Szerző

Böszörményi-Bálint Eszter

Szerző

Böszörményi-Bálint Eszter vagyok, egy egyszerű boldog nő, anya és feleség. Szeretek egyszerre több dologban kiteljesedni, tervezni, menni- csinálni, és ha kell újratervezni. Isten elültetett a szívemben egy víziót és a hétköznapokon azon dolgozom, hogy ez valósággá váljon.

Írásaimban őszinte érzéseket és folyamatokat boncolgatok, kicsit a pszchológia, a coaching és saját észrevételeim kereteiben.

Hálás vagyok, hogy írhatok, hogy ezeken keresztül Isten dolgozik bennem, értem. Hálás vagyok, hogy a TeSó blog tagja lehetek.

Bárcsak megláthatnám az életünkre vonatkozó tervedet. Bárcsak megérthetném az akaratodat. Az is elég lenne, ha csak egy pillanatra megvilágosodna előttem az az ösvény, ami még vár rám. Talán akkor látnám a közelgő magasságokat és reményre találnék bennük. S talán egyúttal látnám a közelgő mélységeket is – bár tudom jól, hogy erre még nem állok készen. Te jobban tudod, mire van szükségem, mint én, ismered a gondolataimat, előre láttad kételyeimet. Ezért ígéretedet ültetted el a szívemben, most pedig ebben találok csak fénysugarat: ,,Igazságot szolgáltat az árvának és az özvegynek, szereti a jövevényt, kenyeret és ruhát ad neki.’’(5Móz 10,18) Magamra ismerek igédben,…

„Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad.” (Mik 7,18) A szeretetünk kifejezésének megannyi módját ismerjük. Kifejezhetjük azt ajándékkal, együtt töltött idővel, öleléssel, szavakkal vagy szívességgekkel. De van a szeretetnek egy másik kifejezése, amivel gyakrabban találkozunk a mindennapok során, mint azt talán elsőre gondolnánk. Ez nem más, mint a kegyelem. Egy másik megközelítésben a kegyelemről ezt olvastam: ,,A szeretet egyik alapvetése az, hogy tudnálak bántani, de nem teszem” (Feldmár András). Bánthatnálak, de nem teszem. Kritizálhatnálak, de nem teszem. Felróhatnám a rossz tetteidet, de nem teszem. Kihasználhatnálak, de nem teszem. Megbüntethetnélek, de nem teszem. A nehéz idők…

„Bizony, az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom.” (Zsolt 127,3) Életünk során megannyi ajándékot kapunk Istentől, amiért nem lehetünk elég hálásak. Mégis az egyik legmeghatározóbb ajándék, amit egy ember az élete során megtapasztalhat,az, ha Isten gyermeket ad neki. Mint minden ajándékot, úgy a szülői létet sem lehet kiérdemelni, és ha megadatik, az nem tesz kiváltságossá másokkal szemben. Az Úrnál van az érkezésének az ideje és a célja. S bár én buzgón tervezgetném a családalapítás megfelelő idejét, és gondosan készíteném elő elmémet az anyaságra, be kell látnom, hogy Isten tervét nem tudom felcserélni az enyémre. Sokkal fontosabb kérdés az,…

A legutóbbi igehirdetésen, amelyen részt vettem a farizeus és vámszedő példázata volt középpontban. Bevallom, jól ismerve a történetet már előre elkönyveltem magamban az egész igehirdetés üzenetét. Micsoda kegyelem, hogy Isten Lelke ennek ellenére átütötte az egóm falait, és megértettem a történetet egy másik aspektusból is. A farizeust hirtelen nem is láttam olyan gőgösnek, mint amilyennek korábban gondoltam, sőt, már-már vágyakozni kezdtem azért az életért, amit ő élt. Hisz, amit a farizeus az imádságában elmond magáról, az igaz. Kiderül, hogy ő aztán igazán komolyan veszi a vallásosságát, és szinte már kínos pontossággal ragaszkodik az Isten törvényéhez. Böjtöl és áldoz, tehát a…

A gyászról beszélni nem könnyű feladat, mert nincs két egyforma veszteség, nincs két egyforma gyász. Ráadásul a gyászban érzelmi pályák egész sokaságán tengődünk, és ahány érzelem önti el a szívünket, annyiféleképpen látjuk a világot magunk körül. Én édesapám elvesztését gyerekként éltem meg, magával a veszteség fájdalmával viszont fiatal felnőttként néztem szembe. Évekig sok kérdés és gondolat kavargott bennem, és hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a helyes kérdést tegyem fel magamnak. A gyász elején haraggal átitatva az „Istenem, miért pont velem történik mindez?” kérdésre kerestem a választ, tovább haladva a bűntudatommal viaskodtam („Tehettem volna ellene, hogy mindez megtörténjen?”), de a…

Drága Uram, most úgy megpihennék kicsit Nálad. Elfáradtam. Naponta rengeteg vészjósló hír ér el hozzám, amelyek aggódásra késztetnek. Ha épp elkerülne a hírözön, jómagam is megtalálom őket, hiszen minden eszközöm megvan hozzá. Hírek százai között válogathatok, hogy miről olvassak: háború, klíma- vagy gazdasági válság, esetleg a nyakunkon lévő emelkedő árak, és még sorolhatnám. Talán azt képzelem, hogy ha tudok róluk, fel is készülhetek rájuk – de valójában egyedül olyan kevés vagyok.Szeretnék újra gondtalan gyerek lenni, homokba dugni a fejem a jövő elől, de felnőttként már megtapasztaltam a felelősség terhét, így már nem bújhatok el. Persze jól tudom tompítani az aggodalmaimat…

Általában a tanácsokat adó szövegeket kétféleképpen lehet elolvasni: ha érdekel a téma, de jelenleg nem része az életünknek, hamar végiggörgetjük, hiszen azalcímek elovásása épp elég, hogy kielégítsék a kicsáncsiságunkat; de ha az adott téma épp a mi élethelyzetünkre reflektál, akkor figyelmesen olvasunk el minden szót őszintén remélve, hogy legalább valamelyikben találunk némi kapaszkodót. Te most hogyan olvasod ezt a bejegyzést? Jelenleg része az életednek a feszültség és a frusztráció? Én ezekben a viharos időkben azt tapasztalom, hogy sokunk gondolatát átjárja a bizonytalanság és a félelem, ez pedig feszültséget hoz a napjainkba. Az, hogy ezeket a negatív érzéseket letegyük, egy hosszabb…

Sokan tapasztaltuk már, hogy az emberi teherbíró képességnek is van egy határa. Ez a határ nagyon vékony, az idegszálaink ilyenkor pedig olyanok, mintha pengeélen táncolnának, és a legkisebb külső ingerre is oroszlánkiáltással válaszolunk. Bárcsak ezekben az esetekben pillanatnyi érzelmi ingadozásról lenne szó! De mikor a teherbíró képességünk határán vagyunk, azok a külső körülmények, amik idesodortak, sokszor nem pillanatnyi változások csupán, hanem tartós, új élethelyzetek, amelyek átírják a mindennapjainkat, és az életünkben új fejezetet nyitnak. Amíg megtanulunk élni az újonnan leosztott kártyalapokkal, az bizony egy nyüglődő, hosszú folyamat. Nincs meg a biztonság a napjainkban, helyette feszültséggel és bizonytalansággal van tele. Feszültségben…

A közösségi oldalak és a fogyasztói társadalom elárasztanak bennünket különböző motiváló, léleksimogató jelmondatokkal és idézetekkel. Részben a modern coachingnak és a reklámok áradatának tudhatjuk be, hogy ezek inkább az egónkat növelik, mintsem a lelkünk jólétét szolgálják. Lépten-nyomon találkozunk velünk, könnyen belénk ivódnak, épp ezért fontos, hogy tudatosan figyeljünk rájuk, mert a keresztény értékeinktől távol sodorhatnak bennünket. Összeszedtem azt az öt mottót, amellyel – szerintem – a leggyakrabban találkozhatunk. A teljesség helyett a gyakoriságra koncentráltam, ezért ha kiegészítenéd a sort, tedd meg bátran hozzászólásban. 1. Amíg nem szereted magad, addig más sem tud téged szeretni Hozzátehetnénk, hogy ha nem szereted magad, mást sem…

„Nehémiásnak, Hakaljá fiának a története. A huszadik évben, kiszlév hónapban történt, amikor Súsán várában voltam, hogy megérkezett hozzám egyik rokonom, Hanání és vele együtt néhány Júdából való férfi. Kérdezősködtem tőlük a megmenekült júdaiakról, akik a fogság után megmaradtak, meg Jeruzsálemről. Elmondták nekem, hogy azok, akik a fogság után megmaradtak, nagy bajban és gyalázatban élnek abban a tartományban, Jeruzsálem várfala pedig csupa rés, és kapui tűzben égtek el. Amikor meghallottam ezeket, napokon át ültem, sírtam és gyászoltam, böjtöltem és imádkoztam a menny Istene előtt, és ezt mondtam: Ó, Uram, menny Istene, te nagy és félelmetes Isten! Te hűségesen megtartod a szövetséget azokkal, akik…