Sokat gondolkodom azon mostanában, hogy milyen egész pontosan az az élet, amit Isten nekem szánt. Nem azért, mert nem érzem magam a helyemen, hanem inkább azért, mert mindig érdekel, hogy jól élem-e azt az életet, amit Istentől kaptam, kihasználom-e jól azt, amiben éppen vagyok, tudok-e úgy tekinteni a dolgaimra, hogy túllássak a mindennapin, a hétköznapin, és talán megértsek valamit abból a nagy, kacskaringós valamiből, amit mi életnek nevezünk.
Lelkészként többször temettem már. Nagyon furcsa érzés megállni valakinek a ravatalánál és megpróbálni valamit átadni az Isten üzenetéből, ami nem halált, hanem életet, nem véget, hanem egy új kezdetet mutat fel. És ha így gondolunk a halálra, akkor gondolhatunk így az egész életre is. Mert végső soron az életünk is fejezeteknek az egymásutánisága. Új fejezet kezdődhet egy teljesen átlagos hétköznapon vagy akár egy nagy életesemény miatt. Vannak nagyon jó élmények, meg nagyon rossz tapasztalatok. És vannak olyan események is, amik során szinte úgy érezzük, haldoklunk, vagy akár meg is halunk. Úgy érezzük, hogy az énünknek egy része meghalt, csak nem biztos, hogy volt rendes temetés, de a hiányát érezzük. És talán ebben értjük meg Jézusnak azt a kijelentését magáról, hogy Ő a feltámadás és az élet. Mert abban az életben, ahol van halál, szükségünk van Valakire, Aki nagyobb a halálnál, Aki feltámaszt és életet lehet belénk.
A saját életem során voltak nehéz időszakaim. Olyan időszakok, amikor éreztem azt, hogy elvesztek valamit abból, aki azelőtt voltam, és nem biztos, hogy ez a részem valaha visszajön. De aztán, Istennek hála, meg tudtam tapasztalni azt, hogy mégis van feltámadás, mégis van újrakezdés és utána pedig van élet. Hívő emberként a legnagyobb hitvallásunk az, hogy Jézus meghalt értünk, feltámadt értünk, bűnbocsánatot és örök életet szerezve nekünk. Ha megvalljuk azt, hogy az Isten képes volt ezt fizikailag, valódi módon megtenni, akkor ezzel együtt megvallhatjuk azt is, hogy Ő képes ezt lelkiekben, ebben az életben is véghez vinni.
Jézus a feltámadás és az élet a mi emberi életünkben, de az egész teremtett világ életében. Ezért, arra biztatlak ma, Tesó, hogy vidd oda Jézus elé azt, amiről úgy gondolod, hogy haldoklik vagy meghalt benned, az életedben. És hidd el azt, hogy Ő képes feltámadást és újrakezdést adni az életed olyan részeinek, amiket Te halottnak hittél!
Rózsa-Gönczy Anna
