Szerző

Böszörményi-Bálint Eszter

Szerző

Böszörményi-Bálint Eszter vagyok, egy egyszerű boldog nő, anya és feleség. Szeretek egyszerre több dologban kiteljesedni, tervezni, menni- csinálni, és ha kell újratervezni. Isten elültetett a szívemben egy víziót és a hétköznapokon azon dolgozom, hogy ez valósággá váljon.

Írásaimban őszinte érzéseket és folyamatokat boncolgatok, kicsit a pszchológia, a coaching és saját észrevételeim kereteiben.

Hálás vagyok, hogy írhatok, hogy ezeken keresztül Isten dolgozik bennem, értem. Hálás vagyok, hogy a TeSó blog tagja lehetek.

Drága Uram, most úgy megpihennék kicsit Nálad. Elfáradtam. Naponta rengeteg vészjósló hír ér el hozzám, amelyek aggódásra késztetnek. Ha épp elkerülne a hírözön, jómagam is megtalálom őket, hiszen minden eszközöm megvan hozzá. Hírek százai között válogathatok, hogy miről olvassak: háború, klíma- vagy gazdasági válság, esetleg a nyakunkon lévő emelkedő árak, és még sorolhatnám. Talán azt képzelem, hogy ha tudok róluk, fel is készülhetek rájuk – de valójában egyedül olyan kevés vagyok.Szeretnék újra gondtalan gyerek lenni, homokba dugni a fejem a jövő elől, de felnőttként már megtapasztaltam a felelősség terhét, így már nem bújhatok el. Persze jól tudom tompítani az aggodalmaimat…

Általában a tanácsokat adó szövegeket kétféleképpen lehet elolvasni: ha érdekel a téma, de jelenleg nem része az életünknek, hamar végiggörgetjük, hiszen azalcímek elovásása épp elég, hogy kielégítsék a kicsáncsiságunkat; de ha az adott téma épp a mi élethelyzetünkre reflektál, akkor figyelmesen olvasunk el minden szót őszintén remélve, hogy legalább valamelyikben találunk némi kapaszkodót. Te most hogyan olvasod ezt a bejegyzést? Jelenleg része az életednek a feszültség és a frusztráció? Én ezekben a viharos időkben azt tapasztalom, hogy sokunk gondolatát átjárja a bizonytalanság és a félelem, ez pedig feszültséget hoz a napjainkba. Az, hogy ezeket a negatív érzéseket letegyük, egy hosszabb…

Sokan tapasztaltuk már, hogy az emberi teherbíró képességnek is van egy határa. Ez a határ nagyon vékony, az idegszálaink ilyenkor pedig olyanok, mintha pengeélen táncolnának, és a legkisebb külső ingerre is oroszlánkiáltással válaszolunk. Bárcsak ezekben az esetekben pillanatnyi érzelmi ingadozásról lenne szó! De mikor a teherbíró képességünk határán vagyunk, azok a külső körülmények, amik idesodortak, sokszor nem pillanatnyi változások csupán, hanem tartós, új élethelyzetek, amelyek átírják a mindennapjainkat, és az életünkben új fejezetet nyitnak. Amíg megtanulunk élni az újonnan leosztott kártyalapokkal, az bizony egy nyüglődő, hosszú folyamat. Nincs meg a biztonság a napjainkban, helyette feszültséggel és bizonytalansággal van tele. Feszültségben…

A közösségi oldalak és a fogyasztói társadalom elárasztanak bennünket különböző motiváló, léleksimogató jelmondatokkal és idézetekkel. Részben a modern coachingnak és a reklámok áradatának tudhatjuk be, hogy ezek inkább az egónkat növelik, mintsem a lelkünk jólétét szolgálják. Lépten-nyomon találkozunk velünk, könnyen belénk ivódnak, épp ezért fontos, hogy tudatosan figyeljünk rájuk, mert a keresztény értékeinktől távol sodorhatnak bennünket. Összeszedtem azt az öt mottót, amellyel – szerintem – a leggyakrabban találkozhatunk. A teljesség helyett a gyakoriságra koncentráltam, ezért ha kiegészítenéd a sort, tedd meg bátran hozzászólásban. 1. Amíg nem szereted magad, addig más sem tud téged szeretni Hozzátehetnénk, hogy ha nem szereted magad, mást sem…

„Nehémiásnak, Hakaljá fiának a története. A huszadik évben, kiszlév hónapban történt, amikor Súsán várában voltam, hogy megérkezett hozzám egyik rokonom, Hanání és vele együtt néhány Júdából való férfi. Kérdezősködtem tőlük a megmenekült júdaiakról, akik a fogság után megmaradtak, meg Jeruzsálemről. Elmondták nekem, hogy azok, akik a fogság után megmaradtak, nagy bajban és gyalázatban élnek abban a tartományban, Jeruzsálem várfala pedig csupa rés, és kapui tűzben égtek el. Amikor meghallottam ezeket, napokon át ültem, sírtam és gyászoltam, böjtöltem és imádkoztam a menny Istene előtt, és ezt mondtam: Ó, Uram, menny Istene, te nagy és félelmetes Isten! Te hűségesen megtartod a szövetséget azokkal, akik…

„Eszter azonban ezt a választ küldte Hatákkal Mordokajnak: A király összes udvari embere és a királyi tartományok népe is tudja, hogy minden férfira és nőre ugyanaz a törvény vonatkozik: aki hívatlanul be mer menni a királyhoz a belső udvarba, azt kivégzik. Csak az marad életben, aki felé a király kinyújtja aranypálcáját. Engem azonban már harminc napja nem hívtak be a királyhoz. Mordokajnak átadták Eszter üzenetét.Akkor Mordokaj ezt üzente vissza Eszternek: Ne képzeld, hogy te a királyi palotában megmenekülhetsz a többi zsidó közül! Mert ha te most némán hallgatsz, a zsidók kaphatnak módot máshonnan a szabadulásra és menekvésre, te azonban családoddal együtt…

Pár napja találkoztam egy idézettel, amivel nagyon tudtam azonosulni: „Ha egy égő házban nőttél fel, akkor hajlamos lehetsz attól félni, hogy a világ többi része is lángol körülötted”. Sok-sok éven keresztül poroltam le magamról a hamu nyomait, amit egy tűzvész okozott. Először takargattam, majd ápoltam és gyógyítottam a tűzben szerzett sebeket. Túl sok év telt el, hogy ezzel foglalkoztam, így mikor már minden ragyogott körülöttem, mikor az égő ház hamvaiból egy új csillogó palota épült fel, még akkor is egy újabb tűzvésztől való félelem járta át a mindennapjaimat. Az elmúlt évben megtapasztaltam, hogy minden, amiért imádkoztam, minden, amiért dolgoztam, minden,…

Valahol olvastam, hogy az Y-generációsok beszélgetései 90%-ban arról szólnak, hogy az egyik fél beszámol arról, hogy épp milyen sorozatot néz, mire a másik bólogat, hogy „igen, igen, abba már én is bele akartam kezdeni…”. Valahogy így vagyunk a könyvekkel is: akinek épp meghatározó könyvélményben van része, általában alig bírja magában tartani, pedig nem mindig ez a legjobb téma azok számára, akik nem ismerik az adott kötetet. Év elején viszont már hagyomány nálunk, hogy nem fogjuk vissza magunkat, és szerzőink az előző évben olvasott könyveik közül választanak egyet, amit szívesen ajánlanak a TeSó blog olvasóinak. Szóval, ha épp az olvasási listádat…

Úgy érzem, mintha nem csak a mostani időszak, de az egész életem egy advent lenne. Várakozással telik, karöltve egy vággyal, hogy milyen ember lehetnék. Szeretnék úgy felkelni egyszer, hogy igazi erőre kapok: magabiztos leszek, mégis alázatos; szelíd, de ha kell, állhatatos; szeretetet adok mindenkinek kivétel nélkül, és hittel tekintek a nehézségekre. Néha olyan, mintha ez a személy ott lenne mélyen bennem, mert sokszor kényelmetlen már ez az állapot, fáj és húzódik a lelkem, mintha ki akarna törni belőle valami. Az elmúlt években az emlékek rám aggattak pár címkét: nem elég jó, érdektelen, átlagon aluli. A félelmek és hiedelmek berögződött rossz…

A karácsonyi filmek egyik nélkülözhetetlen képe a meleg kandalló és a fölötte lógó, névre szóló harisnyák. Bármennyire is furcsán hangzik zoknit akasztani a kandalló párkányára, ennek a szimbóluma mégis melegséget hordoz. Ez a hagyomány ugyanis egy régi történetből ered, amit most szeretnék megosztani veletek. Réges-régen élt egy szegény ember, akinek volt három lánya. Ez a szegény ember nem engedhette meg magának, hogy hozományt adjon a lányainak, pedig akkoriban egy nőnek nagyon nehéz volt hozomány nélkül házasodni. A faluban, ahol éltek, élt egy Nicholas nevű keresztény püspök is, aki Isten szolgálatába állította az életét. Neki megesett a szíve a család sorsán,…