkal, szívünk kitakarítása, bűnvallás, helyreállítás. Nem könnyű utazás, de úgy gondolom, minden hívő embernek felekezettől függetlenül valamilyen formában gyakorolnia kell (persze nem kötelez rá senki). Én úgy hiszem és úgy is tapasztaltam az elmúlt évek során, hogy sokkal többet kapok, mint amit leteszek ezekben a hetekben: áldást és lelki növekedést. Sokakat elrémiszt a negyven nap, hosszúnak tartják ezt az időt, kétségük támad, mi van, ha lesznek napok, amikor kudarcot vallanak. Biztosan lesznek, de mindig fel lehet állni és folytatni, és ezek a megélések erősítenek. A böjt lehet egy őszinte szembenézés azzal, amit régóta halogatsz. A…

Ugye te is ismered őt? Jelenléte annyira aktív és átfogó, hogy sokaknak ő jut először az eszébe, ha a gyülekezetre gondolnak. Ott van az istentiszteleten, bibliaórán, rétegalkalmon, takarításon, beteglátogatáson, szociális segítségnyújtáson, énekkarban és kisközösségben. Szeret feltűnően figyelni: összeráncolja homlokát, nagy gondolkodókat is megszégyenítő módon támasztja kezét az állába, néha hümmög és bólogat, ha számára is tetsző üzenet hangzik el. De ami ezeken kívül emlékezetessé teszi, az a hittestvéreihez való hozzáállása. Ha megosztanak vele valamit saját hitútjukból és küzdelmeikből, könnyelműen legyint és csak annyit mond: én már túl vagyok ezen, te is ki fogod nőni, maradj meg Krisztusban. És amellett, hogy…

Van egy válasz, amiről a szeretteim tudják, nehezebben viselem, mint a többit. Ez a MINDEGY. Különösen akkor zavar, ha szemtelenség vagy közömbösség van mögötte. Azért zavar, mert ha van olyan kísértés, ami életkorra, lelkialkatra és felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül fenyegeti a keresztyéneket, az a közömbösség. Ez az az állapot, amikor minden mindegy, beletörődsz abba, amit megváltoztathatnál, mert talán már nem érdekel annyira. A közömbösség érzéketlenné tesz, megakadályozza, hogy érzelmileg kapcsolódj a másikhoz, és elindítja a hited és az életed a lassú leépülés útján. Akármilyen riasztó lehet ez a lelkület, mégis sokan népszerűsítik. Úgy gondolják, csak akkor és úgy lesznek…

Gyermekkorunktól kezdve dualista világban növekszünk. Megtanuljuk, hogy mennyivel másabb és jobb a világosság a sötétségnél, hogy vannak sárkányok és sárkányölők, illetve a farkas nem azért szeretne bejutni a kismalacok házába, hogy hangulatos pillanatokat töltsön együtt a házigazdákkal. Sebeket szerzünk, míg elfogadjuk az igazságot, hogy vannak barátok, bizalmasok és ellenségek, akik ártanak nekünk. Ahogy idősödünk, a világképünk is tágul, változik és rájövünk, ellenségekkel vagyunk körbevéve több fronton is. A közösséginek mondott média, a hivatalos és nem hivatalos tájékoztatás is rengeteg energiát fektet abba, hogy körülhatárolja és prezentálja az ellenségképet. Mert a közös céloknál csak a közös ellenségek kovácsolnak jobban össze minket.…

A böjt nem csak lemondás, és legfőképpen nem pusztán ételekről vagy szokásokról való lemondás negyven napra. Néha beleesünk abba a világ által elénk hozott csapdába, hogy saját erőnket, önuralmunkat akarjuk fitogtatni a böjti időszakban, megmutatni, mire vagyok én képes. De valójában a böjtnek nem az önsanyargatásról kell szólnia, sokkal inkább a szívünk megtisztításáról, a lelkünk lecsendesítéséről. A böjt célja, hogy ami elhomályosítja a kapcsolatunkat Istennel, háttérbe szoruljon, és ezáltal Ő kerüljön újra a középpontba, az Ő hangjára figyeljek a zajban. Az egyik legértékesebb dolog manapság a lecsendesedés, a lelassulás. Mert nem ezt a tempót diktálja a világ, rengeteg a teendő,…

„Na kérem! Besenyő I.V. István, aki vagyok, azaz Besenyő Igazam Van István, elmondanám önöknek, hogy igazam van. Tehát nem úgy van az, kérem, hogy nincsen igazam, hanem hogy úgy, hogy de. Mielőtt ide gyüttem vóna önökhöz, már igazam vót, nemhogy most! És ez má’ kettő: az amielőtt gyüttem, meg a most. Ugye? Igazam van? Nem? … De! Na de mivel amit most mondtam a kettőről, az is igaz, akkor ez má három! Igazam van, nem? De! Négy! Annyiszor van igazam, ahányszor csak akarom. Nem? De! Öt!!!” Besenyő Pista bácsi a L’art pour l’art Társulat egyik kitalált figurája, de az nem…

Életem egyik legbizarrabb utazása volt. A buszjegyet napokkal előre megvettem, két órával hamarabb elindultam (mert az a biztos, ami tuti). Idejében ki is értem a határra – és nagyjából eddig haladt minden a terveim szerint. Amikor a taxis úgy köszönt el tőlem, hogy „Jó pihenést!”, megmosolyogtam, de (mint kiderült), nem viccből mondta, hanem a próféta beszélt belőle. Egy órát ácsorogtunk egy seregnyi néppel a sorompó előtt, mire helyreállt a rendszer. Aztán az ukrán útlevélkezelőnél elénk csapódott egy aktív korú úriember a sorban – ami cirka húsz perc csúszást jelentett. Aztán a magyar határ is beragadt. Egy hölgy felajánlotta, hogy el…

“Létezett és talán ma sem veszett ki a reformátusok böjtje, de igazán nem mondható hangsúlyosnak. Tekintettel arra, hogy a közösségi élet jelentősen megkopott, inkább egyéni elhatározás kérdésévé lett ez” – nyilatkozta egy interjúban S. Lackovits Emőke néprajzkutató. Ha van valami, amit elég nehéz hová tenni a naptárban, a nagyböjt biztosan ranglistás. Tudjuk, hogy létezik ilyen is, a lelkészek sokszor emlegetik így húsvét előtt, de nekünk, átlagembereknek olyan sok dolgunk nincs vele. Mit is kezdenénk vele? 40 napnyi önvizsgálat, Isten akaratának keresése imádságban, bibliaolvasásban – nem túlzás ez? Amikor a függöny összegyűjti a szobában kavargó port, az látszik, mert beszürkül, és…

Mitől lesz ünnep az ünnep? Tortától, ajándéktól, köszöntéstől, virágtól, a baráti és családi együttléttől? Úgy gondolom, bár ezek fontos tartozékai az ünneplésnek, mégis csak tartozékok. Az ünnep lényege az emlékezésben van, ami egyben előretekintés is. Nekünk, keresztyéneknek ilyen ünnepeink vannak: visszatekintünk több száz vagy ezer évvel ezelőtti eseményekre, Jézus születésére, halálára, feltámadására, a reformáció elkezdődésére, és megpróbálunk valami olyat meglátni és megfogni, ami előre visz minket a jelenlegi élethelyzetünkben. A múlt ünnepeinek megélésében benne van a jövő ígérete. A TeSó blog szerkesztői gárdájának fontos volt a személyes együttlét, az ünneplés, az emlékezés és a célok megfogalmazása. Ezért is fájó, hogy…

Számomra az egyik legszebb és nagyon tanulságos történet a Bibliából az, amikor Jézus a vízen jár, és Péter is kiszáll a csónakból, hogy kövesse Őt. Amíg Jézusra nézett, Péter is tudott járni a vízen, de amint a hullámokra és a félelmeire figyelt, süllyedni kezdett. Ez a kép tökéletesen szemlélteti a házasság életét is. Sajnos a válások száma világszerte drasztikusan nő, a Sátán célba veszi az emberi kapcsolatokat, és az Istennel kötött szövetségek sem kivételek számára. Nem létezik viharoktól, problémáktól, nehézségektől mentes házasság. És amikor a pár a problémákra, a hullámokra koncentrál, könnyen elbizonytalanodik, megtörik a bizalom, elhalványul a szeretet, és…