Szerző

Böszörményi-Bálint Eszter

Szerző

Böszörményi-Bálint Eszter vagyok, egy egyszerű boldog nő, anya és feleség. Szeretek egyszerre több dologban kiteljesedni, tervezni, menni- csinálni, és ha kell újratervezni. Isten elültetett a szívemben egy víziót és a hétköznapokon azon dolgozom, hogy ez valósággá váljon.

Írásaimban őszinte érzéseket és folyamatokat boncolgatok, kicsit a pszchológia, a coaching és saját észrevételeim kereteiben.

Hálás vagyok, hogy írhatok, hogy ezeken keresztül Isten dolgozik bennem, értem. Hálás vagyok, hogy a TeSó blog tagja lehetek.

Amikor bennem van előítélet Amikor az előítéletre gondolok, mindig egy piros kisördög jut eszembe két szarvval, vasvillával, ami ott ül az ember vállán, és egyetlen célja van, hogy rossz irányba tereljen bennünket. Az előítélet valóban olyan, mint egy kisördög: úgy bújik meg a fejünkben, hogy tudomást se veszünk róla, mégis határozottan alakítja a benyomásainkat másokról. A hasonlóságra játszik: elhiteti velünk, hogy ha egy-egy benyomás ismerősnek tűnik egy másik ember kapcsán, akkor a korábbi tapasztalataink is megismétlődhetnek vele. Alattomos módon arra késztet, hogy beskatulyázzuk a környezetünkben élőket, és elhiggyük, ha ismerős tulajdonságot látunk meg a másikban, akkor tulajdonképpen ismerjük is az…

Vannak azok a színes, idézetes könyvjelzők, amiket régebben minden KRISZ rendezvényen jelképes összegért meg lehetett vásárolni, amiket osztogattunk egymásnak búcsúzóul táborok és csendes napok után. Emlékszem, volt belőlük nyomtatott és kézzel készített verzió is. A mai napig őrizgetem ezeket, egyik szebb, mint a másik, csak az idő viselte már meg őket. Az egyik ilyen könyvjelzőmön a következő idézet van: „Bizalom nélkül nincs szeretet, szeretet nélkül nincs bizalom”. Vannak mondatok, amiknek meg kell érnie bennünk, de amikor végre beér, abban a pillanatban nagyon üt. Ilyen volt nálam ez az idézet. Ez segített megértenem, mi játszódik le bennem, amikor a bizalmamat Istenbe…

Korábban több cikket is olvastam arról, mik a legideálisabb körülmények az Istennel való elcsendesedéshez és a bensőséges imához. Bár minden cikkel egyetértek, a saját életemben mégsem tudtam minden egyes alkalommal megteremteni ezeket a körülményeket. Sokszor sietnék, haladnék a napi teendőimmel, és így maga az elcsendesedés és a lassítás egy idegtépő dolognak hangzik. Sok személyiségtípus létezik, én abba a típusba tartozom, aki mindig siet, akinek úgy telik el négy nap a hétből, hogy a nagy rohanásban észre sem veszi. Olyan ez, mint mikor az autópályán egy nyugis útszakaszon haladva bekapcsolod tempomatot 130 km/h sebességbe, és úgy teszel meg egy 100 kilométeres…

A február néha szürkeséget hordoz magában: ilyenkor kint is szürkeség telepszik a világra, és van, hogy bennünk is ilyen érzések kavarognak. Most három olyan könyv olvasására invitálunk Titeket, amelyek képesek kiszínezni a szürke hétköznapokat 🙂 Móra Ferenc: Rab ember fiai „Hát azt gondolod te, hogy most már nincs gondja ránk a jó Istennek, mert másfelé néz egy kicsinyég? Ne félj, szemmel tart az Isten azért minket is. Én is mindig előrenézek birkanyíráskor, de azért meglátom, ha a hátam megett megdézsmálja a gyapjút a juhász.” Amikor nemrég kényszerpihenőre fogott egy erősebb megfázás, megkérdeztem magamtól, mi esne most igazán jól. Az volt…

Bárcsak megláthatnám az életünkre vonatkozó tervedet. Bárcsak megérthetném az akaratodat. Az is elég lenne, ha csak egy pillanatra megvilágosodna előttem az az ösvény, ami még vár rám. Talán akkor látnám a közelgő magasságokat és reményre találnék bennük. S talán egyúttal látnám a közelgő mélységeket is – bár tudom jól, hogy erre még nem állok készen. Te jobban tudod, mire van szükségem, mint én, ismered a gondolataimat, előre láttad kételyeimet. Ezért ígéretedet ültetted el a szívemben, most pedig ebben találok csak fénysugarat: ,,Igazságot szolgáltat az árvának és az özvegynek, szereti a jövevényt, kenyeret és ruhát ad neki.’’(5Móz 10,18) Magamra ismerek igédben,…

„Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad.” (Mik 7,18) A szeretetünk kifejezésének megannyi módját ismerjük. Kifejezhetjük azt ajándékkal, együtt töltött idővel, öleléssel, szavakkal vagy szívességgekkel. De van a szeretetnek egy másik kifejezése, amivel gyakrabban találkozunk a mindennapok során, mint azt talán elsőre gondolnánk. Ez nem más, mint a kegyelem. Egy másik megközelítésben a kegyelemről ezt olvastam: ,,A szeretet egyik alapvetése az, hogy tudnálak bántani, de nem teszem” (Feldmár András). Bánthatnálak, de nem teszem. Kritizálhatnálak, de nem teszem. Felróhatnám a rossz tetteidet, de nem teszem. Kihasználhatnálak, de nem teszem. Megbüntethetnélek, de nem teszem. A nehéz idők…

„Bizony, az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom.” (Zsolt 127,3) Életünk során megannyi ajándékot kapunk Istentől, amiért nem lehetünk elég hálásak. Mégis az egyik legmeghatározóbb ajándék, amit egy ember az élete során megtapasztalhat,az, ha Isten gyermeket ad neki. Mint minden ajándékot, úgy a szülői létet sem lehet kiérdemelni, és ha megadatik, az nem tesz kiváltságossá másokkal szemben. Az Úrnál van az érkezésének az ideje és a célja. S bár én buzgón tervezgetném a családalapítás megfelelő idejét, és gondosan készíteném elő elmémet az anyaságra, be kell látnom, hogy Isten tervét nem tudom felcserélni az enyémre. Sokkal fontosabb kérdés az,…

A legutóbbi igehirdetésen, amelyen részt vettem a farizeus és vámszedő példázata volt középpontban. Bevallom, jól ismerve a történetet már előre elkönyveltem magamban az egész igehirdetés üzenetét. Micsoda kegyelem, hogy Isten Lelke ennek ellenére átütötte az egóm falait, és megértettem a történetet egy másik aspektusból is. A farizeust hirtelen nem is láttam olyan gőgösnek, mint amilyennek korábban gondoltam, sőt, már-már vágyakozni kezdtem azért az életért, amit ő élt. Hisz, amit a farizeus az imádságában elmond magáról, az igaz. Kiderül, hogy ő aztán igazán komolyan veszi a vallásosságát, és szinte már kínos pontossággal ragaszkodik az Isten törvényéhez. Böjtöl és áldoz, tehát a…

A gyászról beszélni nem könnyű feladat, mert nincs két egyforma veszteség, nincs két egyforma gyász. Ráadásul a gyászban érzelmi pályák egész sokaságán tengődünk, és ahány érzelem önti el a szívünket, annyiféleképpen látjuk a világot magunk körül. Én édesapám elvesztését gyerekként éltem meg, magával a veszteség fájdalmával viszont fiatal felnőttként néztem szembe. Évekig sok kérdés és gondolat kavargott bennem, és hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a helyes kérdést tegyem fel magamnak. A gyász elején haraggal átitatva az „Istenem, miért pont velem történik mindez?” kérdésre kerestem a választ, tovább haladva a bűntudatommal viaskodtam („Tehettem volna ellene, hogy mindez megtörténjen?”), de a…

Drága Uram, most úgy megpihennék kicsit Nálad. Elfáradtam. Naponta rengeteg vészjósló hír ér el hozzám, amelyek aggódásra késztetnek. Ha épp elkerülne a hírözön, jómagam is megtalálom őket, hiszen minden eszközöm megvan hozzá. Hírek százai között válogathatok, hogy miről olvassak: háború, klíma- vagy gazdasági válság, esetleg a nyakunkon lévő emelkedő árak, és még sorolhatnám. Talán azt képzelem, hogy ha tudok róluk, fel is készülhetek rájuk – de valójában egyedül olyan kevés vagyok.Szeretnék újra gondtalan gyerek lenni, homokba dugni a fejem a jövő elől, de felnőttként már megtapasztaltam a felelősség terhét, így már nem bújhatok el. Persze jól tudom tompítani az aggodalmaimat…